Államalapításunk és kenyerünk szent napja ezen nap. Utóbbit én korán elkezdtem, mert tegnap vettem egy kenyeret, amit hajnali egykor elkezdtem majszolgatni. De nem ám csak úgy, hanem márkázott vajjal megkenve és kis sóval meghintve. Fejedelmi volt, sokkal jobban esett, mintha bármilyen drága, egzotikus, whatever kaját ettem volna. Ebéd fasírozott volt, ahogy szeretem: egybesütve, főtt tojással a közepében (ebben is van kenyér!), majd a délutáni éhség hevét fincsi frissensült krumplispogival enyhítettem. Ennyit a kulináriáról, ugorjunk a vizuális élvezetek habjai közé.

 Mint minden össznépi rendezvényt qttúrális események tarkítanak, ez nem volt máshogy idén sem. Gyors mérlegelés után kihagytam az ezerszer látott dolgokat és a friss husikákra gyúrtam be magam, akik a megasztáros Kovácsovics Fruzsinát és Csézyt jelentették. Just-in-time érkeztem, de persze csúszda volt, így dekkolhattam vagy 20 percet, mire a kis Fru felmászhatott a s(z)ínpadra. Vicces kérdésemre Dugó a hangtechnikus jelezte hogy 3 csatorna jön csak, azaz két miki és egy gitár lesz mindaz, ami harsogni fog a falakból.   

Kicsi a lány, bolondos is a stílusa, de az ebből fakadó "szépség" mindenkit levesz a lábáról. Társa a tesója, aki gitározott és énekelgetett mellette + rutinosan kezelgette a változó helyzeteket és hugicáját, akiből szakmai szemmel nézve gyermekes bája mellé hiányzott az előadói rutinosság átható érzete.

Csézy ennek szöges ellentéte. Egy erős kisugárzasú nő, remek és kiforrott hanggal, megáldva előadói vénával jócskán melyet feltupírozott közvetlenséggel. Akkor indult meg bennem valami, amikor belekezdett Celine Dion I drove all Night cimű nótájába és nem csak ímmel-ámmal, hanem powerből nyomta. Álltam vele szemben vagy 4-5 méterről s behunyva szemem azt hittem hogy Las Vegasban vagyok és Celinet hallgatom. A Beatles féle Yesterdaynél is rátette rendesen a pontot az i-re, egyes futó popsztárocskák a bokájukat h*gyoznák le, ha ilyen hangjuk lehetne (tudjátok ssssenkiháziak kezében van a popszakma).

Elegáns szatén ruhában, hozzáillő cipőben, gyermekek között adta elő utolsó dalát, nyakába csimpaszkodva egy kislánnyal nem tudott a végén lemenni a színpadról, mert a kölykök elállták az útját, és hangosan VISSZÁztak, egyesek megtalálták a mikrofont és oda kurjongatták. Engem meggyőzött maximálisan.

ui: a kép nálam túéles, de valami miatt lekicsinyítve életlennek látszik. Érti a fene, szólni kéne egy informatikusnak!

 Na igen, a mai nap megint húzósra sikeredett. Jó sok meló, jó sok megoldandó helyzet és probléma. De túl vagyunk rajta, több-kevesebb sikerrel.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megtörtént a tea megkóstolása mely egész jó eredménnyel végződött, bár egyenlőre csak a rövidtávú konzekvenciákat lehet levonni róla. Egyenlőre nem haltam meg, egyben vagyok és senem szédülök, senem kúszokmászok kis kamikaze módjára semmi gyúlékony vagy robbanékony anyag iránt nem mutatok az átlagosnál nagyobb figyelmet. Hosszútávú előrejelzéseim határozottan jók, vitális paramétereim megfelelőek.

