Élni pedig következetesen kell: tegnap pogácsa - ma bor, merthogy dinnyére sört sem iszunk azon nyomban :) Kékfrankos, 2003, Gaál Pincészet: kissé vizesnek tűnő, kellemesen kompenzált tanninú borocska. Színe mély, ízében visszaköszön az aszaltszilva, a meggy és kicsi kökény szerintem. Nemhiába, hiszen a szekszárdi borvidék az elmúlt 5-10 évben hatalmas változáson ment keresztül, elkezdődött a borfogyasztás kultúrájának megteremtése, melynek az eredménye mára a növekvő mennyiségű kultúrált borfogyasztás. Kis hazánk nagy kincse a finom bor, mely bizony jelentős presztizsértéket képvisel a turizmus szempontjából is.

Persze ez egy képblog, így hiába iszunk bort, azért mégis képre vágyunk. Nade boros képre mindezekután. Tudjátok mi volt ami legjobban szimpatizált számomra az angol/londoni mentalitással kapcsolatosan? Az, hogy minden nap miután letette mindenki a kalapácsot aznapra, lemászott hazamenetel helyett egy pubba, vagy egy wine-gallerybe, és 2-3 ember kikért 1-2 üveg könnyű borocskát, és mosolygós arccal elfogyasztották. Nem láttál munkahelyi stressztől görcsölő emberkét, a párok ott találkoztak egymással és jól érezték magukat. 10 órakor pedig villany leó van minden nap: ez a kötelező zárás, melyet a királynő rendelt el. Kultúrált alkoholfogyasztás figyelhető meg: nincsenek igénytelen, tántorgó, kiabáló, kötelkedő-spannolgatós, sarkon elburulós részeg állatformák. Ja és sehol nincsenek széttört üvegek, poharak vagy bármi igénytelenség.

S ami még fontos: mindezek hétköznapi élmények, nem hétvégi esetek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.