"Kocsival a budapesti utakon mennél, Te is Kátyú Rider lennél".

A mai napnak ez az egyik nagy igazsága: a vezetésre szánt figyelem legnagyobb részét az út vizslatása és hirtelen szlalomozása veszi el. Nomeg az, hogy a tusfürdőmet hajlamos vagyok elhagyni. Szal a mai reggel pesten ért, ahol a szokásos céges árúbeszerzés köreit róttam végig. Sok helyet bejártam és a beharangozott hatalmas dugókat sikerült frankón megúsznom. Délután begyüjtöttem Krisztát, aki utitársammá szegődött Kanizsáig. Régen ettem már fini húsgombócokat az Ikeában, de most beppótoltam. Menüt ettünk, ahol leves, húsgombóc körettel és választhatóan süti vagy saláta volt. Mindez potom 780 pénzért. Degeszre ettem magamat, s egzotikus sütit varázsoltam magam elé: gesztenyés-narancsos tortát. Majd egy kis félreértés után rövid úton érkeztünk kanizára, aholis a kipakolás után árúkiszállítás következett, majd egy kedves látogató lepett meg egy abnormális eszközzel. Pesten vettem egy cserép szépséges krókuszt, bár a dolog szépségével itthon szembesültem: Samu szerintem lelegelné simán a cuccot, így nem tudom hova tudom úgy elrakni, hogy láthassam, de mégse legyen belőle legelő...öröm a macska a háznál, ugye?

 „Nászutunk hatodik napján, amikor a lelkem tele van a boldogággal és a Téged féltő szerelemmel...”

Bizony néha ilyen tesztoldallal áld meg a kedves ügyfél, aki reklamációs jelleggel hoz be tintapatront. A mai reggel egész könnyedén ment, bár szerintem eléggé sokat forgolódtam az iccaka az ágyban. Vannak olyan reggelek, amikor a dolgok szépen, szinte emberi hozzátétel nélkül működnek olajozottan. Időben elkészültem, időben elindultam és pár perc alatt meg is érkeztem a Felvonulási térre. Bőven volt időm még el is helyezkedni, s pár régi ismerőssel megvitatni az utolsó találkozás óta eltelt történeteket. A csapat a felszállás után elkezdett máris melegíteni, díszes üvegű pálinka indult el a zártkörű rendszerben fogyasztásra. Közben megindult a reggeli szendvicstúra, nomeg a baromkodás, így ideúton nem sokat tudtam foglalkozni a dolgaimmal, de ezt nem is igazán bántam. A busz hátuljában olyan jó hangulatot csináltunk, hogy a  busz elejében lecsökkent a populáció és a hátsó tengely nyögve nyelte a tömeget. Bécsbe érkezve elsőként egy buszos városnézés következett, mely sok kedves emléket ébresztet. Felderengett az az éjszaka, amikor Mariah Careyre várva áltunk a hotel előtt, s eszembe jutott az othon őrzött dedikált tourbook is. A belváros a BBC Egyiptomkiállítását és a kellemesen eltöltött napot juttatta eszembe, amikor anyuék kicsi autóját vittem nagy útra.

 Az ebéd egy hangulatos bécsi étterem felső szintjén volt, ahol sokféle finomságot toltunk le a torkunkon. Többek között sonkás és tarjás előételeket isteni friss bazsalikommal, majd fokhagymalevest friss bécsikiflikkel. Főételként pedig tejszines barnamártásban érlelt marhaszeletet krumpligombóccal, gombás rostonpulyka knédlivel, vagy rántott csirkevégtagot pamezánsajtos spenótós zsemlegombóccal. Desszertként osztrák almáspitét, érdekes déligyümivel díszített helyi csokikrémet vagy túrósgombócot vaníliasodóval. Fojtásként a helyi sörfőzde finom nedűjét tettük bele emésztőcsatornáinkba. Majd következett a nap hivatalosabb része: a Samsung meghívásos termékbemutatója. Olyan termékeket  tapogathattunk, amik majd csak jópár hónap múlva lesznek publikusak majd kicsit később megvásárolhatóak.

