Végre időben kerültem az ágyba, de úgy tűnik: már ez sem használ. Reggel úgy ébredtem mint akit egy fél napon át kőbunkóval veregettek fejbe. Kipillantva feltúnt hogy nem a megszokottak a fényviszonyok: be van borulva. Kapásból hosszúnacis napnak neveztem ki a dolgot, s korán beérkeztem a céghez, hogy kicsit elpakolva kezdjük el a napot. Eléggé problémás nap volt ez. Sok neházkés helyzetbe sikerült belefutni, de talán mindegyiket jó irányba sikerült elmozgatni. Ma egy negyedórával korábban végeztem ki magamat a cégtől, merthogy ma volt a fotóklub évzáró partija, ami most szalonnasütést jeletett Börzönce hegyén. Jóféle pálinka, finom szalonna, hagyma, friss kenyér, s bor, üdítőhegyek voltak a lehetőségek. Jól elvolt a csapat, szinte mindenki hozott fotóaparátot is, s katingattunk becsülettel.

 Ja, ma beadtam végre a derekamat, s regiszráltam magamat a facebookra. Hogy valójában miért is, nem tudom, de megtettem. Bele is futottam pár, másnál elő sem forduló hülyeségbe, de már javarészt a helyére is kerültek a dolgaim. Bár a gondolati síkon azért megvolt a mai este meghökkenése is. Szerintetek ha valaki valamit vállal többszáz emberes nyilvánosság előtt azt miért zavarja, ha erről megjelenik egy fotó a neten? Főleghogy nem negatív a kép, hiszen nincs semmilyen alkohol vagy bármi más hatása alatt, de a módosítószerek nélküli boldogság sugárzik az arcáról. Nem értem, de azt hiszem már túl sokat gondolkoztam rajta, s eljutott a dolog a nemérdekel kategóriába.

 El tudok képzelni kellemes ébresztéseket. Pl valaki megsimogat, arconpuszil, esetleg egy pohár kakaó illatával tesz éberré. De hajnali 5kor smsre, 7kor pedig más telefoncsörgésére-beszélgetésére ébredni nem tartozik ezek közé. Tudtalevő, hogy nem halkítom le a telómat éjjelre se, főként nem ha nem kanizsán hajtom le a fejemet, hiszen távolabb a családtól bármikor kellhetek. Szóval alig 1-2 óra alvás után így ébredni, majd szinte vissza se aludni szinte a földön fekve kicsit a rosszul sikerült alvás kategóriájába soroltam. felkelés, zuhany s egyéb kötelező körök, majd elindultunk egy kis autós városlátogatásra, panorámanézésre, mely kicsit megcsúszott, így késve indultunk Orfűre. Ha már ott vagyunk Pécsen, miért is ne nézzönk át a dombon keresztül a közeli hókörüli városkába? Kellemes rallyeútvonalon pörögtünk, majd toltunk a tó partján egy jó jégkrémet, s mivel dél már elmúlt, nyakunkba vettük a gázpedált (izé, ránehezedtünk kissé), s a már tegnap ismertetett kellemes útvonalon hazafutottunk. Itthon a délután gyorsan eltelt, több helyre mászkáltam, egy kis "ágyrajárás" is belefért, majd elindultam az est főattrakciójára, a Budapest Bár szabadtéri koncertjére.

Sofőrködtem, idegen autóval. Pont az előtte levő koncert végére érkeztünk, így kivárhatuk az átszerelést. Az időt meggymárkázással, dodgemezéssel és PR cuccokkal töltöttem. Pl ezeréve látott Laxis öcsémet faggattam ki a privát viszkitőzsdéjének alakulásáról, nomeg a mizu témakörről.

