Ki tudja mi okból, de ez a nap mindenkinek a kedvence. Persze csak a munkanapok közül, hiszen ez már a hétvége nagyon bizonyos közvetlen előjele. Tudom, nem én tojtam a spanyolviaszt, csak úgy mondom, mi is játszódhat le egy jómunkásember tekervényeibe az ébredés közvetlen közelében.

 Ma futottunk...egy darab fránya kábel után. Csak legyen végre. Nem 17m, hanem 30. Nem sima, hanem árnyékolt. Nem firka, hanem korrekt termékmegnevezés. S akár hiszitek, akár nem: se kanizsán, se a megyében nem találtunk belőle. Hoppon maradtunk és csak B-tervvel tudtunk picit segíteni a helyzeten. Azt azért ne higgyétek hogy ez töltötte ki az egész napunkat, ezen kívül bizony számtalan egyéb finomság is próbálta megnehezíteni a létünket. Arról nem is szólva, hogy meglepetés is érkezett, nem is egy. Az egyik az bizony korábbi lett, mint sejtettem, hiszen 2 órával előbb toppant be, s még a szerencse is mellé állt az időzítés mibenlétét tekintendő. Najó, mivel fél táskányi méteres kaláccsal lepett meg, így egyefene megbocsájtottam. Még szerencse hogy a gyomrom közel van a szívmhez, ugye? :D

 Futás ajándékkajtatóba, nomeg az üresség kitöltésére: megpakolni a jó öreg hűtőt. A jó munkához idő kell, a válogatáshoz meg ihaj... Így bizony a tervezett Fotóklubos Csapatépítő Találkozó (lásd az alkoholizálás címszó alatt az értelmezőszótárban) is nélkülünk zajlott le, mint láttam a neten a képeket bizony ittak ezek helyettünk is :) Ekkorra a várost hatalmas köd lepte el, mint egy végtelen nagy tollas dunyha. Mivel olyannyira félelmetes volt, mint amilyen hívogató is, egy kis séta mellett döntöttünk, ami bizonyos dolgokat egész más megvilágításba helyezett. S bár ilyenkor a hőmérséklet is kicsit csalóka, azért remélem nem lesz egy kis meghűlés a kaland vége.