Megfigyeltétek már, hogy a vasárnap mindig a legrövidebb nap? Próbáltam időben feltápászkodni, hogy kiessünk a napi bolhapiacra. Ebből a siker az az volt, hogy kicsivel 9 után landoltunk volna a vásárcsarnok keleti oldalán levő parkolóba. Hát azért "volna", mert az önistenű arcoknak köszönhetően simételten heveny le- és felmenőszidalmazás következett, merthogy vannak akik nemes egyszerűséggel 2 kocsi helyét simán elfoglalják, nomeg olyan érthetetlenül random módon állnak meg, hogy az felháborító. Pár perces keresés, nomeg egy eltávozó kellett hogy végre sztenderre kerüljön a verda, mi meg a felfedezés útjára. Egy szépséges csillár, egy frankós dvd lejátszó került a tulajdonba, melyből az utóbbi sajnos visszakerült az eladóhoz, lévén hogy SKSH jelenség állt fent. Sebaj, ha már vissza kellett menni vettem egy újabb órát bagóért, melynél a hordozott érték számított: remek szíja volt, ami már egy múltheti órának lett ékes dísze. Csillár a helyére, szíj a helyére, irány ebéd!

 Hosszúra nyúlt, sütivel befejeződött fasírtos-tiramisus történet után kihasználva az újabb napsütéses jóidőt egy kis csótózás következett. Sajna Morzsinak tele volt a táncrendje így kimaradt a mókából, utólag tekintve jobb is, hiszen fogathajtó verseny végére értünk ki. Morzsi meg tudtalevően lóutáló, szal tuti balhézott volna a nála kicsit nagyobbra nőtt nyihegákokkal. Jó volt a frisslevegőn sétálni, s élvezni a nap gyengülő erejét arcunkon. Egy gyors tankolás, kutasfekáék lealázása, majd fini, lightos vacsi jött, majd egy kis tv és lusti. Gudbáj 44. hét!

ui: már megint nem nyertünk a lottón...tud valaki valami cheatet a 6oslottóra? :)

 Mert milyen is egy szimpla, megszokott szombat? Hát, délelőtt meló, délután meló, este fekaparty :)

 Valahogy vártam már reggel hogy meginduljon a nap és a meló. Bár ne vártam volna... Reggel akkora forgalom volt, hogy alig győztem kapkodni a fejemet. Másfél órán át szinte folyamatosan érdeklődő, vásárló és telefon volt a nap. Utána kicsit azért enyhült a nyomás olyannyira, hogy a kocsi ablakait lespriccelni és letörölni is sikeredett időm. Ebédre végre a hőn áhított lángos volt, mely közben érkezett a hír: lesz egy kis balatoni utam. Gyorsan elintéztem amit itt helyben el kellett, s közben jó hírt kaptam: a megérzésem bejött, egész jól bevásároltam múltkor a bolhán :) Irány Darány, vagy csak Keszthely és környéke, ahol a tervezett időbeosztás először jó irányba, majd kicsit rosszabba, aztán tervezettnek megfelelően történtek a dolgok. Fura is volt az egész, merthogy néha órányi különbségeket érzékeltem. Csak hazafelé az úton jött szembe a megoldás: valahogyan átnyomódott a telefonom és egy órával késöbbre, így a karomon levő karóra néha időzavarba rakott. Közben egy illegális lakásfoglaló is bejelentkezett, de mivel takarítással, mosogatással kezdte a beköltözést, így megesett rajta a szívem és engedtem az erőszaknak :)