 Elkezdődött a koncert, s pillanatok alatt fantasztikus hangulat alakult ki az első sorokban. Az emberek táncoltak, mosolyogtak, énekeltek. A színpadon levő csapat is mindent megtett hogy fokozza a hangulatot: remek dalokat hallhattunk a szép számú tagoktól. Mint mindig ha jó produkcót látok, elkapott a gépszíj fotózást illetően, s keményen kattingattam mindenfelé. Egy kis ráadást is sikerült tőlük kicsikarni, majd távoztak egy - rövidnek tűnő - ámde velős koncert végén. Bár még egy fellépő visszavolt, a népek mint ilyenkor megszokot, hazafelé vették az útirányt. Asszem nekik volt igazuk. Gábor kérésére belehallgattunk az általa más okból ismert csapatot, akik elég negatív élményt hagytak bennem. Az ének hamiskás, intonanciahibás és ritmushibás is volt gyakorta. Rövid időt hagyva az élményeknek indultunk utunkra, majd jött is az ágyikó, hiszen holnap megint hétfő!

 Más-nap. Mondom. Nem másnap! Azt mondják a jó bulik többnaposak, de hogy többhelyszínesek e, az a jelenlegi helyzet apró sorsfintora volt. Lévén hogy erősen felindult (aldehidalizálódott) állapotunkban összeszövetkeztünk arra, hogy a Popisrác szülinapjának második napját Pécsen ünnepeljük meg, ezáltal is felszentelve kertjét felmérjük a lehetőségeket a gyakori gardenparty vonalra. Nos, reggel ébredve arra hogy megint munka van már egy kicsit elgondolkoztatott hogy ez az ötlet vajon jó e így. Kis morfondírozás után úgy döntöttem: jó. Elméleti itinerembe azért kompenzálandó a lightos alvásmennyiséget beterveztem egy kis analfabétába süllyedést szlípmódba. Persze ember tervez...számítógépek meg csak úgy jönnek-mennek... Nem túlzottan akarom részletezni a dolgokat, de ez persze ismét nem sikerült.

 Közben kifutottunk Kisfekával a csótóra, ahol military lovasbajnokság zajlott. Persze olyan fejetlenségben, hogy ehhez képest a kuplerájban rend van. Sehol egy épkézláb informátor, a hangosbeszélő kissé adhoc jelleggel nyomult, a közönség összevissza téblábolt...ajjjajj. Azért rakok fel egy fotót, persze most nem, mert ehhez már fáradt vagyok így vasárnap éjfélkor. Alvás kimaradt, és így is este 6 után indultunk neki utunknak. Lévén késésben vagyunk és sül már a husi, a rövidebb és festőibb utat választottuk: Kaszón keresztül. A fojtó hőségben igazi kánaán volt lehúzott ablakokkal tépni a keskeny betoncsíkon, ahol fejünk fölött összeértek a fák lombjai. Remek időt menve érkeztünk meg Pécsre, ahol már vártak bennünket: welcomejégerrel, mindenféle malacsággal (sült hús, kolbász, szalonna, stb) és hideg sörrel. Bevallom utóbbira vágytam már egész délután, s végre a kocsit lerakva ráhúzhattam a hideg nedűre. Ójesz. Sör sört követett, majd lassan felkészültünk a city meghódítására. Persze előtte mint a fenti kép is mutatja, néhányan megmutattunk mire vagyunk képesek az outputeszközünkkel.

Ahogy elindultunk, smshangolt a telefonom. Félve nyúltam utána, s a megérzés sajnos bejött. Tegnap a komám mondta hogy nem tudja, elmenjen e meglátogatni a nagymamáját, aki elég rossz állapotban fekszik a kórházban. Valami sugallatra úgy éreztem, rá kell beszélnem hogy menjen el szombaton. Az sms a halál hírét hozta. Meghalt. El is mondtam a Gábornak, hogy én ezt előre megéreztem, s azt gondoltam: szükséges látnia még utoljára. Annak örülök, hogy azzal zárta a beszégetést, hogy köszöni, hogy rábeszéltem az aznapi látogatásra.

 Mindezek után nekem nem volt túl nagy hangulatom, egy pohár sör mellett üldögéltem el vagy 2 órát. Visszaérve kis kertbenülés után mindenki nyugovóra tért. Egy nemkis félreértés miatt elég rossz "alvóhelyem" kerekedett, mely alig lett puhább a kemény földnél. S az éjszaka viszontagságai még nem is értek véget...

