Más-nap. Mondom. Nem másnap! Azt mondják a jó bulik többnaposak, de hogy többhelyszínesek e, az a jelenlegi helyzet apró sorsfintora volt. Lévén hogy erősen felindult (aldehidalizálódott) állapotunkban összeszövetkeztünk arra, hogy a Popisrác szülinapjának második napját Pécsen ünnepeljük meg, ezáltal is felszentelve kertjét felmérjük a lehetőségeket a gyakori gardenparty vonalra. Nos, reggel ébredve arra hogy megint munka van már egy kicsit elgondolkoztatott hogy ez az ötlet vajon jó e így. Kis morfondírozás után úgy döntöttem: jó. Elméleti itinerembe azért kompenzálandó a lightos alvásmennyiséget beterveztem egy kis analfabétába süllyedést szlípmódba. Persze ember tervez...számítógépek meg csak úgy jönnek-mennek... Nem túlzottan akarom részletezni a dolgokat, de ez persze ismét nem sikerült.

 Közben kifutottunk Kisfekával a csótóra, ahol military lovasbajnokság zajlott. Persze olyan fejetlenségben, hogy ehhez képest a kuplerájban rend van. Sehol egy épkézláb informátor, a hangosbeszélő kissé adhoc jelleggel nyomult, a közönség összevissza téblábolt...ajjjajj. Azért rakok fel egy fotót, persze most nem, mert ehhez már fáradt vagyok így vasárnap éjfélkor. Alvás kimaradt, és így is este 6 után indultunk neki utunknak. Lévén késésben vagyunk és sül már a husi, a rövidebb és festőibb utat választottuk: Kaszón keresztül. A fojtó hőségben igazi kánaán volt lehúzott ablakokkal tépni a keskeny betoncsíkon, ahol fejünk fölött összeértek a fák lombjai. Remek időt menve érkeztünk meg Pécsre, ahol már vártak bennünket: welcomejégerrel, mindenféle malacsággal (sült hús, kolbász, szalonna, stb) és hideg sörrel. Bevallom utóbbira vágytam már egész délután, s végre a kocsit lerakva ráhúzhattam a hideg nedűre. Ójesz. Sör sört követett, majd lassan felkészültünk a city meghódítására. Persze előtte mint a fenti kép is mutatja, néhányan megmutattunk mire vagyunk képesek az outputeszközünkkel.

Ahogy elindultunk, smshangolt a telefonom. Félve nyúltam utána, s a megérzés sajnos bejött. Tegnap a komám mondta hogy nem tudja, elmenjen e meglátogatni a nagymamáját, aki elég rossz állapotban fekszik a kórházban. Valami sugallatra úgy éreztem, rá kell beszélnem hogy menjen el szombaton. Az sms a halál hírét hozta. Meghalt. El is mondtam a Gábornak, hogy én ezt előre megéreztem, s azt gondoltam: szükséges látnia még utoljára. Annak örülök, hogy azzal zárta a beszégetést, hogy köszöni, hogy rábeszéltem az aznapi látogatásra.

 Mindezek után nekem nem volt túl nagy hangulatom, egy pohár sör mellett üldögéltem el vagy 2 órát. Visszaérve kis kertbenülés után mindenki nyugovóra tért. Egy nemkis félreértés miatt elég rossz "alvóhelyem" kerekedett, mely alig lett puhább a kemény földnél. S az éjszaka viszontagságai még nem is értek véget...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.