 Hazaesve kimaradt egy fotózás, de egy gyors bevásárlás még belefért 8 előtt. Jelzem, a marcipános túrós pont nem valami nagy szám, alig érezhető a szamos fíling. Kis pihi, majd zenés tehetségkutató következett. Zenés tehetségkutató? Szerintem meg csak haszonhúzó töltelék. Hiszen itt a pénz megelőzte a zenét és a tehetséget. Miért is? Az, hogy ki esik ki, szinte csak az smsektől függ. Hiszen ha valaki sármos, nagy az ellenkezőnemű feltöltöttkártyás rajongótábora nagyszámú, máris nyert ügye van. Bár valahol ezt se teljesen hiszem el. Lehet, összeeslüvéselméletnek tűnik az okfejtés, de valami azt súgja: nem azt az állapotot látjuk a tvben, mint ami valójában tűnik. Hiszen a nagy számok törvényének értelmében néha percek alatt képesen egyes versenyzők szavazatilag 3-4 sőt 5 hellyel feljebb kerülni. Namost, vagy nagyon kevés az sms, s így néhány szavazattal nagyokat lehet ugrani, vagy iszony smsmennyiség és iszonyú rászavazások vannak. Utóbbira nem mernék nagy esélyt adni, hiszen azért egy sms érkeztetéséhez is szükséges bizony egy (bár nem sok) idő, így bizony néha "fizikálisan lehetetlennek" tűnik a változás. Nomeg azért a tvk sem hülyék: csak nem engedik hogy a tisztelt közönség levágja a jövő aranyat tojó tyúkjait. Hiszen amíg tejelnek, addig kellenek nekik. A másik dolog, ami igencsak érdekelne, hogy vagy az én fülem túl tiszta és hallom a nem helyükön levő hangokat, vagy intonációs és ritmikai hibákat, miközben a zsűri agyondícséri őket. Ennyi különbség csak nem lehetséges a helyszíni és a tvs hang között! Szal elő van írva a zsűrinek hogy kis mennyire fikázhatnak vagy magasztalhatnak fel? Nemtudom, de gyanús. Abba alig mernék belemenni, hogy esek emberek miért mondhatnak véleményt? Ki a fene a Friderikusz a zenéhez? Mihez ért? Max egy beszélgetős showt tud lekezelni, bár ez is kérdéses. A Mestertomit meg egy kiégett önmagát zenésznek kikiáltó arcnak aposztrofálom, hiszen mielőtt másokat kritizál, igazán felvehetne egy fülest hogy meghallgassa miket ad ki mint "dal". Persze a túloldalon is lehetne példával dobálózni, hiszen a kissé kiöregedett Feró is csak "De én a Nagy Feró vagyok" dumával tudta lekezelni azt, amikor szemébe mondták, hogy nincs hangja. A másik kaqkktojás pedig a kis Maleköcsi. Nem tudom honnan és miért kaparták elő ezt a csávót, de valakinek nagyon a valakije lehet, bár egészen jól kritizál. Nem tudok elmenni a műsorvezetők szellemi szintje mellett sem...A pofozásra ingerlő, halálosan idegesító Tilla és a tudokkeménylenni-bármittúlélek Klaudia, s a másik oldalon levő Z+os uncut videókból ismerhető paraszt Balázs és a bilifrizkós Nórika vágnak folyton egymás szavába és tettetik az okosat és játszák az agyukat. Nemá, hogy erre van igény(ünk)???

 A fenti műsorka másik felét már a fekapartin néztük. A parti kicsit lapos volt, megnézve a Nastassja Kinski nevével fémjelzett retró csihipuhi és macho-maca egymásratalálás tipikus esetét elindultunk haza, majd egy jó kis alvás következett.

Válasszatok.

 Délelőtt a városi ügyeket rendezve szépítkeztem. Illetve szépítkeztettem, hisz a tegnap reggeli ködös maszatban az autó eleje úgy nézett ki, mintha megjárta volna a Makó-Jeruzsálem szuperrallyt. Gyorsmosó, gyors eredmény, mégis minőségi változás. A nap olyan "megy minden jól a maga útján, ha belenyúlsz elszúrok az idillt" jelleggel folyt, a szomszédban duplán névnapoztunk, a helyi szülinapozás viszont kis késésem miatt áttevődött szombatra. Persze no para, így többet iszunk :) A napi utsó céges melóm egy kajáldában volt, ahol a T-szarok ismét nagyot alkottak. Amikor a T-s munkaidőben levő dolgozónak azt mondják házon belül pesten, hogy neki nem segítenek, inkább az ügyfél hívja fel a központi számot, az azért kicseszi a biztosítékot náluk is. Szóval a szombatom egy szépséges telefonsexxel is gazdagodhatott. Éljen. Egy ismerős meglátogatásakor ismét láttam beigazolódni az aranyértékű tényt: üzletben ne bízzál meg senkiben. Van hogy soktízéves emberi kapcsolatokat lehet milliókban kiváltani, magyarul átverve valakit 3 millióért eladni egy tizedét érő hangszert mondjuk. Ennyit ér egy ember szava, szavahihetősége. A pénz és önmaga lett sok embernek az isten.

