ennek a hónapnak, ami bizony a legrövidebb. Ráadásul az utolsó téli hónap. Nem tudom, ki hogyan van vele, de már vágyom a tavaszt. Amikor kizöldel minden, felébred az alvó természet és kisüt a nap. Zöld mezők, kék ég és természet. Közelebb kicsit a szabadsághoz. Najó, mára elég volt az ömlenglésjellegből, inkább lássuk így egy nappal késöbbről, hogy milyen nap volt ez nekem. Este mér nem akartam anuyt felhívni hogy a megszokott hétfői hétindító reggelire beszervezzem, pedig éltem-haltam volna egy bundáskenyérért. Mivel itthon nem volt tojás, nomeg az idő és lustaság tökéletes aránya inkább a kisebb ellenállás felé vitt el: vajaspiritós minden földi jóval. Tele pocakkal és szép reményekkel mentem befele, hiszen ma egy újabb emberrel "gazdagodtunk". Mostantól fekabics lazán hívhat bicsbosznak vagy niggabossnak, merthogy mostantól nálunk koptatja a csavarhúzót és a gépeket. Viszanézve mindig azt mondja az ember, hogy nem volt egy nehéz vagy bonyolult nap. A lényeg hogy mozgalmasan, de eltelt. Rájöttem, pontosabban szembesültem azzal, hogy egyes emberekből pozitív dolgokat hoz ki, ha kicsit közelebb kerül a középponthoz. És ez jó, legalábbis ha a megérzéseim működnek. Az ebédszünetemben gyorsan végigfutottam azt a kiállítást, aminek amegnyitójáról lemaradtam. Bevallom őszintén: egyfajta csalódással sétáltam végig a természetfotók között, melyeket alapból -talán túlzott elánnal- tisztelek. Persze, a vadon élő állatokat nem lehet beállítgatni, nehéz pozíciót, helyet váltani, s minden pillanat igazán megismételhetetlen. Ettől függetlenül ami nem jó, azt nem szabad kirakni. Ha nem jó a szerkesztés, ha nem jól vagy nem teljesen éles aminek annak kell lennie, akkor bármennyire is emócionálisan ragaszkodunk foggal-körömmel a fotóhoz nem szabad kitenni a falra. Lehet hogy ez most nagyképűnek hangzott, de nem úgy szerettem volna. Érdekesége volt a kiállításnak, hogy minden képhez volt egy nyúlfarknyi versdarabka. Eszembe is jutott a tegnap leírt könyvillusztrációs dolog, bár itt éppen egy fordított helyzetről van szó: a képhez kerestek idézetet és nem fordítva. Ki is beszéltük utána a témát, amikor kiderült, hogy két képem verselésre kárhoztatta. Szal megfordult a kocka, merő véletlenül és számomra nagyon érdekesen. Este fotóklub, ahova Zsófka is bejelentkezett, én meg megpróbálkoztam közelebb kerülni a jövendőbelimhez. Olyan szép, olyan jó alakja van és nagyon kívánom Őt. Nem is számítottam rá, hogy ma találkozni fogok Vele. De egyszercsak előkerült, kezemben érezhettem, megsimogattam minden porcikáját, fürge ujjaim végigjárták minden zegét-zúgát.

D90. Be kell vallanom, vegyes érzelmeket ébresztett bennem, s ráirányította figyelememt, hogy sajnos többe fog kerülni, mint terveztem. Lévén hogy nagyon picike, szükség lesz venni rá egy portrémarkolatot, ami nagyon hasznos dolog. Csak hát pénzbe kerül. Nem is kevésbe :( Szal már mint, vagy inkább még mindig gyüjtögetnem kell. Lassan úgy érzem magamat, mint egy méhecske, aki csak szedi őssze a sok virágport. Így a napi kép is már ezzel a vázzal készült, mely képminőségben egy új dimenzióba fog talán helyezni, bár nem vagyok tökéletesen megelégedve a gép ergonómiájával. De talán majd csak megszeretem :)

