De még mekkora, most képzeljétek el, még egy macsek is belekerült. Persze, nem kell egyből rosszra gondolni, csak megoldást keresendő az állandóan szerteszana vedlődő macskaszőrökre egy macskakefe segítségét vettük igénybe. Nincs szőr, csak tiszta szoba. Legalábbis bízunk a dologban...

 Ma péntek volt, s ahhoz képest nem mondanám annak. Az embertömegek jóideje elfogytak már, mindenki nyaral és senki sem költ szinte informatikára. Bár azért a viharos időszak csinált helyenként galibákat, s ez némi hasznot is termelt nekünk, de ez kissé kevés. Bár nem vagyunk egyedül ebben a helyzetben, szinte mindenfajta kereskedő panaszkodik csak a forgalom visszaesése állna már meg. Ebédre egy kedvencem volt koprodukcióban: magospaníros pulykamellszíkok görögsalival és kurkumás rizzsel és az utsó két maradék baracklekváros palacsintával...nyammm. Nem hinném hogy az ebéd számlájára kéne írnom a dolgot, de délután iszonyú fejfájás tört rám. Próbálkoztam enni-inni-frisslevegőzni, de hasztalan: a fájás csak nyomta az agyhelyemet. Persze volt vicces válasz is, hogy mindenkinek az fáj, ami a leggyengébb neki...hehe, akkor szarban van az illető rendesen :P Aztán volt egy kölcsönös hívás, ami mindkettőnknek ugyanazon áruházba való belépésekor történt. Nade ne szaladjunk ennyire előre, hiszen előbb történt, hogy kis késéssel zártam a boltban majd jöttem haza és nemsokára futottunk is a keresztgyerkőceimmel fagyizni a kedvenc kiskanizsai fagyizóba, ahol a kisgyerkőcök meglepiként még kaptak egy-egy rolettit is a fagyi közepébe. Kis tanakodás után rájöttünk. mindenkinek lenne egy kis teendője a nagy fehér teszkóbratyóban, szal uccu neki: goyrs árbeszerzés aztán go Gáborékhoz, ahol rajzos estét tartottunk. Mindenki rajzolgatta, amit tudott, nomeg amit kértek tőle. Én 3 kulcsot rajzoltam, egyet agyból, kettőt meg a kulcstartómról körberajzolva. Mondanom sem kell persze, hogy utóbbiak feltünően jól sikerültek :) Hazaérkezve a konyhába vetettem bele magamat, gyorsan vacsit kotyvasztottam: extrahusis melegszendó és erdélyi lilahagymás paradicsomsali lett az asztal elpusztított dísze. Utána képújságszerkesztés, rendezkedés, tesztelgetés és a blogelmaradés kicsit behozása. Persze hagytam holnapra is...ja, ez már márahagyás :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.