Igen igen igen, eljött a nyár másik igencsak várt napja, a Madonna kincsemparkbeli bepróbálkozásának estéjé. Hogy hogyan is sikerült? Egyszóval jól. Kicsit bővebben határeset. De az bőven elég, hogy mostanra jutottam el olyan állapotba, hogy tudok róla (talán) írni.

Szóval kezdem a legelején: nagyon rosszul sikerült aludnom, állandóan felébredtem (talán ennek az oka a tegnapi kékfranki lehetett?), így szép ábrázattal vettem a felkelés környékét. Nade tankolás, pályamatricsenkó, go bjúdapeszt báj kár. Érkezés, Baleys-es süti (isteni étcsokival leöntve) és túros málnatorta, nomeg egy duo kapucsíííínó Lavazza módra. Valahogy így:

Tépés, mert a "helyszínen korlátozott parkolási lehetőségek" vannak. Előre kififikáztam: a fogarasiuti nagyfehér (teskó) kb 15 perc sétára van, nomeg 0-24, járkálnak az emberek, talán biztonságban a verda. Így is lett. Elvi kapunyitás 17.30, sorbanállás 17:10től, sor hatalmas. Valós kapunyitás kb 18.20, ezalatt jó magyar módira egy halom ember primitíven vakot játszik, mint aki nem veszi észre, hogy van egy sor, és nem kéne csak úgy becsullankodni az elejére, mert vannak akik már 3! teljes napja ottan kempelnek hogy jó helyük legyen majd. Befele biztőr arc vicceskedik, mondom is neki hogy ő az első számú hangulatmester.

Silver a jegy, gyorsan bejutás: 3. sorban sikerül megvetni a lábakat. Teljesen jól látok mindent, a színpad olyan 20-25m távolságban, a catwalk (kifutó) talán 15. Egész gyorsan eltelik az idő, amialatt van szerencsém megfigyelni micsoda technikával dolgoznak: vagy 80 darab intelligens lámpa, egy halom nagyerejű reflektor, strobihegyek, 3 hatalmas ledfal, 4 kisebb, ami tolható (a többieket darus szerkezettel mozgatják fel-le, balra-jobbra és körbe. Nomeg a catwalk elején egy dupla cilinder szintén ledfal alapon. Nem akarom tudni mekkora volt a villanyszámla :)

Eccercsak 19.20 környékén kitolnak egy DJpultot, lassan kivánszorog Paul Oakenfold és nekiáll pár remixét nyomatni, melyet a tömeg változatosan értékel. Ebben a csúcspont egy kis DM volt, a Personal Jesust is beleszőtte azesti mondókájába Paul elvtárs. Szintén pontosan nyolcra letette a lantot és lehúzott, valaki a pultot is lerángatta. Mindenki várta ha már időben frankón állunk, mindjárt jön a Pop nagyasszonya (aki nemsokara átveheti Tinatól a nagymamiszerepet) és eszünk-f*szunk kettéáll, akkorát fog tolni. És mégsem...először kijött 3 technikus és szép módszeresen kb 3x lemosták a színpadot. Mind a 2500m2t. Aztán kijött még egy technikus és Madonna mikijével végigmászott mindent, hogy kiprószálják, mindenhonnan szól é a Shure. Addig unalmamban nekiálltam wlanvadászatot folytatni, és meglepve tapasztaltam, hogy az összes ledfal wifivel van összelőve egy APre. Na frankó, mosolyogtam hogy a WEPet feltörni kellene vagy negyedóra, és milyen poén lenne kiírni az összes falra, hogy "T2G is here!" :)

Telt-múlt az idő, a hangulat már-már negatívba csapdosott, mikor a technikusok kijöttek, és nekiálltak bevonni a catwalk végén álló kisszínpadot. Jó sokáig elszarakodtak vele, egy halom ragasztószalag látta kárát. Még egy DJ, Madonna saját DJ-je jött ki, és piros Applejével tolt egy halom dalt, köztük jópár Madonnatartalmút is, melyre kisebb ováció volt. Szép volt, köszi, ennyi, jöhetne már végre a lényeg is. De nem jött...helyette jött a jópofa technikusok műsora: egyik felhasználva a maradék bevonóanyagot és ragasztószallagot fekete batmanszerkót fabrikált 58-as számmal a hátára vésve, melyben lejtett egy jó kört a színpadon keresztben. A többiek meg megmutatták, hogy hárman kézzel felemelik a nagyobbik LEDcilindert (persze hogy a csörlő dolgozott vele). 