 Utálom ezt a valentinnapozást. Szeretni nem lehet azt, ha a feledékeny és kissíkú emberek elfelejtkeznek arról hogy minden nap ajándék, s ajándék az is, ha velük van a kedvesük. De kell ezafajta modernkori emlékeztető, hogy kicsit kaszálhassanak a virágárusok, az ajándékboltosok és az éttermesek. Másra nem is jó. Reggel feleszméltem a belső órámra és le is téptem azon nyomban a bolhapiacra. Ma két órát sikerült begyüjtenem a piacon, az egyik szép, a másik meg inkább afféle tanulódolog. Szeretnék végre egyet szépen szétszedni, kicsit megismerkedni a belsejével. Ha valaki lát a neten letölthető óraszerelős jellegű könyvet, az sikítson plííííz! Mai fotónak az óráról akartam tolni egyet, de kimarad, mert lusta vagyok lefotózni. A bolhapiacon egy árus nagyon vicces kedvében volt, elmagyarázta hogyan kell lécek és botok nélkül síelni: beállt két haverja közé, és kezével emulálta a bot használatát. LOL. Aztán meg a párral odébb áruló fajtársnőjét próbálta rámismertetni: mondta hogy most nincs ott a férje, hajrá. A csaj meg visszaszólt neki: végre valami pénzeset küldjél, mert már elegem van a csórókból. Ráadásul a csaj ezt nem viccesen mondta. No comment, inkább szaporán lépegettem tovább. Ebéd fincsiség: görögsali, sörtésztás pulykafalatok és currys rizs. Nomeg egy kis forgácsfánk, hamár fánkhónap van. Ebéd után nemkevés munka várt rám, majd egy félórás dologból sokórás kerekedett. Ezután idő már nem sok mindenre jutott: hajmosás, zuhanyzás, egy kis tv, nomeg blog. Hiszen olvassátok, nem?

ui: lógok pár aprósággal, amikről most itt írok nektek. Először is egyik nap érthetetlenül megugrott a nézettségem, s nem tudtam mire vélni, míg meg nem találtam hogy egy zalai online magazin a blogajánlójába felvett. Elfelejtettem mondani a február elejének poénját: a kisfiúról készült fotómat a kedves újságíró részeg felnőttnek nézte :D Aztán még történt a héten egy érdekesség: egy érdekesen induló s mégérdekesebben folytatódó kapcsolatteremtés rövid gyümölcse egy felkérés verseskötet illusztrációk készítésére. Mármint (minden) vershez fotó. Hmmm, érdekes egy feladat, főként hogy egyenlőre keveset tudok arról, aki írja a verseket. Nomeg keveset tudok a verseiből is. Az is kérdés, hogy vajon ugyanazt értem e ki a versből, ami miatt ő megírta? Ha igen, akkor az a jó, vagy ha nem az jobb? Az jutott eszembe hogy mennyire érdekes dolog lenne, ha a fotós is jelenlenne, amikor az költő ihletet kap. Ugyanazt látják, ugyanazt hallják és talán ugyazt érzik. Bár utóbbi nagyon nem biztos. De érdekes lenne egymés mellett látni a verset és a képet, ámbár a versben egy szóval lehet akkorát ugrani, ami a fotóban lehetetlen. Persze egy kép többet jelenthet egy egész lexikonnál. Me(n)ta(')lis különbségek.

