A hosszú hétvégék igazi átka: valamikor le kell dolgozni azt a napot, ami összeköti a hétvégét azzal az egy szemnyi ünnepnappal. Persze, tök jók a hosszú hétvégék, de milyen jó lenne nem utólag ledolgozni. Mindegy, megvolt, eltelt, mozgalmasan és munkásan.

 Ezt leszámítva eltelt a nap maradéka kis ágybanléttel, jófajta kóbászpartival és borfogyasztással, hódolva a kapciszinistenség oltárán néhány ártalmatlan édespaprikaszeletkével. Persze a java az majd úgyis holnap jelentkezik a blahás bajszos giroszos görögöt idézve: ez kétszer csíp!

 Megy a tíví, m1:jaZZ....e szép korahajnali órán muzsika füleknek, akik ilyenkor még nem egy kocsma/dizsi söntésének segítségével keresik a túloldali igazságot (ami mint tudjuk mindig odaát van). Persze ez is paradoxon, mert aki ott áll, annak mi vagyok az igazság, nekünk meg ő, ámde igazság csak egy van (ha van). 

Hamár jazz, legyen jazzkép. S elsőként mindjárt egy kissé lerágott csontom, Archie Shepp hangszere és kezei. Kevés olyan pillanat van az ember életében (remélem így gondolja ezt a többi fényíró kartács is) amikor az exponálás pillanatában azt mondja: óje, ezt kerestem egész este, egész nap, egész hónapban, tán az egész évben. És ott van...ott a kicsike kijelzőn visszaköszön a kép, ami elöbb rajzolódott ki a nyúltagy hátsó vásznán, mint az LCD mátrixán. Rá se kell nézned, max önigazolásként, hogy elmosolyodhassál talán picit feltünően, arcodon a kéjes gyönyörrel hogy megvan. Materializálni tudtad a víziódat néhány megapixelbe, mintha az elméd egy részét tudtad volna lefotózni. Ez is ilyen kép. Víziófotó, zsigerfotó. Talán ez a jó szó rá.

 E öröm e bódottá! Nem tudom hogy kinek tettem ott lent keresztbe vagy kedvébe ott fent, de ma mondhatni nem voltak allergiás alliterációm (folyós orr, kaparós torok és zsibbadó szem). Azt már le se merem a diófa asztal alján kisujjal 3x kopogni, hogy tán végéhez közelít az elmúlt pár hét nemkissé kellemetlen érzésvilága. Szóval ma végre éreztem....ott fent, az orrmányomban, jajj de jó. Mint pl ubisali, barack, szőlő, lilaakác, erdő, parfüm. 

Más. Tegnap egy nagyon fontos doglot nem mondtam el a fehér porcicáról. Mármint gondolom mindenki azon gondolkozott éjt nappallá téve, hogy miként lehet ilyen DNShibás aprócska jószágokra szert tenni. Nos a megoldást megadom, nehogy valaki ebbe rokkanjon bele, aztán meg jó amerikai szokásként bepereljen, mert nem írtam ki a blogomra, hogy az olvasás okozta agyi elváltozásokért felelősséget nem vállalok, a blogot mindenki saját felelőtlenségére olvashatja csak. Megoldás: a porcicka fehérségét finom fehér por okozza, melynek alapanyaga a fogak csiszolásakor és fúrásakor képződik. Szal a feltalálási hely fogorvosi rendelők belseje.

Ennek örömére ma friss a kép, hiszen volt szerencsém végre eljutni oda, hogy a kölcsönbe eltarhált közgyűrűket felvéssem a fix 50es obira és makrózgassak. Persze a szemem nem jó, így vegyes lett a felvágott, hisz full manuálban kellett dolgoznom élesség terén is. Azért remélem mindenki díjazza a mai termésemet (bankszámlaszámom a profilomnál elérhető). Aki nem látná, annak megsúgom, ez egy mininapraforgó egész közelről megtekintve. Az alanyokat hazahoztam, de egyenlőre állapotuk válságos, a forróság kissé odarakott nekik egy "kishalált", de bízok a reggelig történő feltámadásban. 

Btw, dedicated to annak, hogy amikor hatalmas táblákban virult a nagytesó, akkor nem tudtunk közös időpontot találni egy modelles-napraforgós kattogtatásra. Ami késik, az megrohad, de állítólag jövőre is lesz még lehetőség.

