Szép kis napra virradtunk, a tegnap iccaka gyümölcsét ma kell felaggatni a fára. Első gondolatra meredek ez a fordított elv, hiszen a gyümölcs inkább leesik, de nagyon remélem, a képek azért fentmaradnak a helyükön, bár sajnos eléggé szedett-vedett keretekben lettek elhelyezve. Ennek oka az, hogy jelenleg kétfelé osztódtak a fotóklub keretei, s aki későn szól (lásd a Gábor címszónál), az bizony már csak a maradékból kukázhat. Persze nem kell nagyon rossz helyzetre gondolni, azért vállalható gond nélkül a dolog.

 Terveimben szerepelt ugyan hogy korán kelek, gyorsan összecuccolok, aztán mint az atomanti korán elindulok Szemesre és pikkpakk felszórom a képeket, majd legyűrve újabb 350 kmt Debrecenbe érkezzek vacsira. Ember tervez, Gábor meg lusta. Bár mindig kapkodni szoktam ilyenkor reggelenként, ma nem voltam hajlandó. Így lehetett az, hogy kb 10 után indultam csak el, smég S alakú kampók után is kellett kajtatnom, hiszen a 3 helyen volt elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű ssssssss.

 Odaérve gyors tervezés, majd megvalósítás: fúrás, behajtás, drótozás, szintezés, hümmögés. Az izgalmasabbik része az volt, amikor egy nem túl biztosnak érzett létrán csináltam mindezt kb 4.5m magasban. Ja meg jó kis forróságban. Az eredmény viszont magáért beszél: mindenkinek tetszik s a településen a híre már futótűzként terjedt: tök jó a kiállítás. S mit hoznak a véletlenek: máris sikerült többek között egy pécsi kávézó tulajával összefutni, aki szeretettel várna a kiállításomal együtt. Ójesz :)

 Ebéd hamburger volt, mely nagyon jó volt, dúsítva egy kis sültburival. Sajnos a mákos pacalban kicsit keveselltem a tárkonyt, s ezt szóvá is tettem a személyzetnek, akik ezekután azt méregettték: vajon hány hambihusi jönne ki belőlem, így kis teltkarcsúan. A végén egy jegeskávé és egy sárgadinnyés koktél is amortizálódott a pocakpajtásomba. Itt szeretném megköszönni egy Hűséges Alattvalómnak (továbbiakban HA) az önzeten segítségét a kiállítás szervezésében és elkészítésében. Háromra egy nagy taps!

 A végén levezetésképpen megnéztünk egy -szintén a Szemes Fesztivál programjai közé tartoz - kiállítást, mely még csak félis (sincs) készen. Na ez rendkívül kreatívnak ígérkezik, majd én is meg fogom tekinteni, amikor készen lesz. Este 6 volt, mire elindultam a maradék útra, ami egész simán ment. Szinte semmi sem lassított, pest is talán egy 5perces dugóval a váciuccánál megoldódott. De az M3 nagyon hosszúnak tűnt, unalmamban már bal lábbal nyomtam a gázt, újraprogramoztam a kihangosítómat, s amit tudtam elpakolgattam. Visszaúton a kárpit tisztítását tereztem be :P A lényeg a lényeg: este tízkor begördültem, s kései vacsorával és sütivel fogadtak. Nyamm! Kis dumálás után kis műtét: a tegnapi ujjbalesetemet teljesen feltártam és lekezeltem. Fincsiiiii volt alvás előtt.

 Ja igen, szóval aki a balcsiparton henyeleg, az tegye már tiszteletlenségét a balatonszemesi Platán büfébe (lent a szabadstrandon) s tekintse meg jazzfotóimat s keresetlen szavait tolja már le egy toll segítségével a vendégkönyvbe. Köpködni és tollat lopni szigorúan tilos és életveszélyes!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.