 A legnagyobb dobás az a 3D TV volt. Az első térben hatalmas ledtv falon mentek az aktív szemüveggel nézhető anyagok. Volt köztük animációs film, foci, rúdugrás, jegesmedve a vízben, űrjelenet és könnyűzenei blokk is. Azt mondom: aki eddig vett marhadrága tévét, az most megszívta. Ha ez elterjed, hát dobhatják ki a cuccaikat az ablakon. Végülis technikailag nem sok kell hozzá adó részről: talán elég egy kétlencsés kamera és egy megfelelő képváltó áramkör. A többihez nem is igazán tv kell, hanem csak a szemüveg. Volt régebben egy hasonló próbálkozás s Pcknél is, szerintem ez ennek a továbbfejlesztése lehet. Ezenkívűl fogható volt a hipervékony ledtv, ami még egy centi vastagságot sem ér el. Persze van hozzá egy A3as méretű másfél centi vastag cucc, ami az elektronikája. Aztán volt mindenféle internettv, nyomtató, notebook és projektorhegy. Sok érdekességet láttunk majd elindultunk visszafelé. Az út ismét gyorsan elment, s finom vacsi várt pesten Jó dolgom van, az biztos.

 Nos, ma sok történésről egy-egy dal jutott az eszembe. Nem is baj, hiszen a zene a minden. Felébredni egy olyan keddre, amikor még a hétfői teendőid várnak rád...hát kicsit degradáló hangulatilag. Ezért is inkább pörgetve indultam neki a napnak, hátha gyorsabban fogok végezni. Az időterv persze azonnal borul az első helyen, hiszen amikor megjelenik egy informatikus, azonnal mindenkinek baja van...mármint a gépének. Szala félórás előjegyzésből kétórás lett, ami nem baj. Főleg hogy a csajok megtízóraiztattak engem. Kettőjüknél volt a hétvégén disznóvágás, szal hurkakolbász miegyéb, fincsike savanyúkkal volt. Egy kis ideig visszautasítottam, aztán mivel ekkora kínálást visszautasítani bűn, így elfogadtam. Fini volt, szal újult erővel indultam tovább. Az ebédemet inkább be sem vállaltam, mert sejtettem hogy nem fog összejönni. A nap egyik tanulsága: ha 3 napig tesztelsz egy szervert, akkro tuti ha kiviszed szar lesz az egész. Alap. Elsőként is a bevált konnektorban nem volt áram, pedig a visszajelzése szerint dúskált a fázisban. Aztán a monitor rendetlenkedett. Aztán az egyik program crashelte össze magát állandóan. Érted? Ami tökéletes volt az fullszar lett varázsütésre. Majd hálózattesztelés, jól eldumálgatás, majd ebéd következett. Bemutatkozás egy új helyen, pár problémás helyzet megoldása, majd hirtelen elhatározásból elindulás pestre. Merthogy holnap ósztria fővárosába, Bécsbe szól a jegyem. Útközben elintéztem egy halom elmaradt telefont, majd pár privátot: felhívtam néhány embert, akivel régen beszéltem. Volt aki nagyon örült neki, s volt aki rövidre fogta, mintha sértődött lett volna. Ezután már nem is hívtam senkit, inkább felhangosítottam a rádiót és máris fülembe mart Ákos

"Itt nem vagyok idegen
Fekszem a szíveden
és hallom, hogy dobog.".

 Az út amúgy sima liba volt, sehol semmi gond. Egész budán egy pirossal sikerült végigjönnöm. Sehol semmi dugó vagy balfácán autós. Persze hogy holnap mi lesz, azt nem tudhatom...4 ország politikusait eszi erre a fene, nagy lesz a készültség  meg egy halom út le lesz zárva miattuk. Vacsorára a kedvencemet főzték. Fincsi spéci spagetti nemkicsit pikánsan. Nyammmmmmm. Jól eltelt az idő hármasban, még a betervezet programokat is átbeszélgettük. Ma páran megszóltak, hogy miért csak eg yképet tettem fel, amikor tötbbet ígértem. Sajna tegnap este megbolondult kicsit a kártyám, így ma kellett viszavarázsolnom róla az adatokat. A próbálkozás sikerrel zárult, így ma kaptok egy kis pótlást :)

