"Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt!"

Ez volt a legmegfogóbb idézet a tegnapi kiállításon. A mai reggelemen szembesültem azzal, hogy fáradt vagyok. Legalábbis már kicsit befáradtam reggel, s így kezdtem az egész napot, ami egészen gördülékenyebben telt el. Délután egy külső program is belefért, amikor egy helyszíni munkamegvalósítást beszéltünk át. Egy kellemes kapucsinó is lecsúszott közben, ami kis lendületet adott a nap maradék részére. Mert bár kimaradt a squash, azért kellett jó sok energia, hiszen ez a nap sokáig tart(ott). A squashról igazoltan hiányoztunk, hsizen ma színház volt. a pesti Száguldó Orfeum egy fura (mondjam szarnak?) című művet mutatott be, a Női furcsa pár című vígjátékot. Az első felvonás kicsit ugeálós volt, valahogy nem tudtam felvenni a cselekmény változó lendületét. Persze ezzel többen is így voltak a szünetben történt beszélgetéseim alapján. A második rész már határozottan ehetőbb volt, mondhatni tetszett is. Mivel ez már a mai második blogom (mert a tegnapi is most készült), így most itt lusta és rövid leszek :)

ui: arról még azért írnék, hogy az egyből hogyan lett kettő máris. Ma kaptam két verset, melynek az ihletét két fotóm adta. Érdekes volt elolvasni, látni valaki másnak a gondolatait, aki ott sem volt semmilyen szempontból. Hogy kinek mi mit is jelent és mit mozgat meg benne. Varietas delictat.

ui2: a második felvonás eleje jazzel indult s az első taktustól kimondtam félhangosan: Diana Krall. És tényleg, még egy versszaknyit hallhattam is belőle :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.