 Kétféle ember lakja kicsiny bolygónkat. Az egyik az számít, kalkulál, értékel majd ezek alapjűn cselekszik. A másik pedig úszik az árral és kihasználva a lehetőségeket spontán reagál. Hogy melyik a jó megoldás az kicsit tojás-tyúk elsőbbségi kérdéshez hasonlít. Szerintem az arany középút az valahogy e kettő érdekes elegyénél húzódik, melyet embere válogatja hogy milyen arányban kell vegyítenie ahhoz, hogy azt érezze: élem (és jól!) az életemet.

 Ma egy emberrel kevesebben ugrottunk neki a szélsőnapi mozgalmasságnak. Ennek végeredményeként szinte egésznapos telefonálás volt a legjellemzőbb csleekedetem. Persze azért emellett egy halom más is történt és megtörtént, de a fő jellegzetesség ma ez volt. Nagyon nem akarnék kitérni a konkrét helyzetre, de a nap végén elégedetten dőlhettem hátra: ma előrébb kerültem (legalábbis így éreztem) a soromban. Közben az általam favorizált brazilok kiestek a vbről, s az esti mecsen a tizenegyespárbajban az Urugvayiak diadalmaskodtak. Utóbbiról csak a szülinapon értesültem az erkélyszomszédok artikulált üvöltései révén. Szóval néha akkor is érdemes elmászni egy buliba, ha abszolút nincs hozzá hangulatod, mert egyszercsak megjöhet. A helyzettől, a hangulattól, a többiektől. Csak úgy spontán. Mint ahogy kialakult a holnap esti program is: megnézzük egy kis pécsi husisütögetés után a híres-neves város iccakai életét. Elmászunk pár helyre, ismerkedünk, dumálgatunk, jól érezzük magunkat. És megyünk. Amerre épen csak kedvünk lesz. Spontán.

ui: a tegnapi kép lemaradt, most pótolom :)

 Azt mondjék, az a golyó, ami a füled mellett süvít el, éppen olyan veszélyes mint ami kilométerekkel. Felfelé hasítva az emhetes feletti levegőt a tóloldalon hatalmas balaeset végtermékét tekinthettük meg. A felismerhetetlenségig összezűzódott, valszeg piros színű verdából nem hiszem hogy élve vettek ki bárkit is. Lemértem, a kis "incidens" 10 km-es sort okozott, ami persze nem ér fel egy emberi élettel, de mégis számszaki adatot ad. Ennek dejavuje 2x is megvolt. Egyszer egy motoros vágott be elém, úgy hogy nem nézte jön e valaki egyáltalán. Padlófék, iszony csikorgás, a szélvédőhöz hirtelen közeledés. Megúsztuk, föleg ő. Másodszor béemvés, aki azt hiszi, hogy ő örökéletű. Gondolta befér két, egymás mögött szorosan haladó kocsi közé, persze szabálytalanul jobbról....a hátsó voltam én. A fék megint dolgozott, s a bömös nem karcolódott fel a szemből érkező kamionra. Pedig na azt aztán premierplánból láthattam volna...

 Szóval a mai pest eléggé necces volt. Sok hely, dugó mindenfelé, problémák sokaságban. De a végeredmény: teljes győzelem minden fronton. Igaz a hazaérés 7 tájában sikeredett, melyben a nemsokára jövendő kiállításom helyszínét is megnéztem. Na, egy büfében (lásd kocsma címszó) még nem állítottam ki, de ezt is ki kell egyszer (legalább) próbálni. majd még kiókumlálom hogy mi és hogy is legyen. B kimaradt. Merthogy már vágytam haza s a fáradtság is győzedelmeskedett felettem pár apró csatában. Mondjuk az is bennevolt, hogy akkor bizony majdnem éjfélre jöttem volna haza, nomeg a sok értéket nehezen hagyom el hacsaknem bizonyosságban érzem. Nomeg B-t is már vagy 3x láttam. Itthon még voltam ígéreteim mára, melyeket teljesítenem illett. Asszem ma este megérdemeltem az elfogyasztott pohárka söröcskét. Mai képnek meg megkapjátok, amit útközben láttam: az arató kombájn után gólyák kóricáltak a felfedett táplálék után.