 Úgylátszik, a nyilvánosság ereje mégis létezik. 2+1 válasz érkezett is, s mondhatnám nem is sekély karcolati szinten. A mai napnak nagy kezdéssel indultam neki. Konkrétan egy rendes adag bundáskenyérrel kezdtem a napot, meg is jegyezték hogy rendesen olajos illatom van. De sebaj, mondtam én: valamit-valamiért, az Életnek ez alapszabálya. Az már nem, hogy ma mindenki áthúzogatta a számításaimat. A betervezett 3 nagyobb projektből mindössze egyet sikerült megoldanom, s így kettő holnapra maradt sajna. Aztán jött egy -kissé talán sanszos- helyzetre válasz, mely kicsit átszabja a tervezett nyaralásomat. De milyen érdekes az egyensúly? Este kaptam egy másikra meghívást. Egy ment, egy jött. Aztán meg 3 ment és kilinec jött. Izé, nemis 2 hanem 8. Gondolom teljesen nem értitek, de röviden vázolom: a ma esti színház előtt a hátsó folyosón baromkodtunk Zsófkával, s viccesen feltettem a félig látható színésznek a kérdest, hogy nem e jöhetne Zsófka 3. nőnek. Merthogy úgy emlékeztem, a mai darab címe: Két nő. Erre odafordult és egy szemvillanás alatt végigmérve bennünket annyit szólt: talán a 9. lehetne.

 Keresztes Ildikó volt, s ekkor esett le számomra, hogy a mű címe Nyolc nő. Később azért elnézést kértem a közjátékért, de csak egy kedves mosoly és egy "ugyanmár, ezért kérsz bocsánatot?" mondat volt a természetes válasza. Be kell vallanom, ez volt az első olyan, általam látott szerepköre, amelyben nem énekhangja, hanem a színészi játéka volt porondon. Nagyon jól játszott, de ugyanez mondható el a maradék hét szereplőről. Igen, kedves férfitársaim: ebből mi maximális kimaradtunk. De nem is baj, a mű mindkét felvonása mozgalmas volt, remek párbeszédekkel, szövevényes cselekménnyel igazán jól lekötötte mindenkinek a figyelmét. Minden szereplő jellegzetesen mimikált, mely jó fotótémának bizonyult. Igaz a nagy optikámmal dolgoztam, de sosem sikerült a 8 nőt egy képre lefotoznóm úgy, hogy mindegyik jól látszódjék és még történjen is valami. Sebaj, lettek bőven kevesebbszereplős képek, ebből kaptok itt is néhányat. 

 Bizony, minden változik, semmi sem marad ugyanaz huzamosabb ideig. Egy időben ez a nap fontos volt, ma már pedig csak egy a sok közül. Furcsa az is, hogy mi történik az emberek között, konkrétan az emberi kapcsolatokkal. Hogy egyszer nagyon fent, másszor nagyon lent mozognak a mutatók. De inkább hagyjuk a témát, lássuk a mai napomat.

 Sokszor megfogadtam már, hogy néha kihagyom a bolhapiacot. Ezt tartani is tudom egészen vasárnap hajnalig, amikor elkap a "ha nem megyek le, tuti valami jó dologról maradok le" agymenés. Mert a "ha"-"akkor" logikai kapcsolókra nincs megoldás, csak ha kipróbálod. Ma éppen érdemes volt igencsak lemenni, mert jópár -értéken alul- beszerzett cuccal térhettem haza. Amibe ma belenyúltam, az mind jó fogás volt. Bár volt egy kacérságom még, de azt inkább kihagytam, mert a megérzéseim valahogy távoltartottak tőle. Ma duplán ebédeltem. Najó, inkább csak 2x féladagot. Anyu finom krumplit dobott a kedvencemnek nevezett egybesült tepsis fasírtnak, hozzá dukálva egy kis almáspityut. Komáméknál meg "öcsinokedlit" ettem, melyről először azt hittem, hogy a keresztfiamról lett elnevezve. Itt tévedtem az elsőt, melyből kiderült hogy ez bizony tojásos nokedli sonkával, s a tetején ráolvadt reszelt sajttal, savanyítva néminemű hagymasalival. Amikor kértem még egy picit, egy hatalmas adaggal próbált meg Eda megölni, ezt bizony nem felejtem el: legközelebb nem merek repetát kérni az hótziher :) A délutánom pedig kemény munkából és egy fél film megnézésből állt, nomeg késő este anyuval Honfoglalóztunk egy kicsit, hogy javítsunk az amúgy nem tökéletes nap mérlegén. Ja, aki nem tudná: holnap hétfő :I

