Csúnya voltam. Lett volna rá időm, csak kedvem nem volt hozzá, hogy az idejében "megalkossam" a csütörtöki bejegyzést. Most így kényelmesen péntek este jött el az ideje. Szóval egy tipikus csütörtök volt. Reggel a mítingen még könnyebbnek tűnő nap körvonalozódott, bár nem voltak illúzióim. S ami nincs, az nem is lehet: konkrétan kis káosz következett. Két kollegának el kellett mennie külső játékra, ügyfelek jöttek-mentek és hatalmasan el voltunk maradva az árúfoglaltatással. Reggel 10re ígértem magamat, s ebből délután 3 lett... Ebédre finom gulyásleves és mégfinomabb palacsinta volt. Legalább a pocakom csúcsra töltődött, hamár nem túl sok egyéb szépség jutott a napba. Persze a hó szakadt egész nap megállás nélül, minta muszáj lenne neki esnie...éppen itt? Mondjuk annyira nem zavart, mert annyi "fekete" telünk volt, hogy igazán ránkfért egy igazi fehér is. Meló után futás egy kedves ismerősömhöuz, mely során megtapasztaltam hogy a városon kívül azért eléggé cudar az úthelyzet. Konkrétan a Kanizsa és Szepetnek közötti út aznap tutira nem látott hóeltávolító eszközt (ja igen, a mai (pénteki) ZHban bennevan a kanizsai felelős nyilatkozata: fel vagyunk készülve -Szerintem amikor már tavasz lesz, akkorra készülnek csak igazán fel- ). Sietős voltam, mert 6kor egy kiállítás megnyitójára voltam hivatalos. A sietségből mindig valami rossz sül ki. Pl az, hogy megbolondul az egér. Aztán a bilentyűzet. Aztán csak úgy helyreáll minden. Én meg elkéstem.

 Annyira, hogy inkább oda sem értem, mert a következő programra 3/4ed 7re a HSMKhoz voltam kötve. Céges együttlevésként ezúton is támogatva a katolikus kisiskolások nyári táborozását Tamás Atya vezényelte és konferálta humoresten vettünk részt. Én jobbára fotósként, kicsikét szórakoztatottnak szituáltam magamat. Mivel késve érkeztünk, és totális teltház volt a nagyteremben, így mindenki külön-külön, egymástól jó távol élvezte az előadást, ahol duplán is meg lettünk említve, mint támogatók, sőt Sanyit még fel is állíttatta a konferáló Tamás Atya. Kis Ádám műsora nagoyn mozgalmas volt, sokat mozgott jobbra-balra a színpadon, a másik fotóst ki is cikizte egy kicsit, szal mozgalmas, jó poénokkal teli érdekes műsort nyomott le a saját kis 45 percében. Aztán jött Kőhalmi művész úr, akivel már találkozhattatok a blogomon nem is olyan rég. Nem is csoda, hogy úgy kezdte az előadást, hogy megkérdezte: az a 8 mber, aki ott volt, az itt van e, s bizony mind a 9en feltettük a kezünket :P Ennek dacára vagy éppen okán szinte ugyanezt a műsort nyomta, mint anno. Persze néha bele-beleszőtt egy-egy friss hírhez kapcsolódó gondolatsort, de a többi.. talán szó szerint ugyanaz volt. Az előadás után össznépileg lehúzódtunk egy kis dumálásra és itókázásra. Egész jól elvoltunk, bár duplán hiányosak voltunk, és gyorsan még eggyel lecsökkent a számunk. Hazajőve lustaság és fáradtság fogott el, így hát ágyikóba vetettem magamat. Arrivederci!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.