Idegen ágy, ráadásul kemény mint állat. Az éjjel egy része a forgolódással, helykereséssel telt - sajnos hasztalan. Azért kicsit sikerült pihenni is, s utána egy kiadós reggeli után forróváltásban elhagytuk a színtért. Az egyik sráctól egy puszi is befigyelt, de a másik elbújt előlem. Persze ezt megértem, főleg mert van tükröm. Nomeg önkritikám is :)

 Hazafelé nyugodtan, lassan vezettem - szerencsémre. Az egyik falu végétől párszáz méterre egy ütöttkopott régi skoda favorit volt az út szélére állítva, mintha a mellette levő földön melózó jómunkásemberek szállítóeszköze lett volna. Hát nem...a rend éber őre és csillogó kétszeműje tartott lézersót a hosszú egyenesben. A konklúzió már régen lecsengett: bármiből, bárhol mérhetnek és mérnek is...mint pl Debrecenben egy tuningolt új szuzuki stiftből.

 Ebéd előtt még egy kis zöld program is belefért, egyfajta üveg-recycleként az évek hosszú sora alatt felgyülemlett, kidobni sajnált Yo-s szörpüvegeket ajánlottam fel az új életük reményében. Ebéd fincsi volt, sörtésztás pulykamellfalatok rizzsel és görögsalival. Még egy héttel ezelőtt kb elhatároztam, hogy a régebben megszokott vasárnapi ebéd utáni szieszta intézményét újra bevezetem. Nem is bántam meg, a néhány órás alvásféleség egy kicsit helyrebillentette az agyamat. De máris menni kellett...de aki bagettet akar enni, annak el kell mennie érte. Nomeg elintézni még pár apróságot, majd indulás fotózni. A net szerint a HEMO-s Álomsziget című rendezvény 13-21ig tartott, s gondoltam én hogy este 6kor még teljesen időben érkezek. Hát nem...már vége volt mindennek, amikor beestem. Hmmm...

Ami biztos, az tuti, ez pedig este 7kor a családi hétvége zárórendezvénye, az Experidance Revans című alkotása volt. Na, végre valami új, mondtam örömmel maamban, hiszen ezt a koreográfiájukat még nem láttam. Kicsit elvont volt ugyan a Ludasmatyis sztori, de azért kis figyelemmel már összeállt a kép. Főleg hogy szinte végig félszemmel a gépbe hunyorogva "élveztem" végig az előadást, ami a már megszokott magas színvonalat hozta. Rájöttem, nagyon profi a koreográfia és a ruhák összhangja, s a díszlet is, bár jelen esetben kicsit szegényesnek tartottam utóbbit. A tervezett időben végeztünk, s a 9órás harangozás már itthon ért bennünket. Kis net, kis munka, kis tv, nagy alvás :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.