Utálom ezt a valentinnapozást. Szeretni nem lehet azt, ha a feledékeny és kissíkú emberek elfelejtkeznek arról hogy minden nap ajándék, s ajándék az is, ha velük van a kedvesük. De kell ezafajta modernkori emlékeztető, hogy kicsit kaszálhassanak a virágárusok, az ajándékboltosok és az éttermesek. Másra nem is jó. Reggel feleszméltem a belső órámra és le is téptem azon nyomban a bolhapiacra. Ma két órát sikerült begyüjtenem a piacon, az egyik szép, a másik meg inkább afféle tanulódolog. Szeretnék végre egyet szépen szétszedni, kicsit megismerkedni a belsejével. Ha valaki lát a neten letölthető óraszerelős jellegű könyvet, az sikítson plííííz! Mai fotónak az óráról akartam tolni egyet, de kimarad, mert lusta vagyok lefotózni. A bolhapiacon egy árus nagyon vicces kedvében volt, elmagyarázta hogyan kell lécek és botok nélkül síelni: beállt két haverja közé, és kezével emulálta a bot használatát. LOL. Aztán meg a párral odébb áruló fajtársnőjét próbálta rámismertetni: mondta hogy most nincs ott a férje, hajrá. A csaj meg visszaszólt neki: végre valami pénzeset küldjél, mert már elegem van a csórókból. Ráadásul a csaj ezt nem viccesen mondta. No comment, inkább szaporán lépegettem tovább. Ebéd fincsiség: görögsali, sörtésztás pulykafalatok és currys rizs. Nomeg egy kis forgácsfánk, hamár fánkhónap van. Ebéd után nemkevés munka várt rám, majd egy félórás dologból sokórás kerekedett. Ezután idő már nem sok mindenre jutott: hajmosás, zuhanyzás, egy kis tv, nomeg blog. Hiszen olvassátok, nem?

ui: lógok pár aprósággal, amikről most itt írok nektek. Először is egyik nap érthetetlenül megugrott a nézettségem, s nem tudtam mire vélni, míg meg nem találtam hogy egy zalai online magazin a blogajánlójába felvett. Elfelejtettem mondani a február elejének poénját: a kisfiúról készült fotómat a kedves újságíró részeg felnőttnek nézte :D Aztán még történt a héten egy érdekesség: egy érdekesen induló s mégérdekesebben folytatódó kapcsolatteremtés rövid gyümölcse egy felkérés verseskötet illusztrációk készítésére. Mármint (minden) vershez fotó. Hmmm, érdekes egy feladat, főként hogy egyenlőre keveset tudok arról, aki írja a verseket. Nomeg keveset tudok a verseiből is. Az is kérdés, hogy vajon ugyanazt értem e ki a versből, ami miatt ő megírta? Ha igen, akkor az a jó, vagy ha nem az jobb? Az jutott eszembe hogy mennyire érdekes dolog lenne, ha a fotós is jelenlenne, amikor az költő ihletet kap. Ugyanazt látják, ugyanazt hallják és talán ugyazt érzik. Bár utóbbi nagyon nem biztos. De érdekes lenne egymés mellett látni a verset és a képet, ámbár a versben egy szóval lehet akkorát ugrani, ami a fotóban lehetetlen. Persze egy kép többet jelenthet egy egész lexikonnál. Me(n)ta(')lis különbségek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.