22.00: már elégedetlenkedik midnenki. Mivel nagy a tömeg, esélytelenül meg se próbálunk valami italt szerezni. Folyamatos füttyögések, BOOOzások mindenfelől. 22:08 elalszik egy adag fény...majd még több. Hirtelen full sötét lesz. Már kezdődik is egy animáció hogy hogyan is gyártják a Hard Candyt, a keménycukrot.  Nyílnak a LEDfalak: a pupiltuson üldögél a háziasszony, aki 2 órát váratott 50.000 emberrel, akik nem keveset szurkoltak le érte. 

A sajtófotósok is akcióba lendültek, bár elég távol: mögöttünk vagy 30 méterrel hátrább középen egy emelvényen dolgozhattak. Láttam is távolról pár durva optikát, kellett is a nagy gyújtótáv, ha valami közelit akart alkotni! Szegény bronzosok még mögöttük, az ülőhelyesek pedig még hátrébb egy jó százassal voltak. Szerintem onnan még a kivetítő is szokoltv méret lehetett (ha éppen nem kerültek abszolút szar helyre (kamera, hangpult, fénypult, stb mögé.

Csalódáshegyek következtek: Madonna énekileg fél-playback volt. Jópár alkalommal érezhető volt, hogy stúdióminőségben hallható volt a versszak, a refrén meg teljesen máshogy, kissé görcsösen, rekedtesen. Az is leesett egy idő után, hogy a két vokalista közül az egyiknek nagyon hajazós hangja van a művésznőre, így ki tudja hogy néhanéha kinek is hallatszott a hangja. Ugyanez igaz  gitártudására is Madonnának: gyakran nem is hallatszott, amit gitározott (nem volt mindig felkeverve?). A band profin tette a dolgát, minden jól, átütően és szépen szólt. A Díva egyre többet hibázott: elhibázott verszakkezdések, késői kezdések, kihagyott szavak. Brrrrr! 

Jöjjenek a pozitívumok is: lenyomta a Holidayt! Nekem ez a dal nagyon sokat jelent, talán valahol a fiatalságomat is. Lepetéztem ott helyben. Volt aztán a spanyol blokk, a gyengusz Spanish Lessonnal, majd a félistenné felemelő La Isla Bonitával, ami a másik hatalmas kedvencem. Hihetetlenül jó pörgős verzióju ez az átdolgozás, valódi fiesztahangulatot láttam mindenfelé. Music: a ledfalak hihetetlen élményt nyújtottak: metroszerelvényt szimbolizáltak a nagy falak hátul, két kisebb pedig az ajtó volt, ami miután szétcsúszott mögüle jöttek ki a táncosok is. Apropó táncosok: hihetetlen respect nekik, amit ők végignyomnak egy egy koncerten, azt csak tisztelni és becsülni tudom. Ami viszont a vizuális csúcs volt, az a Devil may recognize you. Madonna a catwalk vegen énekelt a csak felülről megvilágított LEDcilinderben, miközben a cilinder felületén esőt imitáltak. Felállt a hátamon minden szál szőr, olyan jól nézett ki (persze a kivetítőn alig látszott, ez csak szabad szemmel élvezhető). Lassan jött több fény és felemelkedett a cilinder és Madonna is: egy zongora tetején történt mindez, ami lassan forgott is, és a hangszeren a billentyűs szólózott. Beszarás, mekkora volt. Na és a kivetítők tartalma: összeszokott, rutinos, profi banda: mindig azt láttuk ami kellett, mindig jó szögből, korrektül komponált képekkel, tökéletes hirtelen képvágásokkal. Az eddigi legeslegjobb, magasan. Gondolom ilyen lesz a DVD is, amit remélem kiadnak! (lásd Confession tour DVD)

Like a prayer aka Sing Hallalujah? Na ilyen is volt. Volt még: Jackora emlékezés a Billy Jeannel és imitátorral; a She's not Meben smacizás az egyik táncossal; a már megszokott társadalmi üzenet is bibliai idézetekkel: nézz, ne csak láss; betolt gyögyörű oldi Rolls; néhány Hello Budapest beszólás. Ja igen, és volt egy Evita főcímdal is, a You must Love me, amire volt egy közönségkoreográfia: aki hozott, az felmutatta az A4es papiron: Hungary loves You Madonna! Ezt a gesztus mosollyal köszönte meg, majd elkezdődött a dal hangulatának megfelelően az eső. A dal végén Madonna hajacskáját védve a feje fölött egyensúlyozott a gitárral, mikor rázendített az eső. Jaj de jó, megint egy koncert, megint egy bőrigázás!

Az eső után némiképp gyorsabban ment az idő, pár dal, és kijött a GAME OVER felirat. S fél perc múlva már jöttek kifelé a technikusok és szereltek le, a nézők meg próbáltak kifele araszolni a Kincsem szűk utacskáin, miközben méginkább szarrá áztak. Ránéztem az órámra: éjfél van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.