 Végre egy reggel, amikor nem vagyok az ébredésben/ágybólkipattanásban időhöz kötve. Áldom is az agyamat, hogy gondolkodás nélkül nemet mondtam a szokásos fotótúrára és itthonmaradós délelőttöt választottam. Jut is eszembe, kb 2 hete nem válaszoltam a csaáktornyai srácnak, jajjj... Mostanság valahogy a leveles dolgaim kicsit elmaradnak, bár ami késik az nem múlik, csak megromlik. Szóval kihasználva ezt a remek délelőttöt, már fél8kor felkeltem és nekiálltam takarítani. Én, a barom. 2x porszívóztam végig a lakást, miközben 3x mostan fel. Elhúzkodtam a bútorok egy részét és hatalmas kincsekre bukkantam! Anno ősszel az asztal díszeként egy nagy tál gesztenye-makk-dió elegyet találtam ki, ami napról napra fogyott el. Nem én ettem meg, csak Samu gondolta mindegyikről, hogy jajjdejójáték. Én is így gondoltam, főleg amikor éjjelente felébredve zseblámpával az éppen aktuálisan elcsent darabot próbáltam meg tőle erőszakkal elvenni. Nos, ezeknek a jelentős része (merthogy a bikkmakk nem egy átalakulós fajta) az ágyak alatt pihent eddig. Nomeg jópár elveszettnek és eltűntnek nyilvánított kisméretű kincsecskémet találtam meg. Már érdemes volt összevissza pakolgatni, nemigaz? Kis késéssel érkeztem anyuékhoz az ebédre, mely finom, frissen sült pizza volt fokhagymás tejföllel :) Ebéd után egy kis elmaradás törlesztése történt a cégnél, majd hazasiettem, hogy megnézzem a nap attrakciójának programját, de sehol sem találtam a 2. Nagykanizsai Fánkfesztivál kronológiai programkiírását. Hívtam a lent tartozkodó haveromat, de sehogy sem tudtam elérni, a számára azt mondta be a gépiesen kedves nőhang: a hívott számon előfizető nem kapcsolható...így már jártam vele, aztán utána már sikerült elérnem (mármint anno, nem most). Közben Zsófka beszólt emesenen, hogy mikor megyek, mert megígerte a keresztmutterjének hogy meghallgatja az énekét. Összehangoltuk a dolgokat, s megdumáltuk a mítingtájmot. Folyamatosan szekált, hogy el fogok késni, erre ki késett el? Hát ő! Beérve simán sikerült parkolási megoldást találni, s azon nyomban meg is kaptunk egy fánkhegyre való meghívást, amivel kicsit később (amikor finom forrón kisült) éltünk. Durva volt az anyag, merthogy béliszes, csokilikőrös és tojáslikőrös cuccokat kaptunk, amik olyan szinten voltak megtöltve az alkoholos cuccokkal, hogy szinte ömlött belőlük. Asszem az alaphangulatot megadta ez rendesen, egyből jobb kedvvel szemléltük a forgatagot, mely azért tavaly egy kicsit nagyobbnak tűnt. Sok dumálás, viccelődés és fotózgatás történt, jól éreztük magunkat. Közben persze le-lecsusszant egypár fánkocska, melyből sikerült haza is menekíteni egy kisebb hadseregre valót. A színpadon változatos programok folytak, tombolasorsolás és sikeres Guinessrekord kísérlet is történt, nomeg a fánkok versenyének is kiderültek a helyezettjei. Az utols program közepe felé elkezdtünk készülődni, mert Niggabics már többször szólt hogy heló, lassan indul a Fekaparty. Kisniggerrel eltoltunk sörtúrára a nagyfehérbe, majd pókerszettestül áttébláboltunk a Sugársztríti Fekalakba. Mivel ez kerekszámos (4) alkalomfordulója a fekamozgalomnak így most már kaját is intéztünk: gyorsfagyis pizzát sütögetett a Nigga, mi meg szórakoztattunk. Izé, Kisfeka vágta a cuccot, en irányítottam, Éva pedig megfigyelő szerepet töltött be. Az arcokon jelentős fáradtságot vettem észre, hiszen a fekák térdigérő hóban túráztak délelőtt, Éva meg mindig álmos. Persze engem is hirtelen ért el a fáradtság és az ebből fakadó enyhe fáziskésés. A pókerben már az első leosztásban sor jött ki a rivernél, lol. Éjfél után kicsivel beszüntettük a partit, mert mindenki már mosottszar^2 alakzatba fejlődött. Kis séta, gyors fejtekerés a neten, aztán szlípmód on.

 A legszarabb abban, ha lusta vagy egyik nap blogolni, az az hogy következő nap duplán kell játszanod. Nomeg örök igazság: ha bulizol, majd szarul alszol, mosottszar leszel. Ez egy pénteki napon...háááát nem egy túl jó ötlet. Az utolsó nagyslukk a hétből hát elkezdődött, dübörgött is az élet. Azonnali ajánlatok és gyors reakcióigényű eseteket és csapatostúl érkező érdeklődő/vásárló egyedek érkeztek. Szinte fel sem eszmáltem, de máris 1et ütött az óra, visszaértek a kollegák, mentem enni. Anyu nagyon fini sülthagymás husikát csinált, melyből ismét felpakoltam renesen. Öcsémtől kértem egy kávét, meg is ígérte de a végén mégsem adott. Talán azért, mert lenyültam az utolsónak hitt palacsintát? Persze dupla volt, s az egyik az övé lett. Ebéd után a ZH elolvasásakor szembejött egy jó kis cikk, amit egyfajta önigazolásként értelmezhettem.