ui: azt mondják a nyilvánosság ereje elmúlasztja az ember lustaságát, még akkor is ha akkut, kétoldali, fertőző ímélnemválaszolási kényszerképzelet zaklatják. Szal a puding próbája következik :) (btw, ma kaptam fini pudingos sütit is..egyre többen akarnak halálra etetni...ki érti ezt?)

 Mármint kis hazánkban... Szal április végefelé bizony szembesülni fogunk azzal, hogy mi lesz a következő 4 év sorsa. Sajnos ha jól végiggondoljuk jól nem dönthetünk. Mármint jót nem választhatunk, mert jó nincs, csak kevésbé rossz talán. Hiszen némely döntésünkkel saját tapasztalatainkat hazudtoljuk meg, másokkal pedig előre látható gazdasági nehézségeket teremtünk saját magunk részére. Szóval: most légy okos Domonkos. Mint Kőhalmi nagybecsű humorista úr mondá vala: érdemes lenne alapítani egy új pártot "Egyikre sem" névvel. Hiszen elég lenne 5% hülye a sikerhez :) És a néhány % végképp kiábrándult és csalódott ember szavazatáról már nem is beszélnék inkább.

A munka nemesíti a lelket. Ha ez igaz, akkor én már túlzottan is nemes vagyok :) Délelőttömet a megszokott helyemen töltöttme aktív munkavégzéssel, majd a finom ebéd után elszenderültem. Olyan jól, hogy 5 óra tájban ébredtem fel. Kis emberréválási stratégia végén meg is indultam a mai apró teendőim megtételére. Először lyukra futottam majdnem házassági ajánlattal, majd rossz eszközt vittem. A vége az lett, hogy végre kellmes társaságba kerülve nem is mondanám, hogy dolgoztam. Mert ugyan tettem dolgokat, de ez nem olyan indíttatásból történt, mintha munkajellege lett volna. S bár a beszélgetés a fentebb említett konklúziókhoz vezetett, azért pár pohár rose segített a könnyed emésztéséhez. Ettől persze minden tény marad, főként az hogy Európában 1999ig nem volt egy orca (alias kardszárnyú delfin), továbbá hogy a "hazugok közt cinkos a néma" idézet nem Madách Ember tragédiájában, hanem Babits Jónás könyvében található. Persze az eredeti máshogy szól: "Vétkesek közt cinkos a néma".

"Go your own way, forget the old days, do not run away, dive in your life! "

 Több mint féléve történt, amikor ez a dallam belefészkelődött az agytekervényeim közé. Nem vagyok ennek a stílusnak a kedvelője, de ez akkor nagy hatást gyakorolt rám. Talán sosem felejtem el, amíg élek. Ott álltam a Hegyalja fesztiválon a terem közepén levő hangpultban, pontosabban valami technika ütésálló dobozán és fotóztam a N.O.H.A.-t. Fotóztam, de aztán a hallottak egy kicsit átvették az irányítást a tudatom felett. Leengedtem a gépet a szemem elől és elfelejtkeztem pár percig, hgoy miért is állok ott. Szívtam magamba egy újfajta filozófia alapjait. Azóta máshogyan gondolkodok dolgokról, s megváltozott helyenként a fontossági sorrendem is. Mostanság egyre többet hallom a rádiókban napközben ezt a dalt. A héten majd' minden nap sikerül véletlenségből fülbetalálkoznunk.