Ezen humánmeterológia helyzetjelentés után ugorjunk a fotóra, hátha az valakit érdekel :)

Kicsi a világ, főleg ha az ember egy nagyvárosban mondja ezt, pölö Londonban. Az ilyen megapoliszok egyfajta olvasztótégelyként funkcionálnak a sokféle kultúrájú nációk számára. Ennek étkes bizonyítéka egy kőből készített, fémet nem tartalmazó templom is, mely a hinduizmusnak van szentelve. Csak gondoljatok bele: 2.820 tonna bulgár mészkővet és 2.000 tonna olasz márványt letoltak Indiába, ahol 1.500 köbüki indiánus 26.300 elemet faragott belőle ki, majd 3 éven át kirakósdiból összerakták London egyik részében, Neasdenben. Szavakba nem lehet önteni, látni kell ezt a Readers Digest szerinti 8. csodát. Fantasztikus látni, hogy bármely elemet szemlélve aprólékos és tökéletes munkát végző embereket láthatunk magunk elött, akik ezt az építész szemmel is meghökkentő építményt létrehozták. Minek nekik modernkor, minek nekik betonalap, vasbetonkoszorú vagy fémoszlop. A manufaktúra modern kori megtestesítője.

A mai nap...hát inkább lapozni kellene. Tanulság mindig van, pl az ha nem teszel meg valamit ami becstelen lenne, az egyszer még visszaüthet. Fura egy világot élünk, az már biztos. Más: ma újra mélyítettem nemzetközi kapcsolataimat, melynek az eredménye egy doboz volt. Aranyszínű doboz, benne ezüstpiros kis zacskókkal és az ajándékozó kétszer is elmondta: "téééááá" + meg hogy "fürrő vísz". Persze kínai írásjelen kívül mást nem láthatunk rajta, így kissé necces a dolog, hisz nem tudjuk mit is iszunk. Ehhez mar a bónusz csak az illata, ami érdekes, eddig még nem érzett így nem tudom hasonlítani semmihez. Sajna a blog sem szagos, erről le kell mindenkinek mondania. De hogy nehogy úgy érezze bárki, hogy kimarad a jóból: tessék-lássék ím a csoda :)

Aki tud bármi kiolvasni belőle, könyörgöm szóljon :) Cserébe meg tudom mutatni neki a bélyeggyüjteményemet és egy kínai windows hibaüzenetet is :)

 Nos, alig kezdtem el, máris jubilálok - bár csak egyedül. Annyi baj legyen, egyedül is fogy a mandulabor, de kevésbé mintha többen innák, ez már csak a természet törvénye! Szóval ez a 10. napja a blognak, éjjenéjjenhurrrá! Azoknak, akik nem adtak ennyit neki, közlöm hogy bukták ezt a gondolatot :)

Node hogy mégse egyedül "ünnepeljek", itt egy ember, aki szintén ünnepel, csak nem 10et, hanem 60at, s nem napot hanem évet. Egy állócsillag a magyar zenei életben, aki nem adja el a lelkét senkinek és semminek a Zenén kívül: Deák Bill Kapitány úr, Kőbánya szülötte. Ő a jubileumot a Hatvan Csapás című CDjével ünnepelte meg és folytatta a folyamatos turnét, melynek elmaradhatlan része az ezeréves, kiszuperált Ferencvárosos zöldfehér törölköző. Tisztelem őt. Tisztelem, hiszen hiteles tudott maradni ennyi éven át, ami ebben az országban nem túl nagy divat. Tisztelem, hiszen neki nem olyan könnyű minden az életben, mint azoknak, akiknek nincs semmi testi hiányosságuk. Tisztelem, hiszen láttam 20 embernek koncertet adni, s ugyanazt az elánt és tüzet láttam a szemében mint amikor többezren álltak vele szemben. Tisztelem, hiszen kimondja azt, amit gondol, s nem foglalkozik a kijelentéseinek következményeivel. Remélem még sokszor lesz alkalmam a lencsén keresztül látni Téged a színpadon. Tisztelettel.

