Szép kis napra virradtunk, a tegnap iccaka gyümölcsét ma kell felaggatni a fára. Első gondolatra meredek ez a fordított elv, hiszen a gyümölcs inkább leesik, de nagyon remélem, a képek azért fentmaradnak a helyükön, bár sajnos eléggé szedett-vedett keretekben lettek elhelyezve. Ennek oka az, hogy jelenleg kétfelé osztódtak a fotóklub keretei, s aki későn szól (lásd a Gábor címszónál), az bizony már csak a maradékból kukázhat. Persze nem kell nagyon rossz helyzetre gondolni, azért vállalható gond nélkül a dolog.

 Terveimben szerepelt ugyan hogy korán kelek, gyorsan összecuccolok, aztán mint az atomanti korán elindulok Szemesre és pikkpakk felszórom a képeket, majd legyűrve újabb 350 kmt Debrecenbe érkezzek vacsira. Ember tervez, Gábor meg lusta. Bár mindig kapkodni szoktam ilyenkor reggelenként, ma nem voltam hajlandó. Így lehetett az, hogy kb 10 után indultam csak el, smég S alakú kampók után is kellett kajtatnom, hiszen a 3 helyen volt elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű ssssssss.

 Odaérve gyors tervezés, majd megvalósítás: fúrás, behajtás, drótozás, szintezés, hümmögés. Az izgalmasabbik része az volt, amikor egy nem túl biztosnak érzett létrán csináltam mindezt kb 4.5m magasban. Ja meg jó kis forróságban. Az eredmény viszont magáért beszél: mindenkinek tetszik s a településen a híre már futótűzként terjedt: tök jó a kiállítás. S mit hoznak a véletlenek: máris sikerült többek között egy pécsi kávézó tulajával összefutni, aki szeretettel várna a kiállításomal együtt. Ójesz :)

 Ebéd hamburger volt, mely nagyon jó volt, dúsítva egy kis sültburival. Sajnos a mákos pacalban kicsit keveselltem a tárkonyt, s ezt szóvá is tettem a személyzetnek, akik ezekután azt méregettték: vajon hány hambihusi jönne ki belőlem, így kis teltkarcsúan. A végén egy jegeskávé és egy sárgadinnyés koktél is amortizálódott a pocakpajtásomba. Itt szeretném megköszönni egy Hűséges Alattvalómnak (továbbiakban HA) az önzeten segítségét a kiállítás szervezésében és elkészítésében. Háromra egy nagy taps!

 A végén levezetésképpen megnéztünk egy -szintén a Szemes Fesztivál programjai közé tartoz - kiállítást, mely még csak félis (sincs) készen. Na ez rendkívül kreatívnak ígérkezik, majd én is meg fogom tekinteni, amikor készen lesz. Este 6 volt, mire elindultam a maradék útra, ami egész simán ment. Szinte semmi sem lassított, pest is talán egy 5perces dugóval a váciuccánál megoldódott. De az M3 nagyon hosszúnak tűnt, unalmamban már bal lábbal nyomtam a gázt, újraprogramoztam a kihangosítómat, s amit tudtam elpakolgattam. Visszaúton a kárpit tisztítását tereztem be :P A lényeg a lényeg: este tízkor begördültem, s kései vacsorával és sütivel fogadtak. Nyamm! Kis dumálás után kis műtét: a tegnapi ujjbalesetemet teljesen feltártam és lekezeltem. Fincsiiiii volt alvás előtt.

 Ja igen, szóval aki a balcsiparton henyeleg, az tegye már tiszteletlenségét a balatonszemesi Platán büfébe (lent a szabadstrandon) s tekintse meg jazzfotóimat s keresetlen szavait tolja már le egy toll segítségével a vendégkönyvbe. Köpködni és tollat lopni szigorúan tilos és életveszélyes!

