Végre. Nem is tudom megmondani hogy mikor volt utoljűra olyan, hogy aludhattam egy jót, mármint napközben. Hihetetlen módon meg tudom érteni a kissé délebbre fekvő országok népeit, akik simán tolnak az ebéd után egy kis sziesztát. Bár ez egy kis halászlé (úgysem szeretem) és egy pörkölt (összefutott a cucc a számban) veszteségistára felkerülését is magába foglalta, de talán nem bánom. Tudjátok, egyszercsak kell tudni már nemet is mondani másnak, s igent önmagunknak, pontosabban a testünknek.

 De a nap az reggel kezdődik, melkynek hajnalán Samu kellemesnek nem mondható kancica hívó hangjára ébredtem. Már megint bagzik, bár jobb, mintha bagózna. Hamár a szójátékokná tartunk, akkro érdekes dolgot vettem észre pár nappal ezelőtt. A spanyolok a férfi nemi szervet pingának hívják. Mindezek után elgondolkoztam azon, hogy a pingálás és a festés tényleg azonos értelmű szavak e? :) Gyors napi jelentés: délelőtt meló cégnél, finom pizza anyunál (sok nevetéssel fűszerezve), kellemes alvás (mint írtam már fentebb), gyors hajmosás, elfutás-visszafutás, bronzmeccs (sajnos a németek győztek), fekaszülinap (a kezdeti kellemes ivararány meredeken lezuhant negatív értékekre). Ja, valami fotó majd holnap!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.