Ez az elhatározása és konklúziója a mának. Kell keresni egy napot, a hűtőt az ágy mellé vontatni, a kacsát az ágy alá cuccolni és elkezdeni. Nem felkelni, nem bekapcsolni gépet és nem keresni hogy hova van eldugva a néma mobilteló. Mert kell egy nap fullos nyugi.

Főleg egy ilyen nap után....a nyelvem is kilógott mikor késve tán, de visszaértem a melóhelyre. Sőt még várt egy-két apró befejezedmény is. De a mai nap csúcs az egy porcica volt ( sivár egy nap, mi? :) ). Nadenade! Ez nem egy mindennapos, szokványos, mindenki által ismert számítógépben nevelt kisállat volt, hanem egy ritkaság. Ritkasága albinó mivoltjában lakozik: hófehér volt a kicsike. Be kell vallanom, nem voltam egy túl ragaszkodó gazda: egy megcsodálás után máris szélnek eresztettem a szó szoros értelmében.

 Jazz...ismét-újra-megunhatatlanul. Egy hét múlva ilyenkor már fürdök ismételten ezen élvezetek dallamos habjaiban. Remek jazzistákat hallgathatok, köztük nagynevű külföldi vendégművészeket is. Már várom is nagyon. Persze fotózok is, hiszen kell az alapanyag: október 9én a HSMKban a JazzFesztivál egyik szünetében kb 22.00kor nyílik meg az emeleti nagyaulában jaZZanatok című egyéni kiállításom. Ismét egy olyan kiállíás ami próbál több élményt nyújtani, mint egy egyszerű, falra felaggatott képsor. 

Ja, ez meghívás volt mindenki számára (gyk: tettem egy visszautasíthatatlan ajánlatot)!

 Igen, az és győzött az egyik kedvenc főbűnöm (na nem a paráznaság már megint): a mohóság. Pálinka és 2 pohár forró tea. A lényeg: a hatás nem maradt el, egész jól ébredtem. Mármint azután hogy alig, ámde rosszul aludtam éjjel, pedig még egyik kedvencemet a Kegyetlen Játékokat is láthattam. Ó és az egyik fontos dolog: nem vagyok focidrukker, de LOOOOOOKI! Gratula a csapatnak, végre láttunk focit magyar csapattól, akik 2 gól után sem álltak le, hanem úgy hajtottak a második félidőben is, mintha "0:0 lett volna az állás". Miért nem tud a többi focista hasonló szemléletből játszani? Szívből-lélekből. Persze ez nemcsak a focistákra, hanem sokmindenkire is igaz. (ugye Tisztelt Képviselő urak és drága közszférai alkalmazottak?)

A mai napomat tőszavakban kapjátok: kakaó, pusszedli, tojásosnokedlisalival, ismerős megismerése másik neművel kapcsolatos tetteiből ( Grétsytanárúr forog a franciágyában otthon ( felesége hatalmas örömére .) )), melóhegyek, sárgadinnye+tejszinhab+neszkvikcsoki, gömbölygő Samu mögöttem, ácsingózás sajtostángli után. Utóbbi nagyon friss érzés, dehát ilyenkor vacsizni, meg kocsibaülni, elmenni a Nagy Fehérbe nehezemre esne rendesen. Kitalálhatnák a házhozszállítást... Így marad az éhkopp. Kipp-kopp.

A hétvégére tervben van (volt?) hogy a keresztfiammal Balcsira megyünk, sátorozni... Persze milyen lesz az idő? Szar, éjszaka meg kutyahideg lesz, így ez elmarad. Pedig ez az utolsó nyári hétvégénk idén. Gudbáj nyár, gudbáj szerelem. Szóval nem lesz hétvégén ilyesféle vagy bármiféle balatonkép. Pedig a mi kis tengerünknek is nagyon sok arcát lehet meglátni. Ez a kép idén márciusban készült a Balcsi déli partján, fagyasztó hidegben, de nagyon tiszta levegőben, így jó témának tűnt a magányos, elhagyatott csónak és a Badacsony szép körvonalának felhőfoszlányokkal tarkított elegye, melyhez egy kis nádmaradék, mint elmaradhatatlan balatoni tartozék társult.

Jó kis nap volt, és még hol a vége! Remélem nagyon közel, merthogy a tegnap bűne rám szakadt, de az Élet igazságot is próbál kicsit tenni. Már amikor sikerül neki, mert éppen belefér a munkaidejébe, mert az tuti hogy nem szokott túlórázni.

