Kétféle ember lakja kicsiny bolygónkat. Az egyik az számít, kalkulál, értékel majd ezek alapjűn cselekszik. A másik pedig úszik az árral és kihasználva a lehetőségeket spontán reagál. Hogy melyik a jó megoldás az kicsit tojás-tyúk elsőbbségi kérdéshez hasonlít. Szerintem az arany középút az valahogy e kettő érdekes elegyénél húzódik, melyet embere válogatja hogy milyen arányban kell vegyítenie ahhoz, hogy azt érezze: élem (és jól!) az életemet.

 Ma egy emberrel kevesebben ugrottunk neki a szélsőnapi mozgalmasságnak. Ennek végeredményeként szinte egésznapos telefonálás volt a legjellemzőbb csleekedetem. Persze azért emellett egy halom más is történt és megtörtént, de a fő jellegzetesség ma ez volt. Nagyon nem akarnék kitérni a konkrét helyzetre, de a nap végén elégedetten dőlhettem hátra: ma előrébb kerültem (legalábbis így éreztem) a soromban. Közben az általam favorizált brazilok kiestek a vbről, s az esti mecsen a tizenegyespárbajban az Urugvayiak diadalmaskodtak. Utóbbiról csak a szülinapon értesültem az erkélyszomszédok artikulált üvöltései révén. Szóval néha akkor is érdemes elmászni egy buliba, ha abszolút nincs hozzá hangulatod, mert egyszercsak megjöhet. A helyzettől, a hangulattól, a többiektől. Csak úgy spontán. Mint ahogy kialakult a holnap esti program is: megnézzük egy kis pécsi husisütögetés után a híres-neves város iccakai életét. Elmászunk pár helyre, ismerkedünk, dumálgatunk, jól érezzük magunkat. És megyünk. Amerre épen csak kedvünk lesz. Spontán.

ui: a tegnapi kép lemaradt, most pótolom :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.