 Talán a nap legjobb momentuma volt a fenti. Ülve egy légkondizott pláza kellemesen hűvös kövén, programozva egy képújságot, ahogy az emberek kerülgetnek, mert útban ülök. Asszem elég sokan érezhették hogy ez a "marsróljött" meg mi a fenéért ül itt, de a monitorra nézve  talán jelentős részükben felsikoltott a belső hang: Áhááááááá! Dolgom végeztével pedig jó volt gyorsan magamba szippantani egy kellemes jegeskávét, s egy kicsit mélyebb témákról is elbeszélgtni egy 10percet. Nomeg kifelé menet bókként megkapni kisnyilvánosság elött megfelelő hangerővel "Jó veled dolgozni!". Persze volt a napban még jó pont igencsak, hiszen megismerkedtem a "veszélyesszeművel". Veszélyes szemek, aki beléjük néz azt kissé hipnotikus eufória kezdi kerülgetni, így alkalmazása csakis és kizárólag napi egyszeri rövididejű kezelésként használható. Nade majd talán meglátjátok hiszen tervbe került egy olyanfajta fotózósdi is, de ez még a jövő zenéje lesz. Osztánmeg történt egy ajánlás, hogy miylen jó a kaposvári fürdő, melyre jött mindjárt egy rossz véleményezés is, így a jelenlegi állás 1:1. Megnézve a honlapjukat elborzadtam hogy hogyan lehet ilyen rossz fotókat feltenni a nagy nyilvánosság elé... Az estém nyugodtan, családi körben telt. Fiamnak fogadtam egy SQL adatbázist, s mint jó apa kijavítgattam a hibáit. Hajnaltájt sikerült ágybaesnem, s reggel 7kor szinte felriadtam.

Tudom, jópár napja nem kaptatok fotókat. Szánom-bánom bűneimet, de nem volt okom arra hogy a kezembe vándoroljon a gép egyéb elfoglaltságok miatt.

 Ezek a nők már csak ilyenek...vannak jópáran, akik már-már nem érthető módu ideálokat gyártanak maguknak, mondjuk anorexiásakat. Ezekkel az ideálokkal csupáncsak egy gond van? Az hogy hasonlítani szeretnének hozzájuk, s ezért enyhefokú agymenésre jellemző tetteket is bevállalnak. S mindezt miért? Hogy kergessenek egy téveszmét? Vajh miért nem rázza meg aki közel áll hozzájuk?

 Nem tudom ki vette észre, s ki nem, de én bátran kijelentem: durván meleg van mostanság. vagy mi öregszünk ennyire, vagy egyre bolondabb az időjárás. Hatalmas esők, iszonyú hőségek, télen borzasztó fagyok. Az átmenetek eltűntek, lassan kiírhatjuk a szótárunkból a tavasz és az ősz szavakat. Vajon miért? A kardvirágok is megzizzentek...ahogy látom újra fognak virágozni, idén már másodszorra.

 Még egy dolog van, ami ma kiverte nálam a biztosítékot ( szép kis nap ez, ugye? :) ). Szerintetek mennyire etikus az ha egy "celeb", akinek a párja is celeb, aki mellesleg jól fizetett modell, több férfimagazin címlaplánya is volt munkanélküli segélyt vesz fel? Nekem valahogy kicsit gyomorforgató a dolog, bár ami jár az jár, nade hol van meg az etikus határ? Főleg ahogyan a történet kezelve van, ha hihetünk az alábbi linknek... szentkoronaradio.com/belfold/2010_07_11_segelyen-el-a-milliomos-pokeres-noje

 Ugazándiból szabin lennék, de sikerült a jövő hétre áttolnom a dolgot. Ez jó a cégnek is, meg hát nekem is. Mindenki jól járt, hiszen a jövő hetem kemény pörgés lesz. Kedden kiállítás felrakása egy érdekes helyre, mely még okoz majd álmatlan iccakákat nekem. Utána indulás debrecenbe, hiszen a a campusfesztiválon fogok sajtosfotózgatni. Szombat hajnalig, amikor át kell jönnöm a balcsira fotózni. Utána meg talán a vasárnapot egy picit pihizősen tudom eltölteni.