 A cikk arról szólt, hogy hogyán változik néhány intézmény és embercsoport megítélése. Nos, bejött amit érzek. A politikusokban a lakosság több mint 60%a "egyáltalán nem hisz".26% nagyon nem, 6% eléggé, és vannak teljesen vakok is: 2.2% nagyon hisz nekik. A parlament egy paraszthajszálnyival jobban áll, de azért lesújtó. A fakabátok, közalkalmazottak és bírák pedig egységesen állnak az értékrendünkben, bár a civil és nonprofit szervezetek simén lenyomták őket. A gagyi fehérszinttel fotózott grafikont sárga lámpa alatt a ZHból katintottam ki nektek. Ja igen, a tegnapból kimaradt egy gondolat. Kőhalmi Zotyó amikor szóbahozta az előző kanizsai fellépését, akkor eléggé érdekeseket mondott ki egy mondatban annak a helynek a tulajáról, és persze hibásan is: a megneezett személy nincs letartóztatva, csak lehet hogy ez a hír még nem jutott el hozzá. Namindegy. Délután is sokmindent sikerült megoldani röpsebességgel, majd munka után az édes csöndben egy betörött pofájú iFonnal töltöttem el egy kellemes órácskát. Hogy ilyen szarságot hogyan lehetett összerakni, ez örök kérdés maradt bennem. A telefon előlapja egybe van építve egyből az érintőképernyővel, így az 5es előlap helyett 17ért kell venni egybemodult. Jó, mi? Ráadásul edzett üveg, szal úgy törik mint álat, merthogy tele van anyagfeszültséggel. iFos. Még pár apróság itt-ott és haza is érhettem végre. Estére programot szerveztem: mosogatás és Metallicahallgatás volt. Azon mosolyogtam, hogy van programom 04.14re, 05.14 a koncert, 06-14 meg szülinap. Lehet hogy meg kellene néznem a 03.14et, hogy akkor mi várható?

 Csúnya voltam. Lett volna rá időm, csak kedvem nem volt hozzá, hogy az idejében "megalkossam" a csütörtöki bejegyzést. Most így kényelmesen péntek este jött el az ideje. Szóval egy tipikus csütörtök volt. Reggel a mítingen még könnyebbnek tűnő nap körvonalozódott, bár nem voltak illúzióim. S ami nincs, az nem is lehet: konkrétan kis káosz következett. Két kollegának el kellett mennie külső játékra, ügyfelek jöttek-mentek és hatalmasan el voltunk maradva az árúfoglaltatással. Reggel 10re ígértem magamat, s ebből délután 3 lett... Ebédre finom gulyásleves és mégfinomabb palacsinta volt. Legalább a pocakom csúcsra töltődött, hamár nem túl sok egyéb szépség jutott a napba. Persze a hó szakadt egész nap megállás nélül, minta muszáj lenne neki esnie...éppen itt? Mondjuk annyira nem zavart, mert annyi "fekete" telünk volt, hogy igazán ránkfért egy igazi fehér is. Meló után futás egy kedves ismerősömhöuz, mely során megtapasztaltam hogy a városon kívül azért eléggé cudar az úthelyzet. Konkrétan a Kanizsa és Szepetnek közötti út aznap tutira nem látott hóeltávolító eszközt (ja igen, a mai (pénteki) ZHban bennevan a kanizsai felelős nyilatkozata: fel vagyunk készülve -Szerintem amikor már tavasz lesz, akkorra készülnek csak igazán fel- ). Sietős voltam, mert 6kor egy kiállítás megnyitójára voltam hivatalos. A sietségből mindig valami rossz sül ki. Pl az, hogy megbolondul az egér. Aztán a bilentyűzet. Aztán csak úgy helyreáll minden. Én meg elkéstem.

