"Go your own way, forget the old days, do not run away, dive in your life! "

 Több mint féléve történt, amikor ez a dallam belefészkelődött az agytekervényeim közé. Nem vagyok ennek a stílusnak a kedvelője, de ez akkor nagy hatást gyakorolt rám. Talán sosem felejtem el, amíg élek. Ott álltam a Hegyalja fesztiválon a terem közepén levő hangpultban, pontosabban valami technika ütésálló dobozán és fotóztam a N.O.H.A.-t. Fotóztam, de aztán a hallottak egy kicsit átvették az irányítást a tudatom felett. Leengedtem a gépet a szemem elől és elfelejtkeztem pár percig, hgoy miért is állok ott. Szívtam magamba egy újfajta filozófia alapjait. Azóta máshogyan gondolkodok dolgokról, s megváltozott helyenként a fontossági sorrendem is. Mostanság egyre többet hallom a rádiókban napközben ezt a dalt. A héten majd' minden nap sikerül véletlenségből fülbetalálkoznunk.

Mint pl ma is valamikor közel 4 órakor, amikor végeztem a nap kihívósabb részével. A napomra amúgy egyből igaz a bejegyzés címe: ember tervez, főnök végez. Ugyanis az általam elképzelt napi programom teljesen felborult. Olyannyira, hogy a délelőttre tervezet kültéri magasbalétrázás átkerült az előrejelzések miatt esős délutánra. Ja, mondhatja bárki hogy semmiség egy magas és kicsit ingatag létra kb 6méteres csúcsán egyensúlyozva csavarokat és egyéb cuccokat rakosgatni amikor zuhog az ember nyakába a finom jéghideg eső megbolondítva egy kis szélmozgással. Nice one, de megcsináltam frankón, azóta is működik :)

 Az este fotózós volt. Az Intersparba levő veteránkocsi kiállításon volt lehetőségem kéepeket csinálni. A kocsik tulajdonosai mind ott voltak és megengedték hogy a kocsikba bármit csinálhassak. Bárhova beülhettem, bármit fotózhattam, bár modellt nem vittem, mert nagyon nehéz lett volna az ottani fényeket ellensúlyozva profin bevilágítani egy verdát. De ami késik az nem múlik, max megromlik: megvan az ember és megvan a lehetőség ennek az egyszeri pótlására. Miután végeztem, még a cégnél volt egy a mai napra tett ígéretem, majd hazajöttem és pihiztem kicsit. Mivel pékárút elfelejtettem hozni és senki sem dobott meg egy friss zsömivel vagy valami, így kénytelen voltam egy kis füstöltsajtos enni. Szalonnával. Mert így kívántam. a Végét megfejeltem 2 korty szilvapálinkával, s azt mondtam: ej be jó volt, bárcsak még egy kis hagyma is lett volna hozzá. Nem is tudom mikor néztem meg utoljára filmet itthon. De most egy ajánlásra megtettem. A Másnaposok című filmet néztem meg, ami kicsit uncsinak, vontatottnak és őszintén szólva kidobott másfélórának tűnt. Most meg jön 7 bedobott óra. Az ágyba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.