Mint pl ma is valamikor közel 4 órakor, amikor végeztem a nap kihívósabb részével. A napomra amúgy egyből igaz a bejegyzés címe: ember tervez, főnök végez. Ugyanis az általam elképzelt napi programom teljesen felborult. Olyannyira, hogy a délelőttre tervezet kültéri magasbalétrázás átkerült az előrejelzések miatt esős délutánra. Ja, mondhatja bárki hogy semmiség egy magas és kicsit ingatag létra kb 6méteres csúcsán egyensúlyozva csavarokat és egyéb cuccokat rakosgatni amikor zuhog az ember nyakába a finom jéghideg eső megbolondítva egy kis szélmozgással. Nice one, de megcsináltam frankón, azóta is működik :)

 Az este fotózós volt. Az Intersparba levő veteránkocsi kiállításon volt lehetőségem kéepeket csinálni. A kocsik tulajdonosai mind ott voltak és megengedték hogy a kocsikba bármit csinálhassak. Bárhova beülhettem, bármit fotózhattam, bár modellt nem vittem, mert nagyon nehéz lett volna az ottani fényeket ellensúlyozva profin bevilágítani egy verdát. De ami késik az nem múlik, max megromlik: megvan az ember és megvan a lehetőség ennek az egyszeri pótlására. Miután végeztem, még a cégnél volt egy a mai napra tett ígéretem, majd hazajöttem és pihiztem kicsit. Mivel pékárút elfelejtettem hozni és senki sem dobott meg egy friss zsömivel vagy valami, így kénytelen voltam egy kis füstöltsajtos enni. Szalonnával. Mert így kívántam. a Végét megfejeltem 2 korty szilvapálinkával, s azt mondtam: ej be jó volt, bárcsak még egy kis hagyma is lett volna hozzá. Nem is tudom mikor néztem meg utoljára filmet itthon. De most egy ajánlásra megtettem. A Másnaposok című filmet néztem meg, ami kicsit uncsinak, vontatottnak és őszintén szólva kidobott másfélórának tűnt. Most meg jön 7 bedobott óra. Az ágyba.

 Amikor probléma kerül az ember szeme elé, akkor azonnal ötletelnie kell. Kitalálnia hogy az adott probléma éppen hogyan oldható meg. Ha meg nincs megoldandó helyzet (olyan szinte sosincs), akkor pedig más dolgokat pörgethetünk a fejünkben.

Így is történt és az ötletelés végeredménye egy fotózási ötlet volt, aminek az első előkészületeit már meg is tettem: felmértem kicsit a helyszínt. Persze ez a péntek sztorija lesz inkább, de a magyarázat legalább megvan a napi képekre. Ma volt torkos csütörtök, aminek abszolút nem volt hírverése. Mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy miért vannak az étteremben olyan kevesen. Hát persze, hiszen ők nem csatlakoztak az akcióhoz! Szóval bizony-bzinyon: a marketing fontosabb mint elsőre gondolnánk. Ha már marketing, akkor elmesélem hogy késődélután hol is jártam. A múltkor felemlegetett városrehabilitációs programnak a helyi vállalkozók számára meghirdetett fórumon vettem részt. Gondoltam,hogy el halom friss információt kpaunk. Hát nem. Szinte egyfajta honlapfelolvasós este volt, melyben nagyon kevés új dolgot tudhattunk meg. Azt eddig is tudtuk, hogy a cél a belváros autóforgalmának csökkentése, magyarán az eddigi 2x2 sávból 2x1 sáv lesz, így nagyobb helyet jelent a gyalogos közlekedésre. Na, erre aztán kíváncsiak leszünk! Persze ez csak a most tervezett 2. fázis. Az első fázis már nyert ügy, így az Erzsébet tér teljesen átalakul: eltűnik a Török kút (másolat), helyére kerül a Szentháromság szoborcsoport, teljesen új burkolat kerül a tér 20.000 m2 alapzatára, zenepavilon és látványos szökőkút is lesz. Nomeg lesz (jó)pár új körforgalom, ami pl egészen jó ötlet. Visszatérve a vállalkozások pályázati lehetőségére, a vicc az alábbi volt: ma (02.19.) kihirdetés, március 4 leadási határidő. Kicsit meredeknek tűnik, nemde? Legalább a polgármesterünk gondolkozott és egyből két héttel kitolta a határidőt. De hogy erre előtte nem gondolt a Városrehabilitációs Divízió? Már az is kicsit borzolja az ember vékonybelét, hogy miért kell majmolni. Mármint nem osztály, vagy hivatal a titilusuk, hanem divízió. Azt gondolja, hogy így komolyabban tűnik a dolog, vagy nem tudom mi az oka.

