Bizisten én szoktam azt mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja hogy legyen. Node, ami meg nem megy, nem kell erőltetni...szóval lehetséges, hogy mostantól nem lesz mindennap blogbejegyzés, csak amikor kedvem és főleg időm van rá. Nem, nem témahiány, hanem sokkal inkább kedvalapú, nehogy kötelezettségszaga legyen az egésznek.

 Korán jön a reggel, ha az ember hajnali kettőig tolja az óbégatást a fekapartiban, jóféle házipáleszt nyalogatva. A reggeli kakaó s megfelelő lórúgást megadta, s egyedül mentem a régen látott bolhapiac berkeibe. Frisslevegő, oxigén, jó az. bár alkudozgattam, csak egy nemesfémgyanús kis zsebórával és egy szintén zenész kis kitűzővel érkeztem haza. Kis internetezés után máris futás kövekezett az ebédre. Rántott csibe és sültkrumpli, ecetes miniubi és bébicékla.Nomeg kefíres gyümitorta, csak hogy kerek legyen az ebéd. Első terveimben a koradélutáni alvás szerepelt, de egy bevásárlás nomeg egy belátogatás történt helyette. Aztán már csak a kocsiban 2 napja ballasztolós nyári papucsok vártak egy kis sikálásra és téli álmukra szállításra. Háááát...a szakadó hóesésben bizony nem volt a legjobb élmény, de most már a helyükön pihennek a kicsit rendetrakott pincében. A lendület hatalmas volt s még arra is volt időm, hogy a folyosón kicsit összepakoljak. Vacsira egy kis csilisolajban nevelkedett fokhagyma is várt ránk. Mindenkinek javaslom, valami isteni cucc: nem erős, nem olyn erős fokhagymaillatú és ízű, cserébe nagyon jó a szervezetnek! Asszem mára elég lesz ennyi :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.