 Annyira, hogy inkább oda sem értem, mert a következő programra 3/4ed 7re a HSMKhoz voltam kötve. Céges együttlevésként ezúton is támogatva a katolikus kisiskolások nyári táborozását Tamás Atya vezényelte és konferálta humoresten vettünk részt. Én jobbára fotósként, kicsikét szórakoztatottnak szituáltam magamat. Mivel késve érkeztünk, és totális teltház volt a nagyteremben, így mindenki külön-külön, egymástól jó távol élvezte az előadást, ahol duplán is meg lettünk említve, mint támogatók, sőt Sanyit még fel is állíttatta a konferáló Tamás Atya. Kis Ádám műsora nagoyn mozgalmas volt, sokat mozgott jobbra-balra a színpadon, a másik fotóst ki is cikizte egy kicsit, szal mozgalmas, jó poénokkal teli érdekes műsort nyomott le a saját kis 45 percében. Aztán jött Kőhalmi művész úr, akivel már találkozhattatok a blogomon nem is olyan rég. Nem is csoda, hogy úgy kezdte az előadást, hogy megkérdezte: az a 8 mber, aki ott volt, az itt van e, s bizony mind a 9en feltettük a kezünket :P Ennek dacára vagy éppen okán szinte ugyanezt a műsort nyomta, mint anno. Persze néha bele-beleszőtt egy-egy friss hírhez kapcsolódó gondolatsort, de a többi.. talán szó szerint ugyanaz volt. Az előadás után össznépileg lehúzódtunk egy kis dumálásra és itókázásra. Egész jól elvoltunk, bár duplán hiányosak voltunk, és gyorsan még eggyel lecsökkent a számunk. Hazajőve lustaság és fáradtság fogott el, így hát ágyikóba vetettem magamat. Arrivederci!

 Nem tudom mi van velem mostanában. Korán felébredek s nem tudok visszaaludni. Ebből az következik, hogy nekiállok valaminek és elkések pár percet. Ez így nem ok. De a megoldás még nincs meg :( Ötleteket kommentbe toljatok ezerrel. Reggel apró bepörgés után 10.30ra mentünk egy munkát megnézni, ahol lehengerlően viselkedtünk, így megvan a meló. Azonnali hatállyal neki is kellett ugrani a feladatoknak, mert halasztást nem tűrő problémákat kaptunk. Persze volt benne újdonság és ismeretlen is, de egész jól ráállt az agyam. Emiatt késtem is az ebédből, ami a mai napban a legjobb volt. Kétségtelen. Egyrészt, mert egy hatalmas balkáni giroszt avanzsáltam le a torkomon, másrészt mert személyes asszisztensem lett Zsófka személyében. Zsófka teljesen komolyan vette a megbizatást és intézte a kaja közben érkező telefonhívásaimat. Bár a hívók megértették, hogy a kaja szent és sérthetetlen sajnos még nem volt tökéletes a munkavégzése, merthogy egy hívás eljutott hozzám, hiszen nem tudta megmagyarázni egy embernek hogy kéretik békén hagyni. Nade minden bizonnyal tanult a leckéből s legközelebb keményebben védi a nyugodt étkezésemet. A nap maradék része ugyanott történt, holnapra még azért hagytam egy keveset. Mostanában többször is eszembe jut, hogy tervben van egy nagy fotózás egy ideje, tök sok jó ötlettel, de semmi nem lett még belőle. Valahogy nincs időm erre a projektre, főleg nem a ráhangolódásra, de elhatároztam: a hónapban belekezdek mindenféleképpen. Meló után meló: egy hirtelen helyzetben kellett segítenem, de vissza is kellett ugranom egy 10 perc erejéig arra a helyre, ahol a napomat eltöltöttem. Ez a hatalmas hóesés rendesen odarakott a rendszernek, ebből reggel lesz egy kis plusszmeló. Remek. Csak hogy valami zene is legyen a napban: ma kezembeakadt egy cetli a kocsiban. Pár hete hallottam a rádióban egy dalt, ami megtetszett. Sajnos nem tudtam meg az előadót. Egy nagyon kellemesen fátyolos hangú nő énekelt egy régi klasszikust. Egy klasszikust attól a csapattól, akiktől talán az első bakelitem származik, ami egy dupla koncertlemez volt. Bee Gees. Gyorsan körbefutottam a jutyúbot hátha megtalálom a csajt, de nem jött össze. Így maradt nektek az eredeti.