 Persze ez a hét is izgi lesz, lévén hogy 2 egymással egyidőben, de térben 90 kmre távolabb levő helyeken kell lennem. Jazz forever, majd meglássuk a megvalósítást. A cégnél ismételten nem unatkoztam, ebédelni 4 környéken futotta egy tízpercesre. Kint tombolt a hőség, melytől magamnak kellemetlenül megizzadtam. A nap végén felmarkoltam a munka megérdemelt eredményét néhány zöldhasú formájában, majd ahogy tudtam, téptem Keszthelyre. Egész gyorsan odaértem, s egy nem várt helyzet fogadott: annyira, hogy inkább el is hoztam magammal. Bár terveztem még egy helyi ígéret megtartását, de már későre járt az óra, így elnapoltam a dolgokat, de úgy tűnik, a dolog rendszerességet fog magával hozni. Sőt egy kedes ismerős új munkakörének fényében tündökkölve újabb zöldhasúfolyamatot fog talán magával hozni. Ahogy észrevettem, ma a nők jelentős rézse nagyon nyűgös hangulatban volt. Volt aki flörtölt velem szabályosan, de volt, akitől egy apró kérés többszöri rábeszélése is faillal végződött. Ha már fail, akkor csak szólok nagon vigyázzon mindenki a neten, mert egyre több a köcsög csaló. Hirdenek itt-ott ezt+azt, aztán hiába utalsz, nem jön a cucc. Telefon nem kapcsolható, az addig tök kedves, szimpi eladő sehol sem található. Persze: ask google first: emberünk egy csaló. Shit, mi?

 Hazaérve még egy kis "meló" fogadott, anyum gépe is rosszalkodott. Halott egér és megzizzent víruskergető várt. Vacsira csöves lettem: letoltam két kukoricát :) Egy pormacskafarmos gép kifújása, majd a változatoság kedvéért egy kis mosogatás várt rám. Remek. Most meg utolárve magamat blogügyileg eltakarítom magamat az égyban. Aki keres, ott talál :)

 ui: ma este nem felejtettem el a sivatagi kiképzést megszakítani a kiskertem lakóival szemben :)

 Remek dolog, amikor az ember macskaja kanos...izé mivelhogy lány így lányos. A világ legszebb hajnali ébresztőjeként aposztrofáltam a dolgot, miközben a Missworld és udavarhölgyei simogatnak az ágyban cimű eshetőség a második helyre csúszott vissza csúfondáriusan.

 Korán ébredés, go to bolhapiac. Régen voltam már kint ilyen korán, de nem sokat értem vele. Lehet hogy életem egyik lgjobb üzletéről csúsztam le, kissé lazára véve a firugát. Bár egy telefonközpontot eladni nem eccer, de még negyedáron is nagyon jó hasznot hozó eksün lett volna. Hiába, legközelebb hallgatni kell a megérzéekre, s nem utánanézni a konkrétumoknak, hanem venni. Vásáróni. Hja. Azért pár apróság ismét került a virtualis kosárkámba: néhány tinikoromzenéje maxicd eredetiben, s egy pótbillentyűzet. Gondoltam, kihasznélva a maradék pár órát ebédig bepótolok egy keveset a hajnali szerenád okozta álomkórságból. Mivel a délutánra nagytakarítás volt tervezve, gondoltam megkönnyítem kissé a dolgomat: "gyorsan" elmosogatok. Ja, utána meg rendet rakosgattam a fiókokban, majd szinte mindenhol a konyhában. Olyannyira belefledkeztem a dolgokba, hogy mjdnem elkéstem az ebédről. Ebés után megindult itthon a nagy munka: pókhálótalanítás, porszívózás, takarítás, felmosás stb. A nagy munka jutalma pedig fagyi volt, jelentős mennyiségben, választható ízekben. 

 A meccs előtt egy kis tojásos elegy tarjával, s hangulatszintezőnek egy kellemes söröcske gurult le a torkomon. A döntő irama nagy volt. Mindkét csapat rendkívűl sokat futott, bár az volt az érzésem, hogy főként deffenzív szemlélettel játszottak, azaz védekezz és állítsd meg a támadót. Ezt a bíró nem igen díjazta, pontosabban igencsak díjazta, hiszen egy halom sárgát, majd egy pirosat is kiostott. A hollandok 10 emberrel folytatták az amúgy a meccset irányító spanyolokkal szemben. A hosszabbítás vége előtt pár perccel meg is született a meccs egyetlen gólja: nyertek a spanyolok. A hollandok letörve távoztak a pályáról, nem láthattunk mosolygós arcot az ezüstérmek kiosztásakor. A spanyolok hatalmas fiesztát rendeztek, az egész ország a győzelemtől volt hangos. A hollandok és szurkolóik nagyon nem tudték feldolgozni a történteket: balhék és botrányok kísérték az éjszakát.