ui: ha valamikor a Kolosi tér felé jártok, akkor ne hagyjátok ki a sarkon álló pékséget. A friss pogácsájuk teljesen retro, házi jellegű, s a csokis croissantjuk citromos tésztával pikánskodik. A többivel inkább nem is húznám az agyatokat...

Mindennek megvan eccer a böjtje. Aki ma nem mond A-t, holnap nem megy B-re. Hehe, ez most pont így igaz :) Szóval ugrik a meglepetés és a majom a vízbe. Najó, hagyom a ködös Albiont inkább, s mesélnék a mai napról. De valójában nem is tudom mi lenne a fontos benne. Persze, sokminden történt, talán túl sokminden is. Ilyenkor ha az ember egy bizonyos ingermennyiséget túllép, akkor már kissé immunissá vállik a folyamatos impulzusok ellen. Így baromira nem tudom mit is mondjak izé írjak le. Ami tuti és fix, az az ebéd volt. Nyami. Paradicsomleves sajtos pirítóssal, desszertként pedig zsemlefelfújt. Ez volt a nap csúcsa. Ma módosíttatam az adatokat egy halom cégünknél. Ugyanazt a sablon dumát nyomtam el vagy 30x, s kedveskedtem a hölgyeknek, s jófejeskedtem az uraknak. A végeredmény magáért beszél, hiszen mindenhol sikerrel végeztem. Idehaza is, megcsináltam a holnapi itineremet pestre. Aztánmeg virtuális retrópartit rögtönöztem, de a csajok hamar kidőltek. Egyedül meg nem buli a buli, szal elhúzok aludni. Holnap hoszú nap vár rám. Azért dobok nektek is egy kis retrót: a jelige pedig: aki keres, talál...

..hogy ez egy egyszerű nap lesz. De a vén kujon Murphy ismét elemében volt rendesen. A nap apró szépségei közül kiemelném a frissen megjavított autót, mely ismételten reprodukálta a vezető oldali lábvizet. Pedig eső az aztán ma nem volt. De volt kellemes időjárás, folyamatosan biztosított levendulaszag (hála neked nagy Szaurusz, hogy kiborítottad az illatosítónkat mindezen papírunkra). Bár reggel még morcosan reagáltam egy abszurd híresztelésre a megfoalmazó szájából - délután már kedvesen mosolyogva ébresztettem rá emberünket hogy nem érdemes legközelebb magából a maihoz hasonlóan hülyét csinálni. Azt gondolom hogy egy embert akkor tud az ember legjobban kezelni, ha ráébreszti arra, hogy éppen hülyét csinált magából. Kevesen vannak, akik mindezek után még hasonló ellenséges hangot ütnének meg mégegyszer. Ja igen, jut ezembe a nap konkúziója: vigyázz hova támasztod a bringádat amikor nekidőlsz, hiszen lehet hogy nemsokára szépséges testedet zúzza meg eléggé durván a rádeső bicaj, miután kellemetlenül koppantál le a földre. S bizony ez a következő pár napod előzetes terveit is dugába döntheti. Ma végre végeztünk öcsém költöztetésével: az utolsó bútordarabok is a végelegesnek szánt helyükre kerültek, s elindulva világmegváltó utamra máris listába szedett problémahegyeket oldottam meg. Sikerélmény, éjjáéjjáó.