 You don't OWN me. A reggel tanulsága teljesen az alábbi: ha korán felkelsz és mindenre bőven időt szánsz, akkor fogsz elkésni a munkából :) Persze a munka nem fut el, megvár téged, érkezzél bármikor is. S attól sem kell véletlenül sem tartani, hogy valaki megcsinálja helyetted. Azért a nap végén elégedetten kontatáltam hogy mennyi mindent frankón megoldottam.

 Ebédre nagyon fini friss milánói makaróni fogadott, kissé pikánsan fokhagymázva :) Meló után gyors hazafutás, készülődés az esti squashra. Igen, végre idén is elkezdtük Sanyival a heti rendszerességgel űzött keddi testzsírégetést. Jól indultunk, vezettem rendesen, amikor megtörtént a törés. Sanyi nagyon rosszul helyezkedett, így sikerült egy hatalmas ütést mérnem az állára. Fel is repedt, bár nem mélyen, s nem is lett semmi baja. Ezután számomra a játék főleg abból állt, hogy azt figyeltem hogy nincs e rosszul esetleg. Nomeg minden ütés előtt azt figyeltem merre áll, merre mozog, szal nagyon sok labdáról emiatt lemaradtam és azt sem akartam hgoy túlhajtom s abból legyen valami. Szal a 3:1es vezetésemből 4:7es végeredmény született. Ahogy térerős területre értem, máris megcsörrent a telefonom, amin sikerült remekül felhúznom magamat. Nembaj, a sörözés legalább jól sikerült: jónéhány fontos kérdésben sikerült véleményt cserélnünk és közös álláspontot kialakítani. Nomeg egy mégújabb konklúzióra akadtam: nagyon vigyázni kell arra, hogy az ember mit mond, még ha viccből is mondja s kihagyja azokat a metakommunikációs eszközöket, melyekből lehetne a poént megérteni. Kérdés persze az is, hogy ilyenkor kinek mekkora a felelőssége a történésekért. Felbújtó e az adott illető vagy sem? 

 Örök igazság: ha telezabálod magad este, szarul fogsz aludni. S amikor felébredsz úgy érzed magadat, mint aki alig aludt az éjjel. Magadnál sem agy és az életkedved a negatív végtelent piszkálgatja. Persze egy jó kis szalonnástojás anyunál próbálja kissé ezt módosítani. De ami nem megy, kár erőltetni. Vannak napok, amikor nehezebb kicsit tartania az embernek önmagát a történésekhez, s teljesen türelmesnek és nyugodtnak maradnia. Legalábbis kívülről, hogy ezek másokra ne hathassanak ki. A munkát kicsit korábban fejeztük be, mert öcsém megkért hogy nézzem én is meg az egyik vásárlásra esélyes lakást. A megtekintés után kis hazafutás, majd fotóklubbozás. Nem volt nagy kedvem az egészhez, mert addigra a fáradtság és a nyűgösség már toronymagas szinteket vert, de viszafogtam magamat és -bár nem volt benne semmi muszáj- végig maradtam. Vitaest volt, kapásból egy halom kérdésben. Mint pl abban hogy hogyan legyen legközelebb a hóképe bírálat. Az egyik hozzászóló esetében kis utalást vettem magamra, amit majd holnapig kitalálok érdemes volt e. Mármint azt állította az egyik tag, hogy "valakinek a képei azért lesznek elsők, mert azért szavaznak rájuk egyesek, mert tudják hogy az ő képei". Mivel az elmúlt jópár hónapban egy alkalmat kivéve (amikor lusta voltam vinni) mindig én győztem, így kicsit sanszos a rám utalás. Azért nem vette étvágyamat semmi sem: a vajaskenyér-füstöltszalonna-feketeretek kombót belehasítottam a pocakomba, s asszem nemsokára vízszintes testhelyzetben fogom élvezni a nap hátralevő részeit. Meg az egész éjszakát is.