Szóval, reggel arra ébredek, hogy alig bírok nyelni szinte, valszeg tegnap "ráfáztam". Két pohár kakaó után már javul a helyzet, bent a cégnél 3 pohár tűzforró teát letoltam (bár rühellem torokégető forrón). Ebédnél bepróbálkoztam egy kis erőspaprikával, ami javított a helyzetemen. Most forró tea és pálinka között vacilálok, a pálesz áll nyerésre, merthogy az gyorsabban készen van :)

Nézzük a nagy egyensúly túlpontját :) Tök jól elbeszélgettem IRL kedves havernémmel, aki szintén Londont vette be, de neki másfél hónapja volt rá...Brühühüüü...én is akarok annyit ott :) Ő teljesítette egy régesrégi ígéretet, hiszen van akinek a számítógépjavítást kizárólagosan természetben vagyok hajlandó fizettetni. Így hát kaptam tőle saját keze által egy olyant, hogy nagyon jó volt. Rebarbarás sütemény, mielött bárki másra gondolna. Ámde a nap meglepetését egy másik kedves haverném okozta, aki felhívott, hogy csinált nekem valamit, amit ne értsek félre. Hát a süti tetején lakozik őkelme kézimunkájának eredménye. Most ezen mit ne értsék félre? Aki érti, ossza meg velem.

Én már csak egy teát akarok. Főzzön már nekem valaki egyet :(

 Bizony, 4 nap pihi után nem könnyű újra munkába állni... Főleg úgy, hogy 2 emberrel kevesebb van, ergo káosz, bolondéria, lótásfutás. Elég is volt a végére, de eltölt az öröm, hogy még legalább 4 ilyen várható, függően attól hogy szombaton mekkora lesz a munkanap. Persze a maradékban jó is volt, megismerkedtem Mazsolával, aki egy aprócska kölyök amcsi spanci. Nagyon aranyfalat, meg kell zabálni. A "gazdája" egy kislány, aki csaholva fogadott, így könnyen kitalálható hogy vajon ki fog inkább a másikhoz hasonulni.

Elfogyott a Pilótakekszem...a mini, még kakaósabb. Lassan ki kéne találnom, hogy milyen fotót dobok ma be a közösbe.

Ilyen még úgysem volt (de még biztos lesz!). Egy kis természeti szépség, mely egy elszáradt virág (fél)termése.

Az ember rá tud csodálkozni arra, hogy a véletlen, vagy inkább egy tudatos erő milyen gyönyörűségeket tud létrehozni. Nem kell hozzáérni, megváltoztatni vagy akár átrendezni a helyszínt, hiszen remekül komponál, alakít, formát ölt.

Mi, kezünkben a fényképezőgéppel nem csinálunk mást, mint ezeket a művészeti értékeket örökítjük meg. Nem is mi alkotunk, mi csak dokumentálunk.

 Folyt köv, akár így is zárhattam volna a tegnapi postot. Szóval a ma történései: átöltözés a kocsiban (ugye de jó ha van az embernél törölköző+váltócucc?), eszem-iszom, majd araszolás kifelé a parkolóból abban a városban, ahol a kresz jobbkézszabályát azonnal felülírja bunkóság és az egyéni felsőbbrendűség. Araszolás a Fogarasin a Kerepesi sarokig, majd dilemma: Hungária körút és Lágymányosi híd, vagy Keleti és Erzsébet híd. Elöbbi benézésre dugónak tünt, így a B verzió győzött. Bejött, simán kiértünk a városból. Még a kezdeti araszolgatáskor elállt az eső, meg is jegyeztem hogy most miért nem esik, ha akkor esnie kellett? "Nem kellet volna, köpködni a földre" ezt már tudhattam volna régóta a Tankcsapdától, merthogy szinte végig esett Kanizsáig az eső. Ami még fontos infó: az Osztyapenkót kb 2:15kor sikerült elkerülni, köszönjük a dugónak, a pestieknek, meg a hülye parkolási lehetőségeknek, és Kistelekinek is, hogy nem lehetett a sokkal jobb megoldású Puskás stadionban. Thank You All!