 Végre. Nem is tudom megmondani hogy mikor volt utoljűra olyan, hogy aludhattam egy jót, mármint napközben. Hihetetlen módon meg tudom érteni a kissé délebbre fekvő országok népeit, akik simán tolnak az ebéd után egy kis sziesztát. Bár ez egy kis halászlé (úgysem szeretem) és egy pörkölt (összefutott a cucc a számban) veszteségistára felkerülését is magába foglalta, de talán nem bánom. Tudjátok, egyszercsak kell tudni már nemet is mondani másnak, s igent önmagunknak, pontosabban a testünknek.

 De a nap az reggel kezdődik, melkynek hajnalán Samu kellemesnek nem mondható kancica hívó hangjára ébredtem. Már megint bagzik, bár jobb, mintha bagózna. Hamár a szójátékokná tartunk, akkro érdekes dolgot vettem észre pár nappal ezelőtt. A spanyolok a férfi nemi szervet pingának hívják. Mindezek után elgondolkoztam azon, hogy a pingálás és a festés tényleg azonos értelmű szavak e? :) Gyors napi jelentés: délelőtt meló cégnél, finom pizza anyunál (sok nevetéssel fűszerezve), kellemes alvás (mint írtam már fentebb), gyors hajmosás, elfutás-visszafutás, bronzmeccs (sajnos a németek győztek), fekaszülinap (a kezdeti kellemes ivararány meredeken lezuhant negatív értékekre). Ja, valami fotó majd holnap!

 Nem. Nem tudom valahol, itt mélyen felfogni. Csikágóvá vállik lassan ebben az országban minden település. Hogy eddig a gondolatig eljuthassak kellett az a tegnapelőtti, majd tegnapi hír is. Tegnapelőtt egy beszélgetés során derült ki, hogy egy közös ismerősünk 80év feletti édesanyját megtámadták egy tízemeletesben pár nappal ezelőtt. 2 fiatal suhanc a bejárati ajtó és a lift között elvette a néni táskáját és számomra érthetetlen okból olyan sülyosan bántalmazta az idős asszonyt, hogy kórházba kellett azonnal beszállítani. Nem fér a fejembe. Az hogy lopnak, azzal még agyilag tudok kezdeni valamit, de azzal hogy ezért egy magatehetetlen embert agyba-főbe verjenek sehogy sem tudok kibékülni. A Miért hatalmas űrt támasztó megválaszolhatatlan kérdése cseng a fülemben minduntalan. S még van ember, aki nincs a szemet-szemért, fogat-fogért elven amikor ilyent hall? A történet vége pedig tragédia. Az öreg hölgyet már sohasem fogja bántani senki. Tegnap meghalt. Meghalt két suhanc miatt, akik rátámadtak egy védekezésképtelen idős emberre. Honnan fakad ez a fajta hatalmas agresszió? Ki(k) gerjesztik, s miért nem vezetik le olyan helyen, ahol nem veszélyeztetik, sőt veszik el egy ember életét? Más kultúrákban az ilyen embereken a nép mond helyben ítéletet s húzzák fel a villanyoszlopra őket. S mégsincs halálbüntetés a bírák kezében, amikor a döntéseket meghozzák.