 Az életnek a legszebb "tulajdonsága" a szabad akarat elve. Hiszen rajtunk múlik csak mindaz, hogy mit teszünk. Ha gondoljuk elmehetünk denevér módjára lógni a fáról, vagy felcsaphatunk szénégetőnek esetleg beállhatunk szerzetesnek. Megtehetünk bármit. Izé talán mégse. Mivel emóciókkal megáldott humanoid életformák vagyunk, a környezetünk irányába is vannak kötelezettségeink. A kérdés adott: elsődlegesen nekik, vagy elsődlegesen magunknak kell e megfelelnünk. A dolog nézhető érzelmi, értelmi vagy akár tradícionális oldalról is. Egy a biztos: tökéleteset sohasem tudunk majd választani. Vesztesek mindig lesznek...

 Mostanság valahogy még az üres ágy is tud vonzó lenni, pontosabban bevonzó. Azaz marasztaló. Rövidebben szólva nem könnyű kikeveredni belőle és a szokásos pisikakizuhifogmos körre elindulni. Főleg, hogy mennem kellett, korábban, mert egy tárgyalás várt rám, aho egy több mint 10éves partneri szerződést kellett kicsit átbeszélnünk. A hangulat remek volt, de a helyzet, amivel szembesültem sajnos áthúzta a tervezetteket. Nem, nem jártunk rosszul, de kis sikernek tudtam azért a dolgokat elkönyvelni. Najó, szerintem kihoztam (sőt, kihúztam) a legjobbat a lehetőségekből. Odafelé és visszafelé is a látható nemkicsi köd fogadott, mely ezerrel esett lefelé, szal a kocsim eleje olyan mintha megjárta volna a keletboszniai sivatagot.

 Visszaérve fogadtak a nap reggeli szépségei, szimultán multitelefonálások és problémahegyek. Amit tudtam, megoldottam, többek között a kocsinak a már szükséges szervizciklusa is megtörtént. Bírom az autószerelős arcot. Jófej, nyitott, látszik rajta hogy örömmel válaszol mindenféle kérdésre, bár néha nem értem a álaszát. Merthogy lehet nem teljesen arra válaszol, amit kérdezek. Biztos csak beképzelem magamnak, de mintha azóta halkabb lenne a kocsi, szebben menni, jobban gyorsulna...

 Gyors futás haza, majd indulás Imre napot köszönteni. A meglepetés nem maradt el, sőt egy fincsi vacsi is "varázsolódott" az asztalra. Pörkölt, nokedli, káposztasali, süti. Ja és egy kis pálinka és egy üveg vöröbor is áldozatul esett az estének. Nem csoda, hogy apró késéssel érkeztem a következő helyszínre, ahol kedvenc fogorvosom, Gyula várt. Hálistennek most nem a számban turkált és én sem a gépeiben, hanem sakkozásra adtuk deresedő fejünket. Ismét beugrott egy isteni rumos forrócsoki, nomeg első, erőflmérő pörgetett meccs, ahol két elnézés miatt csúnyán végem lett. A második parti már figyelősebb volt, de ott is a figyelmetlenségemet remekül használta ki ellenfelem. Node, eljött az én időm: Gyula elnézte a királynőjét cselben ért támadást, s nőtlen csapata meg is kapta a végső döfést. 2:1. Ezt követte a leghosszabb parti, amiben apró kis előnyökre tettem szert, s bár közel volt a fenyegető sakkmatt jelenség, de keményen, lépéselőnyben maradva végül megfogtam a királyát. Mondta is hogy már bizony tudja miért is utál :) A csúcson kell abbahagyni, ez járt az eszemben, s a 2:2es végeredményre együtt bólintottunk rá, mintahogy arra is, hogy folyt köv.

