Örök igazság: ha telezabálod magad este, szarul fogsz aludni. S amikor felébredsz úgy érzed magadat, mint aki alig aludt az éjjel. Magadnál sem agy és az életkedved a negatív végtelent piszkálgatja. Persze egy jó kis szalonnástojás anyunál próbálja kissé ezt módosítani. De ami nem megy, kár erőltetni. Vannak napok, amikor nehezebb kicsit tartania az embernek önmagát a történésekhez, s teljesen türelmesnek és nyugodtnak maradnia. Legalábbis kívülről, hogy ezek másokra ne hathassanak ki. A munkát kicsit korábban fejeztük be, mert öcsém megkért hogy nézzem én is meg az egyik vásárlásra esélyes lakást. A megtekintés után kis hazafutás, majd fotóklubbozás. Nem volt nagy kedvem az egészhez, mert addigra a fáradtság és a nyűgösség már toronymagas szinteket vert, de viszafogtam magamat és -bár nem volt benne semmi muszáj- végig maradtam. Vitaest volt, kapásból egy halom kérdésben. Mint pl abban hogy hogyan legyen legközelebb a hóképe bírálat. Az egyik hozzászóló esetében kis utalást vettem magamra, amit majd holnapig kitalálok érdemes volt e. Mármint azt állította az egyik tag, hogy "valakinek a képei azért lesznek elsők, mert azért szavaznak rájuk egyesek, mert tudják hogy az ő képei". Mivel az elmúlt jópár hónapban egy alkalmat kivéve (amikor lusta voltam vinni) mindig én győztem, így kicsit sanszos a rám utalás. Azért nem vette étvágyamat semmi sem: a vajaskenyér-füstöltszalonna-feketeretek kombót belehasítottam a pocakomba, s asszem nemsokára vízszintes testhelyzetben fogom élvezni a nap hátralevő részeit. Meg az egész éjszakát is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.