 Na igen, a tanulságot már Geszti is rég megmondta: ami édes - lenyelik! De az élet másik tanulsága: jobb, ha mindennek utána nézel, így nem lehetsz tévedés áldozata. Lévén hogy ma a BMXes móka második napján az utolsó döntő futamot kivéve mindenről sikerült tökéletesen lemaradni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lenne képem amit feltegyek, pont ellenkezőleg: 17 képből is lett éppen pár teljesen tuti. A kétkedőknek ajánlom hogy pár nap múlva látogassák meg az alábbi fotóalbumot ahol a jövőben a jelentősebb dolgokról egy kicsit több képet próbálok feltologatni.

S íme a mai kép! Konzerv, mert nem akartam két nap egymásután bicajos képpel meglepni Benneteket.

A helyszín ismét London, a modellt pedig orvult loptam. Loptam, merthogy egy kiskínai lerakta és nekiállt fotózni. Gondolom azt játszotta hogy szegény makimanót minden fura helyen fotózva sorozatot csinált.

Ilyent már én is tervezek jó ideje, de nincs ötletem, hogy mi legyen az alany.

Ötleteket feltétlenül várok!

 Éjjáéjjáéjjjáóóóó, bicajozni jajj de jó! (lenne ha nem csak annyi időm lenne rá, hogy átfutni anyuékhoz (kb 1 perc tekerés))

Hiszen ma (és holnap is) bicónap alias BMX bajnokság zajlik a Víztoronynál található pályán.

Ma ki is toltam az arcomat, Kisnigger vezetésével a délutánom rá is ment a dologra, de jó volt. El is kapott a hév, valamikor (amikor ember sincs ott kint) ki fogok mászni bicajjal és hagyom hogy előjöjjön a downhillvaddisznó belőlem. Persze pár esés után úgyis visszabújik kis kellemes vackába, de addig is puszítás fog történni hab testemen.

Gépre fel!

Tegnap szó volt egy hepiképről, így hát dupla vagy semmi kedves tévéhallgató és rádiónéző gyerekek tessék megismerni Macit. Maci vigyáz a kocsimra amikor nem ülök benne, és vigyáz mindenkire, amikor bent ülök :) Maci tegnap kapta a gyögyörű kis kiegészítőjét, de nem találom sehol sem a mikusapeszeltüntető szalmakalapját.... Ezért volt ez számára egyfajta kompenzáció.

Ja igen mégvalami, csakmost, csaknektek, csak 999,99 samuzinért. Tegnap éjjel olvasgattam egy sztorit, ami olyan kis valóságszagú és kissé DeJaVu volt (mert meg is történt velem, persze nem teljesen a leírt módon). Gondoltam is hogy megosztom így ebben a szűk körben a linket . Már csak azért is, mert ma volt szerencsém találkozni Kisnigger lányismerősével, Zsanettel, akit éppen azzal húzott, hogy ebben a sivatagosító forróságban fogadjunk már hogy nincs rajta bugyi. Sajnálatunkra nem tudtunk meggyőződni se pro se kontra a felvetés helytállóságáról.

 Az emberi lét egyik legjobb találmánya az agy, pontosabban annak is az a része, ami a logikát szolgáltatja. Egyszerűen fantasztikus. Ez az ami gyártja az összeesküvéselméleteket, hiszen "minden reakciót ellenreakció követ" (aki tudja honnan való az idézet, az kap egy mezei pirospontyot, a megfejtéseket kommentben várjuk). Persze könnyű elveszteni a realitást, a kérdés mindig hogy hol van a "thin red line", ahol el kell táncolni, hogy képben maradhassunk. Véletlenek pedig nincsenek. Olyannyira hogy abszolút nincsenek.