 Hiszen pár órás alvás után megint kievett a fene a bolhapiacra. Nem voltak túl sokan, de így is sikerült egy szép hangfallal gazdagodnom, meg lemaradni egy szép óráról is. Van ez így, hiszen ez egy ilyen szakma. Ebédre anyu meglepet...nokedli tejfölös csirkepörkölttel. Rá is vetettem magamat, mint maci a málnásra és teletoltam vele a pocakom minden zegét-zugát. Fojtásként két sütikét is leraktam, hiszen kellett az energia a délutánra.

 A délután programja egy kis hegyi kirándulásos fotózás a becsehelyi hegyen. Négyesben toltuk ki a bringát és széjjelfotóztuk az arcunkat. Én konkrétan félig csak, hiszen a magammal vitt akkuk mind le voltak merülve, szal végre nem kattingattam annyit mint egy hülye kaller. Vétkeztem, hatalmasat. Hiszen a nyakamban lógott egy kenon, melyet !munkaként! tesztelgettem csak kint a hóban, hogy működik e tökéletesen. Szóval nem tértem meg "Egy az Isten s Nikon a neve" hitemből, csak kemény fizikai munkát csináltam vele. Visszaesve kedves látogatót kaptam aki finom sütit is hozott, így teljesen el voltam kényeztetve a fárasztó hegyimenet után. S hogy mindez még ne is legyen elég, nem kérettem magamat sokáig amikor egy cigánypecsenyével dobtak hátba: házhozmenve mindent felfaltam, amit csak láttam. Csoda hogy hazaérve még dolgozni sem volt kedvem? Hát nem, szal lustamódon cseteltem, majd hagytam hogy elálmosodott fejemet lecsaphassam a párnára. ...hork...

Bizony, a mai este nálam volt a piacsata 4. felvonása, de a nap reggel indult, nehogy már mindjárt csak az estével foglalkozzak, hiszen előtte volt az egész nap. És milyen nap... Kezdve azzal, hogy délelőtt meló volt. Voltam egy zöldségnagykerben és egy konyhai cuccos boltban. A közös kettőjükben egyvalami volt (persze rajtam kívűl): vásárlónak nyoma sem volt. Ez akár a jelentős hóesésnek is "köszönhető" lehet, bár az okok talán jóval méleyebben gyökereznek. Ebédre igazi dínomdánom várt: rántott vargánya és rántott hal, finom sültkrumplival és tartármártással, nomeg egy pohárka sörrel. Ebéd után végre egy elmaradásomat teljesítettem, mellyel önmagamnak tartoztam: aludtam egy kellemeset. Apró megszakításssal esti 5ig nem voltam ebben a világban tevékenyen jelen.Felébredve realizáltam: egy óra múlva fotómasinástúl jelenésem lesz a Plakátházban.

Késve indultam és a nagy hó miatt a parkolás is nehézkésebben sikerült, de az első szám közepére megjelentem az előadáson. A Kanizsa Big Band nyomta az igét, kiknek a napi sztárvendégük Elek István szaxofonos volt. Sokaknak ismerős lehet kép alapján, hiszen jópár együttesben játszik afféle backgroundban, vagy szebben mondva második vonalban. A hó- és szélvihar ellenére teltház fogadott a míves helyiségben, ahol kicsit több mint 1 kellemes órát töltöttem. Hazaérkezve gyors rendrakás, hiszen fekáék fél9-9 közé ígérték magukat. Meg is jöttek, sörrel felszerelkezve, én meg mint jó házigazda hűtött pálinkával és előkészített poharakkal vártam őket. Mivel Fekabics alkalmi kérójában nincsen hangcucc, így itt evidensem egy halom régi zenén nosztalgiáztunk és dumáltunk el. Annyira belefelejtkeztünk, hogy ma a póker is kimaradt. Talán így volt a jobb, bár ezt sosem tudjuk meg. A lényeg, hogy így akartuk és így éreztük jól magunkat. Főleg hogy személyes küldemény is érkezett :) Asszem ilyenkor már ágyban a helyem, holnap találkozunk!