 Nos, egy ideig igencsak elhanyagoltatok benneteket. Jó volt azért látni néha, hogy vannak mégis emberek, akik gyakran, szinte naponta bíztak benne, hogy újrakezdem.

 Szóval az elmúlt nemkevés napban az életem nagy változásokon ment keresztül, ismételten. Sok jó, sok rossz is volt ebben, de az Életben az egyensúlyhoz talán minderre is szükség van. De azt érzem, boldog vagyok, s ez minden fölé emeli a talán stagnáló egyenleget.

 Hogy miért is írok újra, megint? Miért is pont ma folytatom, vagy éppen kezdem újra? Na igen, volt ma pár tanulságos történet, amit gondoltam megosztok Veletek, csak hogy kapjatok egy kis finom szeletet a valóvilágból.

 S hogy mi is tolta ki ma a biztosítékot? Na lássuk, csak kezdjük a mai blogra rászánó esettel: a kapunkban (amit mi csak nemes egyszerűséggel a túltechnikázott mivoltját szemléltetendő "ufóleszállónak" titulálunk) egy járó motorú csúnyasárga, gagyi-neoluxxal lefújtfelnijű smart állt be, ezzel bénítva meg a csatorna kétirányú forgatagát. A szerencsétlen várakozókkal találgattuk hogy kié lehet, nomeg hogy mekora bátorság kell így hagyni, szabadprédára. Egyszercsak jön egy kopasz, magát nagyembernek tartó modernkor izomembere, s a finom kis megjegyzésemre, miszerint: "magára várunk ám többen" ellenreakcióként egy dölyfös, kihanemén "az jó"-t dobott be, majd szemrebbenés nélkül beült a fostalicskájába, és valszeg a szar kipufogójának köszönhetően mecsbokszhanggal távozott, s majdnem felkenődött egy autó elejére, merthogy őneki a kresz szabályok és az elsőbbségadás úgylátszik derogál. Nohát, nálam ezzel megalapítódott a smartgeci besorolás.

 A nap másik szépsége egy pályázat utolsó döfése volt. Bár nem voltunk a nyerő pozícióban, de mégis olyan meglepő fordulat következett, hogy csak na. A múltheti levélből kiderült, hogy bizony nem mi adtuk a legkedvezőbb ajánlatot. Bár nagyon furcsálom a nyertes árajánlatát, hiszen fizikális lehetetlenség a nagykereskedelmi ár alatt több mint 20 százalékkal kereskedni, azért gondoltam hogy kis idő múltán hivatalosan megérdeklődném, hogy milyen típusokkal lehetett ilyen kedvező ajánlatot adni. De erre nem kerülhet osr, hiszen a mai levélben kihirdették, hogy az eljárás érvénytelen, hiszen mindegyik pályázó hibás ajánlatot adott be technikailag. 8ból 8, ráadásul mi is? Hiszen ilyen problémával még sohasem találkozunk. Persze hogy kinyílt a bicska a zsebemben és a telefon után kaptam érdeklődni. 11.40kor az ügyintéző ebédelni ment, s 13 után várható csak. Persze 13.30kor még nem ért vissza. Jó kis ebédidő, mit ne mondjak. Később, mikor sikerült utolérnem, feltettem a nagy kérdést: mint jó tanuló, szívesen okulnék hibáimból, hát ide vele, mi volt a kizáró tényező. A válasz érdekes volt: az egyik készüékben nincs benne az, amit ők a kiírásban kértek. A csuklóbol adott válasz a következőképpen hangzott el: én leírtam hogy a kiírásnak megfelel, s amit hiányolnak azt mi magunk tesszük hozzá, ezzel számoltunk. A hölgy erre már habogni kezdett, s a szakmai emberre hárította, hogy az ő döntése. Én meg mondtam, hogyha valami nem tiszta (bár egyértelműen kihangsúlyoztam az ajánlatban), akkor miért nem kérdeznek, mielőtt azt gondolják hogy hülyék vagyunk. Miután rátértem hogy nagyon fura az indok, nomeg hogy 8ból 8 hülye van pontosan, a hölgy nem tudott mit mondani. Csak azt hogy nemsokára új pályázatot írnak ki...szóval talán lehet hogy nem a preferrált beszállító lett a győztes és inkább emiatt ment minden a levesbe? Magyarisztán...

