Hiszen pár órás alvás után megint kievett a fene a bolhapiacra. Nem voltak túl sokan, de így is sikerült egy szép hangfallal gazdagodnom, meg lemaradni egy szép óráról is. Van ez így, hiszen ez egy ilyen szakma. Ebédre anyu meglepet...nokedli tejfölös csirkepörkölttel. Rá is vetettem magamat, mint maci a málnásra és teletoltam vele a pocakom minden zegét-zugát. Fojtásként két sütikét is leraktam, hiszen kellett az energia a délutánra.

 A délután programja egy kis hegyi kirándulásos fotózás a becsehelyi hegyen. Négyesben toltuk ki a bringát és széjjelfotóztuk az arcunkat. Én konkrétan félig csak, hiszen a magammal vitt akkuk mind le voltak merülve, szal végre nem kattingattam annyit mint egy hülye kaller. Vétkeztem, hatalmasat. Hiszen a nyakamban lógott egy kenon, melyet !munkaként! tesztelgettem csak kint a hóban, hogy működik e tökéletesen. Szóval nem tértem meg "Egy az Isten s Nikon a neve" hitemből, csak kemény fizikai munkát csináltam vele. Visszaesve kedves látogatót kaptam aki finom sütit is hozott, így teljesen el voltam kényeztetve a fárasztó hegyimenet után. S hogy mindez még ne is legyen elég, nem kérettem magamat sokáig amikor egy cigánypecsenyével dobtak hátba: házhozmenve mindent felfaltam, amit csak láttam. Csoda hogy hazaérve még dolgozni sem volt kedvem? Hát nem, szal lustamódon cseteltem, majd hagytam hogy elálmosodott fejemet lecsaphassam a párnára. ...hork...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.