 Evezzünk egy kicsit könnyedebb vizekre talán. A mai nap az a rohanás kisiskolája volt. Első terveim szerint délben letettem volna a lantot és húztam volna ki Zalakarosra a fürdőbe. Mielőtt bárkinek eszébe jutna, hogy irigykedjen, jelzem nincs miért, hiszen fotózni mentem. Jójó, a végén persze hogy volt locsipancsi koktélsegyebek :) De délben a terv dugába dőlt. Egy melóval megcssúsztam, s beeesett egy, ami bár várható volt sajna a számításaimból kimaradt. Még szerencse, hogy először a délelötti 10ről 13 órára, majd később 14re lett átpakolva. Még szerencse, hiszen félegykor még a cégnél püföltem a gépet, s hazafelé indulva jött a meglepetés: a kicsi kocsim rendetlenkedik, ha gázfröccsöt tolok neki, akkor kijön egy hibajelzés és lecsökkenti a fordulatszámot. Fotóscucc a kocsiba, s egy kedves ismerősöm segítségségével máris gondos kezekbe került a kocsim. Első nekifutásra a kézikönyv első varációját próbáltuk ki: valszeg víz került az üzemanyagba, mondta a júzergájd. Nos, üzemanyagszűrő kivesz, kiönt: jéééé volt benne egy picike víz tényleg, bár nem jelentős. Cucc vissza, s (most kopogtam le kisujjal fán alulról) azóta is pöpec, talán még jobb, mint újkorában :) Teljesen szépen, időben értem ki, bár az utat végigtelefonáltam, sőt még kiszállni is késve tudtam a kocsiból. Pont időben érkeztem, az első akcióhoz készülődött a kis csapat. Máris belecsapam a lecsóba, s meg sem álltunk vagy esti 6ig. Kint-bent, fent-lent, mindent teljesítettünk, s nyugodtan terülhettem el a sportmedence kellemesen hűvös vizében. Az ejtőzés végén meglátogattam egy karosi ügyfelemet, akinél néhányka dolgot rendberaktunk, egy jót eldumálgattunk, majd fél9re visszatébláboltunk a fürdőhöz, hiszen kezdődik az éjszakai medencés történet. Egész szép számú ember volt kiváncsi az éjszakai fürcsizés élményére, melyet karaoke is színesített. Ezt egy kicsit bulizósabb (köztük néhány tajtrészeg) csapat ki is használta, volt is támadás ám a kicsi füleink ellen. Egy kis Mojito és sok fotózás végén ismét csobbantunk, szaunáztunk, gőzkabinoltunk és ismerettségeket próbáltunk kötni. Majd kocsiba be, szúnyogok túlvilágra, kanizsára be, Indián haza, jómagam haza, aztán blog. De ezt már úgyis tudjátok :)

 Ha minden fontos elintézhető itthonról is, minek pazaroljon el az ember egy teljes napot utazásra és begyüjtésre? Szóval nézzük úgy, hogy nyertem egy napot. Ébredhettem normális időben, nem kellett 500kmert beletenni egy autóba és saját magamba sem. Itthon volt bőven teendő, a kollegák elég sokat kint tették a dolgaikat. Nem is mondtam, kaptam egy nagyon kedves kritikát, bár inkább dícséretként tökjónak minősítették a blogomat. Jól esett, hogy legalább egyvalaki úgy érzi, "jókat" írok. 

 Bár kissé fáradtan keltem a bulis iccaka után, azért korábban beérve már magamban rendezve a napi tervet úgy érzekeltem: kicsit gördülékenyebben megy a nap. Tellik az idő, halad a munka s megvannak az eredményei is a próbálkozásoknak. Más. Mostanság jár le a bankkártyám érvényessége, s máris gondolkozik az ember, mit tegyen. Kell e neki egyáltalán a dombornyomott kártya drágább pénzért, vagy elégedjék meg egy egyszerűbb kis electronnal? Nos az én bankomnál jár hozzá utasbiztosítás is az előbbihez, ami így egészen jó megoldésnak tűnik, elég korrekt feltételekkel vállalják. Persze ez szép és jó is, de mégsem úgy van minden, ahogy Móriczka elképzeli. Szóval, hiába jár le a kártya, nem jár hozzá a biztosítás, kivéve ha én magam mondom le a kártyát, s kérek egy újat. Vicces, ugye? Nade aki résen van, azt nem verik át, sőt asszem ezt évente fogom megtenni mostantól :)

 Az este kellemes hamburgerpartit és sörözést hozott. Az autót le is tettem, így nyugodt szívvel iszogathattam kint a szabad levegőn kellemes társaságban. Persze még most is volt ami időkorlátott adott, hogy valakinek valamiben segítséget nyújtsak. Ennek jelenlegi titkaként jelezném hogy nemkevés mennyiségű sör tanyázik éppen a kézikészülékemben :) Ennek böjtje holnap reggel lángos lesz, ajjajjj! Aztán meg kis munka, s majd nagy munka: egy délutáni fotózás, mely a késő éjjelbe is bele fog csúszni nemkicsit.