Ma egy későre nyúlott munka örömeként jegesKV és forró fahéjas-almásrétes volt a jutalmam szűk családi körben elfogyasztva. Ennek ellenpontjaként megint nem volt idő fotózni, de holnap sportjellegű fotó várható előrejelzéseim szerint. Bár a mai kép is előttem volt, sajna már nem volt elég fény hozzá, bár a mai negatív végpontot nem jellemezte volna megfelelően az a hepikép.

Ámde ez egy szoció, az általában úgyis szomorú hangulatú. Ez a kép idén márciusi ha minden igaz és a balatonon készült ismerősöm nagyijának kutyájáról, Kormiról. A nagyi nincs éppen túl jól, így is jutott eszembe az ott készült fotó. Hideg nap volt, fázott szegény Kormi az udvaron és szeretethiánya is volt. Talán mindkettő látható a képen.

Nem eshet örökké...hangzott el a főhős IRL halálával is járó filmben. Most állt meg a kis esőke, ami legalább friss levegőt hozott a fullasztó állott levegőnkbe és enyhítette kicsit a hasonló cipőben járó allergiás arcoknak az amúgy jó magas pollenszintű szenvedéseit.

Nade mivel eső volt, jó lenne elmenni fotózni, mert kevés a maszat a levegőben frankó látképeket lehetne tolni. Lehetne, ha lenne hozzá egy icipicike kedv, hogy az asztalon fekvő kályhacsövet kézbekapva meginduljak hetedhét határon túlra. De nincs, így konzerválunk megint visszafele egyet.

Ezt a képet idén a hírneves MAFOSZ pályázatra beküldtem, de nem kellett nekik. Na mindegy, Nektek akár kell, akár nem itt van. A képet a fánkfesztiválon készítettem, ahol a kissrác a színpad hátsó részénél a fekete vásznak között kimaradt területen lesett ki a színpadra, hogy ott meg mizu. Persze a kézipályán szokásos labdamegfogó háló kicsit útba, de inkább arcbanvolt. Nekemteccik. Nektek?

Ez már a második nap, amikor álmos vagyok napközben, persze a mainak az okával legalább tisztában vagyok...nem kéne éjjel hagymás-fokhagymás-erőspaprikás zsíroskenyeret zabálni jófajta spanyol édesborral....Namindegy, ma este úgysincs mit fotózni (bár lenne, de arra még gyurmázni kell utánaolvasással), így gyorsan az ágyikómba varázsolom magamat. Vagy itt jelesül a "B" verzió, ami egy kevés KVbevitel lenne. Londonban is a 4. napon jutottam odáig, hogy a minden végigbulizott éj után talán kéne egy kis allkolloidaszármazék az ébrenléthez. De a Starbucks jó kávét tolt :) (mindig eszembe jut a poénos pólók között a Starsucks feliratú).

ps: ezek _nem_ a mi poharaink, ennél qttúrátabban eszünk-iszunk-vigadozunk :)

ps2: a gonosz angliai házigazdáink Tibi és Alíz itt voltak Nknál az M7nél és nem jöttek be! Ezúton is kívánom nekik a ló legnemesebb részét, szárazon :)

Igen-igen-igen...a debreceni Tankcsapda tegnap ünnepelte "hivatalosan" a 20. szülinapját, ami valójában kicsit korábbra datálandó, dehát eccer van Sziget -1. naptya, így kb 30.000es   hallgatóság elött tehetett egy megszakításokkal tarkitott kétésfélórás koncertet nyomni.

Amin én nem voltam ott, merthogy hétfő, merthogy ez nem jöhetett létre, de kedves Roky haverom azért bőszen tudósított smsben a történtekről.

Azzal biztattam magamat (és a koncert után őt is), hogy "Viszlát Debrecenben!", hiszen mégiscsak otthon csak egy van, ahol mi is ott leszünk, és bepótolunk ám mindent, amit csak lehet!

Addig is Boldog Szülinapot Lukács, Fejes és Cseresznye, iszunk mi még páinkát Debrecenben!