Hulla fáradtan vezetni élvezetes és elménydús dolog. A lényeg: reggeli 4 már éppen itthon ért, mely után alvás délig következett. Délután még mindig kóma, de alvás már nem sikerült, ámde vettem egy víztisztítót az InterSparban, ami 8.900 helyett 3.530 volt (ennyit simán megér, még van pár darab a közepső fősoron!). Ilyenből iszogattunk kint Londonban, jó volt :)

Kicsit most már tisztábban összevergődött a tegnap éjszaka öszegzése: köszönjük, jóvolt, szépvolt, megvolt. Legközelebb szerintem én nem fogok kintlenni, ha lesz is koncertje kis hazánkban. S hogy miért nem? Mert az énekért/zenéért mentem,miből az elöbbi szerintem megbukott. Oké, a show durva volt, de annak kellett volna a másodlagosnak lennie, de az lett a legfőbb. Mér csak azért se, mert úgy gondolom hogy nem volt korrekt megváratni mindenkit 2 órán át. Hiszen fel lehetett volna már jópár napja készülni arra hogy lesz csapadék, és bevonni a catwalkot. Sőt, mivel a művésznő fél5kor landolt Ferihegyen, és a sorban álláskor hallhattuk ahogyan beáll hangilag, így talán ráért volna elöbb kitolni a fenekét, melyen már bizony meglátszik a kor. Ezt tiszteletlenségnek is tekinthetjük. Nomeg, azt is lehet mondani, hogy ha időben kezdtek volna, akkor a koncert csapadékmentesen zajlott volna le, hiszen emiatt nem volt lehetőség arra, hogy egyáltalán ráadást csiholhassunk ki belőle.

Igen igen igen, eljött a nyár másik igencsak várt napja, a Madonna kincsemparkbeli bepróbálkozásának estéjé. Hogy hogyan is sikerült? Egyszóval jól. Kicsit bővebben határeset. De az bőven elég, hogy mostanra jutottam el olyan állapotba, hogy tudok róla (talán) írni.

Szóval kezdem a legelején: nagyon rosszul sikerült aludnom, állandóan felébredtem (talán ennek az oka a tegnapi kékfranki lehetett?), így szép ábrázattal vettem a felkelés környékét. Nade tankolás, pályamatricsenkó, go bjúdapeszt báj kár. Érkezés, Baleys-es süti (isteni étcsokival leöntve) és túros málnatorta, nomeg egy duo kapucsíííínó Lavazza módra. Valahogy így:

Tépés, mert a "helyszínen korlátozott parkolási lehetőségek" vannak. Előre kififikáztam: a fogarasiuti nagyfehér (teskó) kb 15 perc sétára van, nomeg 0-24, járkálnak az emberek, talán biztonságban a verda. Így is lett. Elvi kapunyitás 17.30, sorbanállás 17:10től, sor hatalmas. Valós kapunyitás kb 18.20, ezalatt jó magyar módira egy halom ember primitíven vakot játszik, mint aki nem veszi észre, hogy van egy sor, és nem kéne csak úgy becsullankodni az elejére, mert vannak akik már 3! teljes napja ottan kempelnek hogy jó helyük legyen majd. Befele biztőr arc vicceskedik, mondom is neki hogy ő az első számú hangulatmester.

Silver a jegy, gyorsan bejutás: 3. sorban sikerül megvetni a lábakat. Teljesen jól látok mindent, a színpad olyan 20-25m távolságban, a catwalk (kifutó) talán 15. Egész gyorsan eltelik az idő, amialatt van szerencsém megfigyelni micsoda technikával dolgoznak: vagy 80 darab intelligens lámpa, egy halom nagyerejű reflektor, strobihegyek, 3 hatalmas ledfal, 4 kisebb, ami tolható (a többieket darus szerkezettel mozgatják fel-le, balra-jobbra és körbe. Nomeg a catwalk elején egy dupla cilinder szintén ledfal alapon. Nem akarom tudni mekkora volt a villanyszámla :)

Eccercsak 19.20 környékén kitolnak egy DJpultot, lassan kivánszorog Paul Oakenfold és nekiáll pár remixét nyomatni, melyet a tömeg változatosan értékel. Ebben a csúcspont egy kis DM volt, a Personal Jesust is beleszőtte azesti mondókájába Paul elvtárs. Szintén pontosan nyolcra letette a lantot és lehúzott, valaki a pultot is lerángatta. Mindenki várta ha már időben frankón állunk, mindjárt jön a Pop nagyasszonya (aki nemsokara átveheti Tinatól a nagymamiszerepet) és eszünk-f*szunk kettéáll, akkorát fog tolni. És mégsem...először kijött 3 technikus és szép módszeresen kb 3x lemosták a színpadot. Mind a 2500m2t. Aztán kijött még egy technikus és Madonna mikijével végigmászott mindent, hogy kiprószálják, mindenhonnan szól é a Shure. Addig unalmamban nekiálltam wlanvadászatot folytatni, és meglepve tapasztaltam, hogy az összes ledfal wifivel van összelőve egy APre. Na frankó, mosolyogtam hogy a WEPet feltörni kellene vagy negyedóra, és milyen poén lenne kiírni az összes falra, hogy "T2G is here!" :)