 Nomeg a szomszéd udvaron ehelyezett retro megvalósításű krétarajz: tiszta udvar rendes ház egy kis virággal kiegészítve. Persze benézve az udvarban virágot aztán nem sikerült találnom, de nem is mertem az "invitáló" szempárak keresztüzében mélyen belemerülni a témába. Nomeg ma két fotózás is beesett a pixisbe, melynek ellenszolgáltatása pedig a zsebembe fog nemsokára :) Az esti meccs első félidejét itthon, a másikat pedig egy sör mellett szabadtéren, kivetítő mellett töltöttem el. De milyen arcokkal...az egyiket csak tituláljuk "elfelejtettspanyolul Sanyinak", a másikat meg "Vodkanembíró Tamásnak". Amikor meghallották hogy blogook, azt mondták: csak a exhibicionisták írnak ilyent, mert ez a birka magyar nép mindig kíváncsi a másik nyomorára, s szeret röhögni rajta. Nem tudom menynire sikerült elmagyarázni nekik, hogy ez a blog pl nem arról szól, s nem is példaként felhozott szarós blogról. Merthogy volt anno egy olyan hogy egy srác a mindennapi végtermékét lefotózta s leírta hogy mit evett előtte. Állítólag azt valami egyetem mint kísérleti anyagot iszon pénzért megvette, bár ezt nemkisé kétlem. A lényeg mindettől függetlenül az, hogy én ebbe a hibába nem esek bele sohasem. Két okból sem. Előszőr nem fogok azt fotózni. Másodsorban meg jó messze állok attól hogy bárkinek is kellene ez a blog :D

 Na, aki olvassa blogot, az már tutira azt gondolja: na, ha ez megígér valamit, abból bizony sohase lesz semmi. Pedig ez nem is így van, csak azok a fránya körülmények már megint. Sok a teendőm, sok a dolgom, hát pihenni is kellene néha, így a blog mostanság valahogy visszakúszott a prioritási listámon. Nagyjából az utolsó harmadba, amire ha jól körbenézek az engemet körbevevő dolgokon nyilvánvalóan látszódik hogy nem jut időm. Nem mondom hogy mostantól több lesz (bár azt se hogy kevesebb), de azt azért kuncogva megemlítem, hogy egyenlőre jobb a nézettségem, mintha irkálnék. Hiába, beszélni ezüst, hallgatni arany.

 Hétfői HárS, S Sehol tárS. A nap záróakkordját így jellemezhetném, hiszen kihasználva az éjszakát bicajra szálltam és egy kis nazális élményre vágyva feltérképeztem Kanizsa hársfáinak elterjedését. Nomeg azt is, hogy hányféle illatú létezik. Persze-persze, csacska ember: nincs két egyforma fa, s nincs két egyforma illat sem. De igencsak hasonlóak léteznek, s ez máris egyfajta besorolhatósági lehetőséget teremt. Egy biztos: remek feltöltődés volt a testnek a kis mozgás és az illatkavalkád; s egy kis Ismerős Arcok pedig a léleknek.

Napok óta ezt a dal dúdolászom, s ízlelgetem. Van talán két éve is, hogy először hallottam a HSMKbeli koncertjükön. A két hangszer érdekes "együttélése" volt az első dolog amire felfigyeltem benne. Persze, sokan "divatból" hallgatnak nemzeti rockot, de ez nem erről szól nálam. Aki ismer, tudja hogy nekem nem a divat mondja meg, hogy ki vagyok. Nade vissza ahhoz az estéhez: kissé elvonta a szövegről a figyelmemet a hangszeres játék, s szinte csak a dal négysoros refrénje maradt meg bennem. Nagyon megragadott a refrén utolsó sora, mely egy iszonyúan sűrített lelki kép, legalábbis én ezt látom mögötte az biztos. Kicsit figyelmesebben végighallgatva az egész dalt, már kezdett felderengeni az egész kép, amit talán látni kell. Minden ki halgassa meg párszor és gondlkodjon el rajta, hogy mi mit is jelent benne. S miért is van ott, ahol van. Holnap talán kaptok egy megoldást is, de addig ne legyetek restek! Végighallgatva az összes Tecsőn fellellhető variációt, a fenti tetszett leginkább. Valami miatt úgy érzem, a többi kicsit túl nyers és érzelemmentes. Vagy csak visszafogott? Nem is tudom. Egyszer meghallgatnám úgy igazán kesergősen optimistán, érzelemdúsan Nyerges Attila torkából.