 Mivel ma is lusta vagyok fotót keresni Nektek (bocsi érte, de nincs konzervezős kedvem), inkább a mai dúdolgatós dal következzék, aminek a klippjét én tuti máshgoy csináltam volna meg: amikor az első refrén előtt felbőg a gitár akkor szétzúzattam volna az összes üvegfalat kicsit kardhaleffektesen hadd szóljon a sokmilió szilánk!

Nem értem néha magamat. Nem vagyok egy fociszerető, de a VB kiemelt meccsei egész jól lekötnek. Olyannyira, hogy ma reggel már arra készülődtem. Főleg hogy iszonyú módon megkívántam a krumplisprószát. Ehhez képest ebédre krumplistésztát eszegettem, nomeg délután sikeredett egy kis hamburgerbe is belefutottam. Nade közte volt azért rendesen nap is. Sikeredett úgy összehozni a dolgokat, hogy egész jó eredménnyel jöjjek ki a dolgokból, bár problémák nehezítették a dolgokat. Sajnos van néha olyan eset is, hogy a kedves vásárló asse tudja, valójában mit is szeretne venni. Persze van a másik típus is, aki betűre tudja hogy mit szeretne. Ezek közül vannak akik nagyon mellélőnek, s erendelve a típust ralizáljál: something wrong. Persze ilyenkor nekünk kell megoldást varázsolnunk s valahogy visszasakkozni a terméket a nagykerbe, vagy kitenni a polcra, hátha holnap pont az kell valakinek.

 A gyors futkorászás és önfeláldozó cselekménysor isteni krumpliprószával ajándékozott meg bennünket. Ki-ki kedve és hangulata alapján szórhatta meg tejföllel, sajttal, párizsival, hagymával és oregánóval. Öblítés jelleggel pálinka és maradványértékű csiki sör jutott. Szar az élet, ugye? De annak remélem mindenki maradéktalanul örült, hogy a németek inkább csak a bronzra mennek (bár bízok az urugvayiakban :P). Szóval a spanyolok igencsak jól állnak ahhoz hogy világbajnokok legyenek! Hajrááááááááááá!

 Persze ez is relatív. Mindkettő oldala hiszen mindig van az emberben egy kis (vagy pozitív, vagy negatív) töltet, szóval nincsen feszkóphilag semleges nap. Az meg hogy nem jön minden össze, telejsen természetes. Hiszen a tökéletességtől éppen olyan messsze vagyunk, mint a barnamedve a pocakra csappantott alacsony zsírtartalmú tejföltől.

 Ma kissé szokást is törtünk. Olyan nagyon ritkán fordul elő, hogy napközben bezárjuk a boltot. De a szükség törvényt bontott, kb 5 percre erre is szükség lett. Lássuk csak, mi sikerült ma, de csak tőszavakban: új fékek a kocsira, munkaszervezés, rendrakás, takarítgatás, mosogatás, munkálkodás, vásárolgatás. A nemsikerültek polcára pedig az alábbiak kerültek: kameraokosítás, fájlszerver, memóriabővítés. Nomeg feszkónövelés. Talán már tudjátok páran, hogy a cégnél az udvarban nos finoman szólva is vannak érdekes háborús helyzetek, melyek általában a kapuval kapcoslatosan szoktak manifesztálódni. Kapuk tűnnek el, kapuk keletkeznek, a szabályok mindig egyre rosszabbra akarnak változni. Sajnos van egy igencsak kiebbségi komplexusban szenvedő emberfajzat, akivel megegyezni nem lehet, merthogy csakis az álala diktátumjelleggel kijelentett dolgokra hajlandó. Konszenzus? Ezt a szót életében nem hallhatta, értelmét sem sejti. Szerintetek egykapun való áthaladásnak menyni kb a költsége? Tippeljetek! Egy ki, majd be combóért ugye ti is sokalnátok egy ezrest? Ennyiért kb a budai Várban is megállhatok legalább egy félórára, ez meg nem egy budapest, lásuk be alapon. És ez még csak a jéghegy csúcsa, a többit inkább nem is írom le. Hátha ti is felfeszkózodnátok :)

 Én is inkább eltépek alsziba. S ha minden igaz, majd krumpliprószával fogok aludni...nyammmm.