Telt-múlt az idő, a hangulat már-már negatívba csapdosott, mikor a technikusok kijöttek, és nekiálltak bevonni a catwalk végén álló kisszínpadot. Jó sokáig elszarakodtak vele, egy halom ragasztószalag látta kárát. Még egy DJ, Madonna saját DJ-je jött ki, és piros Applejével tolt egy halom dalt, köztük jópár Madonnatartalmút is, melyre kisebb ováció volt. Szép volt, köszi, ennyi, jöhetne már végre a lényeg is. De nem jött...helyette jött a jópofa technikusok műsora: egyik felhasználva a maradék bevonóanyagot és ragasztószallagot fekete batmanszerkót fabrikált 58-as számmal a hátára vésve, melyben lejtett egy jó kört a színpadon keresztben. A többiek meg megmutatták, hogy hárman kézzel felemelik a nagyobbik LEDcilindert (persze hogy a csörlő dolgozott vele). 

22.00: már elégedetlenkedik midnenki. Mivel nagy a tömeg, esélytelenül meg se próbálunk valami italt szerezni. Folyamatos füttyögések, BOOOzások mindenfelől. 22:08 elalszik egy adag fény...majd még több. Hirtelen full sötét lesz. Már kezdődik is egy animáció hogy hogyan is gyártják a Hard Candyt, a keménycukrot.  Nyílnak a LEDfalak: a pupiltuson üldögél a háziasszony, aki 2 órát váratott 50.000 emberrel, akik nem keveset szurkoltak le érte. 

A sajtófotósok is akcióba lendültek, bár elég távol: mögöttünk vagy 30 méterrel hátrább középen egy emelvényen dolgozhattak. Láttam is távolról pár durva optikát, kellett is a nagy gyújtótáv, ha valami közelit akart alkotni! Szegény bronzosok még mögöttük, az ülőhelyesek pedig még hátrébb egy jó százassal voltak. Szerintem onnan még a kivetítő is szokoltv méret lehetett (ha éppen nem kerültek abszolút szar helyre (kamera, hangpult, fénypult, stb mögé.

Csalódáshegyek következtek: Madonna énekileg fél-playback volt. Jópár alkalommal érezhető volt, hogy stúdióminőségben hallható volt a versszak, a refrén meg teljesen máshogy, kissé görcsösen, rekedtesen. Az is leesett egy idő után, hogy a két vokalista közül az egyiknek nagyon hajazós hangja van a művésznőre, így ki tudja hogy néhanéha kinek is hallatszott a hangja. Ugyanez igaz  gitártudására is Madonnának: gyakran nem is hallatszott, amit gitározott (nem volt mindig felkeverve?). A band profin tette a dolgát, minden jól, átütően és szépen szólt. A Díva egyre többet hibázott: elhibázott verszakkezdések, késői kezdések, kihagyott szavak. Brrrrr! 

Jöjjenek a pozitívumok is: lenyomta a Holidayt! Nekem ez a dal nagyon sokat jelent, talán valahol a fiatalságomat is. Lepetéztem ott helyben. Volt aztán a spanyol blokk, a gyengusz Spanish Lessonnal, majd a félistenné felemelő La Isla Bonitával, ami a másik hatalmas kedvencem. Hihetetlenül jó pörgős verzióju ez az átdolgozás, valódi fiesztahangulatot láttam mindenfelé. Music: a ledfalak hihetetlen élményt nyújtottak: metroszerelvényt szimbolizáltak a nagy falak hátul, két kisebb pedig az ajtó volt, ami miután szétcsúszott mögüle jöttek ki a táncosok is. Apropó táncosok: hihetetlen respect nekik, amit ők végignyomnak egy egy koncerten, azt csak tisztelni és becsülni tudom. Ami viszont a vizuális csúcs volt, az a Devil may recognize you. Madonna a catwalk vegen énekelt a csak felülről megvilágított LEDcilinderben, miközben a cilinder felületén esőt imitáltak. Felállt a hátamon minden szál szőr, olyan jól nézett ki (persze a kivetítőn alig látszott, ez csak szabad szemmel élvezhető). Lassan jött több fény és felemelkedett a cilinder és Madonna is: egy zongora tetején történt mindez, ami lassan forgott is, és a hangszeren a billentyűs szólózott. Beszarás, mekkora volt. Na és a kivetítők tartalma: összeszokott, rutinos, profi banda: mindig azt láttuk ami kellett, mindig jó szögből, korrektül komponált képekkel, tökéletes hirtelen képvágásokkal. Az eddigi legeslegjobb, magasan. Gondolom ilyen lesz a DVD is, amit remélem kiadnak! (lásd Confession tour DVD)