 Iszonyú szintű elmaradásba kerültem blogügyileg. Is. Mármint elég sok teendő vesz körül, amiből ugyan minden nap egy rendes adagot lehámozok magamról, mégis azt érzem: csak egyre több lesz belőle. Mint a giliszta, amit ha félbevágsz, kettőként fog tovább élni. Ezt nevezem ám én az osztódás nagymesterségének. Visszatérve a bloghoz: most inkább ismét elkezdem ezt kvázi újra a mai naptól, s később frankósan bepótolom magamat. Legalábbis bízok benne hogy ez lesz belőle :)

 Szóval káosznap. Miért is? A Sanyiék mátol el vannak utazva, mellyel még akad bőven teendőm. Hiányán vagyunk egy szállásnak, nomeg vannak egyéb keverések is. Arról nem is szólva, hogy Madridban szálltak át, illetve csak szálltak volna át. Csakhát a kedves spanyol reptéren sztrájk van. Leszállni még le lehet, de fel már nem sikerül. Ígyhát buktak egy napot, valamikor holnap egy másik társaság másik gépével ha minden jól megy délután felszállnak s reppennek tovább. Persze Madridban éppen 100 fok van, páratartalom ezerrel, szal folytogató iszonymeleg, víz meg (tenger, medence, stb) sehol. Ok, hogy kaptak szállást, amit fizetnek nekik, de vajon mi lesz azokkal a költségekkel, amikkel az egyébként lefoglalt szállás, autóbérlés, stb jelent? Visszatérítik ezeket, vagy nem? S az elvesztegetett nap, amíg már ott élvezhetné az ember a létet, ahova menni szeretett volna az mennyibe kerül? Megváltják mindezt pénzben, vagy bármi másban? Na erre kíváncsi leszek.

 Ma melóügyileg is kicsit besokalltam. Nem elég hogy egy ígéretemet nem sikerül megoldanom, helyette jópár született. Mármint ígéret és megvalósítás is. Remélem holnap megnyílnak az égi csatornák, s minden rendbekerül. A cég éppen átalakulás alatt van, s ez sok helyen túlbuzgó és bizalmatlan emberekben érdekes problémákat gerjeszt. Nembaj, jó az amikor az ember a könyvelőjét ráugrasztja egy hivatal gadaságisárra, hogy boxolják le a dolgot. Ami persze többszöri nekifutásra iszapbirkózva, de legalább sikerül.

 Megjött. Na nem a vérzésem, hanem a telóm, amit ebayen vettem egy mufurc osztráktól. Mufurc, mert nem volt hajlandó válaszolni egy kérdésemre sem, csak a pénzt akarta, mielébb. De cserébe 2 nap alatt meg is érkezett a cuccos. Kicist rosszabb az állapota, mint ahogy reméltem, de ezért az árért így is simán megérte azt gondolom. Egyből neki is estem a kísérletezgetésnek: szebbnél szebb rendszereket varázsoltam rá, melyben volt azért egy vicces programocska is. Hogy elérjem a nagyoncsak hőnáhított hatást, kb 1/10ed másodpercet ad arra, hogy két különböző helyre megfelelő katintás végezzek. Háááááát...nemtudom hányszor kellett próbálkoznom, mire ráéreztem a csízióra s egyből sikeredett. Azóta is minden szép és jó, mindennek meg vagyok elégedve stb.