Kisütött a nap, hát arrra gondolhattak a jardon is hogy nagytakarítás, szal kiküldtek minden mozgó emberi zsernyákot az utakra. Ma bizony legalább három helyen találkoztam velük és érdeklődő kérdéseikkel/tekinteteikkel. Jobb lesz, ha mindenki okosan tolja a bringát, hiszen ismét csúcsidőszak következik az újfajta adók beszedésében. Finom is napocska volt a mai, és ismét nem sikeredett egy régóta tervezet dolgot megcsinálni. Holnap sincs hozzá késő, legalább ez lesz a napi téma. Ezzel szemben egy halom fontos dolgot sikeredett frankón elintézni, megcsinálni és lekezelni. Pedig aztán szerintem ma fronthelyzet volt rendesen. Ingerült, fáradékony és főként türelmetlen emberek jöttek szembe mindenhol. Viszont cserébe igazi napsütés fogadott bennünket. Valódi, ha az ember kicsit behunyta a szemét már-már azt érezhette: tavasz van. Az este azért tartogatott ismét meglepetéseket. Mondjuk úgy: valamelyest gazdagodtam, valamelyest pedig ismét tanultam valamit az élet apró szépségeiből. Gazdagodtam egy igazán kívánt citromos teával és egy frissensült kenyér csücskével. Nomeg megtanultam egy mondatot, amit -milyen meglepő- egy nő szájából hallottam kimondva: "nőknél rosszabbat ne képzelj el". Ez aztán ám az önkritika... vagy inkább önirónia?

"Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt!"

Ez volt a legmegfogóbb idézet a tegnapi kiállításon. A mai reggelemen szembesültem azzal, hogy fáradt vagyok. Legalábbis már kicsit befáradtam reggel, s így kezdtem az egész napot, ami egészen gördülékenyebben telt el. Délután egy külső program is belefért, amikor egy helyszíni munkamegvalósítást beszéltünk át. Egy kellemes kapucsinó is lecsúszott közben, ami kis lendületet adott a nap maradék részére. Mert bár kimaradt a squash, azért kellett jó sok energia, hiszen ez a nap sokáig tart(ott). A squashról igazoltan hiányoztunk, hsizen ma színház volt. a pesti Száguldó Orfeum egy fura (mondjam szarnak?) című művet mutatott be, a Női furcsa pár című vígjátékot. Az első felvonás kicsit ugeálós volt, valahogy nem tudtam felvenni a cselekmény változó lendületét. Persze ezzel többen is így voltak a szünetben történt beszélgetéseim alapján. A második rész már határozottan ehetőbb volt, mondhatni tetszett is. Mivel ez már a mai második blogom (mert a tegnapi is most készült), így most itt lusta és rövid leszek :)

ui: arról még azért írnék, hogy az egyből hogyan lett kettő máris. Ma kaptam két verset, melynek az ihletét két fotóm adta. Érdekes volt elolvasni, látni valaki másnak a gondolatait, aki ott sem volt semmilyen szempontból. Hogy kinek mi mit is jelent és mit mozgat meg benne. Varietas delictat.

ui2: a második felvonás eleje jazzel indult s az első taktustól kimondtam félhangosan: Diana Krall. És tényleg, még egy versszaknyit hallhattam is belőle :)