Like a prayer aka Sing Hallalujah? Na ilyen is volt. Volt még: Jackora emlékezés a Billy Jeannel és imitátorral; a She's not Meben smacizás az egyik táncossal; a már megszokott társadalmi üzenet is bibliai idézetekkel: nézz, ne csak láss; betolt gyögyörű oldi Rolls; néhány Hello Budapest beszólás. Ja igen, és volt egy Evita főcímdal is, a You must Love me, amire volt egy közönségkoreográfia: aki hozott, az felmutatta az A4es papiron: Hungary loves You Madonna! Ezt a gesztus mosollyal köszönte meg, majd elkezdődött a dal hangulatának megfelelően az eső. A dal végén Madonna hajacskáját védve a feje fölött egyensúlyozott a gitárral, mikor rázendített az eső. Jaj de jó, megint egy koncert, megint egy bőrigázás!

Az eső után némiképp gyorsabban ment az idő, pár dal, és kijött a GAME OVER felirat. S fél perc múlva már jöttek kifelé a technikusok és szereltek le, a nézők meg próbáltak kifele araszolni a Kincsem szűk utacskáin, miközben méginkább szarrá áztak. Ránéztem az órámra: éjfél van.

Élni pedig következetesen kell: tegnap pogácsa - ma bor, merthogy dinnyére sört sem iszunk azon nyomban :) Kékfrankos, 2003, Gaál Pincészet: kissé vizesnek tűnő, kellemesen kompenzált tanninú borocska. Színe mély, ízében visszaköszön az aszaltszilva, a meggy és kicsi kökény szerintem. Nemhiába, hiszen a szekszárdi borvidék az elmúlt 5-10 évben hatalmas változáson ment keresztül, elkezdődött a borfogyasztás kultúrájának megteremtése, melynek az eredménye mára a növekvő mennyiségű kultúrált borfogyasztás. Kis hazánk nagy kincse a finom bor, mely bizony jelentős presztizsértéket képvisel a turizmus szempontjából is.

Persze ez egy képblog, így hiába iszunk bort, azért mégis képre vágyunk. Nade boros képre mindezekután. Tudjátok mi volt ami legjobban szimpatizált számomra az angol/londoni mentalitással kapcsolatosan? Az, hogy minden nap miután letette mindenki a kalapácsot aznapra, lemászott hazamenetel helyett egy pubba, vagy egy wine-gallerybe, és 2-3 ember kikért 1-2 üveg könnyű borocskát, és mosolygós arccal elfogyasztották. Nem láttál munkahelyi stressztől görcsölő emberkét, a párok ott találkoztak egymással és jól érezték magukat. 10 órakor pedig villany leó van minden nap: ez a kötelező zárás, melyet a királynő rendelt el. Kultúrált alkoholfogyasztás figyelhető meg: nincsenek igénytelen, tántorgó, kiabáló, kötelkedő-spannolgatós, sarkon elburulós részeg állatformák. Ja és sehol nincsenek széttört üvegek, poharak vagy bármi igénytelenség.

S ami még fontos: mindezek hétköznapi élmények, nem hétvégi esetek.

Mint nagy bottal járónak, alkalmam nyílik olyan oldalról is látni a produkciókat, amiből az átlagos nézőnek nincs lehetősége. Így hát jöjjön két kép a színpad túloldaláról is, okulásképpen, hogy az igazság ideát van.

Elöbbi a Kovácsovics család H-Turul megspékelve néhány kanizsai arccal, utóbb pedig Csézy fenekes oldala, közbevetve a színpad hátulsó borítását, melyen köszönhetően a nagy reflektornak egész használható árnyék keletkezett az énekesnőről.

A Nők-H-Turul című rovatunkat hallották, további kellemes rádiónézést kívánunk mindenkinek!