 Túlóra után hazaesve semmihez sem volt kedvem. Rendet kellene rakni, volna mit tesztelni, javítgatni is, sőt egy kis erősáramú szerelgetéssel is ludas vagyok a lakásomnak. De inkább csak ültem s próbáltam kicsit feltöltődni, hiszen ma kezdődött a Csóstock fesztivál, ahol 3 napon keresztül élő rockzenét élvezhet a nagyérdemű, aki a nevetségesnek kikalkulált napidíjjal benevez a rendezvényre. A bejáratnál a biztőrrel poén5percet tartotunk, ahol megemlítettem hogy van nálam kereksedelmi mennyiségű étel is ital (mutattam a pocakomra), nomeg 3 db teleszkópos szamurájkarddal próbálok belépni. A testüregátkutatásos szócsatában én győztem a 70-200+SB600 combóval, csak hogy képem is legyen hozzá :) Egész sokan voltak, persze a tavalyi nagyon lézengős látogatottsághoz képest. Azért így is kissé családias hangulatban folytak a koncertek, az egyik csapat nagy örömömre egy kis Metallicát is nyomott :) Két koncert után győzött a fáradtság és a nagymennyiségű szúnyog, akik az !ajkamat! is megcsípték. Durva, mi? Aki pedig kiskubizza hogy 6 kg szúnyog mennyi köbméter, az kap egy ingyen csótóátúszási lehetőséget 3 fő részére, magukat hullára nevető közönséggel is. Na abakuszra izé tudományos számológépre feeeeeeeel!

ui: egy kis közélet-politika. Vagyinkább cirkusz? Tragikomédia, ez a jó szó arra, ami itt folyik. Ismét nem sikerült egy közgyűlést megtartani, mert a polgármester nem vett fel a tárgyalandók közé egy személyesen érintett dodlgot, a saját szabaságának kiadását. Erre a képviselők a közgyűlásnek a polgármester néküli megtartását próbálták összehozni az alpolgármester vezetésével. Ennek okán a polgármester meg rendőrjárőrt hívott ki. A végeredmény nem ismert számomra de gondolom, kudarc. Mint az elmúlt időben szinte mindig. Az ilyen esetek után kezdi egyre inkább úgy érezn iaz ember, hogy a jelenlegi politikai szereplők egyre inkább leszerepelnek, hiteltelenné vállnak. De mivel nincs más, ismát ugyanazok az arcok fogják a helyi politikát meghatározni. Csak kicsit más erőviszonyokkal. De megegyezés, konszenzus és esetleg előrelépésre ismét nincs egy fikarcnyi esély. Hátramenetel vagy csak helybenjárás? Már nem is tudom...

 Ma melózás volt egy bidding miatt. Vannak helyek és esetek, ahol ezt a módszert alkalmazzák a beszállító kiválasztására. A licit egy keretszámról indul és a vége csak a résztvevőkön múlik. Ha valaki az utolsó 2 percben licitál, akkor a automatikusan meghosszabbodik a zárás 2 perccel, hogy mindenkinek legyen ideje végiggondolni hogy mit tegyen és mennyit. Egyszercsak se szó, se beszéd felfüggesztették a licitet. Persze telefonálni nem tudnak hogy mizu, persze hogy én hívtam fel őket 5 perc múlva hogy mi van. Jött is a válasz, hogy lassú a net valami miatt, felfüggesztik 20 percre. Erre szó nélkül elindították 15 percen belül. Még szerencse hogy azért szemem a pályán volt és sikerült megnyerni a legjobb licittel a dolgot.

 Este itthon intézkedtem, majd segítkezdtem szálásfoglalásban éjszakába nyúlóan. Ha van igazság a régi mondásban, miszertint a  "jó munkához sok idő kell, a rosszhoz meg még több" akkor nagy bajban lesznek...

Ma két dalt kaptok. Mindegyik másra és máshogy hat. Az első legyen a könnyedebb, ami a nevetőizomzatunkat támadja be. Dán Dog bratyóék megint nagyot alkottak a szeren, hát megosztom veletek.

A másik dal már kicsit agybavaló. Hallgassátok csak a szöveget és mindenki próbálja kihámozni az érdekes jelzős szerkezetekből a mély értelmet és tartalmat. Ugye nem is olyan könnyű, mi?

 )ami még extrán megfogott a dalban az az hogy együtt éneklik, tökéletes pontossággal és egymásra se nézve/lehunyt szemmel(