Mindannyian a foglyai vagyunk. Miért is? Egy dolog van, ami ellenünk dolgozik folyamatosan: az idő. Uralkodik felettünk, hiszen a pólyától a sírig az út nyílegyenes és determinált. Olykor ugyan azt érezzük, hogy az idő nekünk dolgozik, de ez csupáncsak egy felületes szemlélet. A mai rohanó világban is folyton-folyvást sietünk. Próbáljuk az időt utolérni, legyőzni, s bár próbálkozásunk -tudjuk jól- hasztalan, mégis nap mint nap megkíséreljük a lehetetlent.

 Hajnali kelés, kakaós ébredezés, majd indulás nagyfaluba. Az odaút kicsit rövidebbnek tűnt, s az érkezés is jól sikeredett. Azt leszámítva, hogy az első célpont, mint kiderült már nem célpont, a GL Outlet bizony már kihalt és üres. Ez bizony befuccsolt, s jobb napokat megélt épületei is már kezdenek megfakulni. Gyors röpt, gyors halál.

 Azért a "nagy tuti", a Prem1er azért jobban muzsikál. A szokásos hömpölygő tömeg, talán a megszokottnál kicsit magasabb outlet árat várt bennünket. A felhozatal vegyes volt. Cipőt akartam nézni, találtam is, de az outlet ára 145.000 volt. Bevallom nem tetszett az orra, azért nem vettem meg. Azért jópár apróságot begyüjtöttünk, majd kis vívódás után a telepocakolt elkésést választottuk a korgógyomros pontosság ellenében. A csütörtöki pesti utam óta vágytam egy kis Ikeás húsgombócra piriburival, amit most próbáltunk bevételezni. Ja...csakhogy délutáni 2 környékén akkora sor állt a kajáldába, hogy csúnya egy elkésés lett volna belőle, szal kis elkésés és korgó pocak lett belőle. A hely ahol a díjátadó volt egy érdekes szórakozóhely. Hatalmas egytér, középen hatalmas négyzet alakú pulttal. Meggylevet és citromos almafröccsöt érkeztettem az asztalunkhoz, s nagyon melegítette szívemet a meglepetés: nekem ajánlották a bemutatkozást.

  Még vége sem lett, de máris futás tovább: tegnap volt egy fotókiállítás megnyitója, ahol a klubbunk 9 képpel képviseltette magát. Kb 100ból 9 az nagyon jó arány, melayhez én is egy képpel sikeresen hozzájárultam. A tárlat a Várban a Magyar Kulturális Alapítvány székházában várt bennünket, s hümmögve konstattáltuk: a művek fele nagyon furván fotosopolt, némelyik már nem is hasonlít magára a kezdeti fotóra. Ha már Vár, nézzük meg nagyfalunkat kivilágítva a Halászbástyáról. A látvány már megszokott, de szép volt; sajnos sokáig nem maradtunk, mert húzott a szívünk, izé a gyomrunk. Tudtátok hogy az Ikeás kajálda este 10ig nyitva van? Végre valahonnan nem sikerült elkésnünk, s a mármár szállóigés húsgombócoknak csúnya végük lett egy kis csokis körtés kockával nameg egy szeletke mandulatortával. Majd kis vásárlás a konyhához, s máris robogtunk vissza. Na, ez az út már nagyon hosszú volt, a végén majdnem bealudtam :) Hazaesve beestem az ágyba majd szinte pilanat múlva álomországban találtam magamat.

A bejegyzés trackback címe:

https://napifoto.blog.hu/api/trackback/id/tr942447914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pianist 2010.11.14. 21:05:10

...Szép emlékek lesznek ezek egy szép napon..Te majd elmondhatod legalább, hogy boldogan halsz meg egy szép napon...

bbutterfly 2010.11.15. 07:08:28

Az idő csak azért van, hogy ne történjen minden egyszerre. Nem lenne jó, ha csak egy pillanatig lehetnénk boldogok...

ph0t0 2010.11.15. 12:22:48

@pianist: messze vagyok még a boldog meghalástól :) De sok szép nap van, s nem csak az én életemben, hanem a tiédben is!

ph0t0 2010.11.15. 12:31:05

@bbutterfly: nadenade...ha nem lenne idő, akkor egy pillanat maga az örökkévalóság lenne :)
süti beállítások módosítása