 Az este kellemes borozgatásnak indult, aztán egy kőkemény antialkesz kakózássá süllyedt le. De sokat dumáltunk, mert az elmúlt hónapokban kicsit elszaladgáltunk egymás mellett, amink utólag láthatóan mesterséges okai is voltak. nembaj, fátylat a múltra és nézzük a jelent meg a jövőt.

... ha a vége kolbász.

 Bevallom őszintén nem szeretem ha reggel a telefon ébreszt, de ez azért kivételes volt. Kivételesen kellemes, bár ne felejtsem el azért az orr alá dörgölni, hogy jobban tudom értékelni amikor ezt személyesen teszik :) 

 Az eset után már nem maradt se időm se erőm már visszaaludni, így kipattantam mint a friss tavaszi rügy az ágyamból és kitekintve az ablakon konstattáltam: dejó, süt a nap. A sok borongós és esős időjárás után talán kapunk még egy kis emlékeztetőt a nyárból. Ami amúgy nevét kissé meghazudtolóan inkább esős volt, mintsem napos. Ma gondolkodtam el rajta, hogy valójában nem is voltam "nyaralni", bár voltam többfelé, de mindig feszes fotózások ürügyével történt mindez. Szal elvileg van még bőven időm, azaz szabim, amivel valami jó dolgot kellene majd kezdenem. A reggelimhez egy forró citromos teát és két linzert kaptam, melyből az egyiket a mellékelt levélben jótéteményként leajándékoztam a Fekának. Állítólag azért csak ennyit kaptam, mert már le volt a doboz zárva. Illetve kicsi volt a doboz. Nem baj, fini volt, s máris megvan a küldő részére a karácsonyi ajándékom: egy halom összehajtogatott nagyméretű doboz, melyekben legközelebb többet is tud küldeni nekem :) Köszi előre is élelmezésvezető kartársnő :D

 A mai napot az angol humor hangulatában okoztam. Ebbe aztán jópár dolog belefutott, mutogattam alkalmi görbe és sík tükröket is mindenfelé, melyet mindenki máshogy és máshogy viselt. Mármint el. A megkésett ebédem főtt kukorica volt, amit nagyon megkívántam s be is majszoltam rendesen magamba. Telt-múlt az idő, a dolgok rendeződni látszódtak, s kezdtem azt érezni: a dolgok a saját kis medrükben remekül folynak. Persze ebben az időben mennyivel jobb lett volna valahol kint sétálni, vizet látni, hattyúkat etetni és hasonló Perver Zitásokat cselekedni...

 Ja, még az ebédszünet részeként sikerült megcsodálnom egy szelet isteninek látszó feketeerdő tortát, melyből elvileg holnap kapok, ha arra járok. Szerintetek kapva kapok az alkalmon, vagy inkább kihagyom? :) A munkámat kicsit késve fejezem be egy beszerzési folyamatban, majd morfondíroztam rajta hogy elmenjek e Vona Gábor lakossági fórumára. Végülis a késői időpont nem esett túlzottan az ínyemre, így kihagytam a dolgot, hiszen ma estére kóbászparti volt betervezve, "komámmal, ez üldögélést". Csatlakozott hozzánk Kriszta is, akit ezer éve nem láttam már. Az erőspaprikát nem bírta, a bor nem ízlett neki, aztán meg lelépett dohányzás ürügyén. Hány éves is vagy betgörl, he?

 Kellemesen eltelt az este. Ettünk jó sokat (holnap kezdem inkább csak el a fogyókúrát :P ), ittunk egy keveset aminek a hatását nem is éreztem. Szépen, kényelmesen hazagurultam a bicajjal, majd ígéretemet teljesítve megtudtam egy halom új információt. Nem tudom ti hisztek e az ilyen jóslásos dologban, de aki ismer tudja jól hogy én kőkemény materialista emberként nem. Arról nem is szólva, hogy láttam már tvben, éjjel, egyenes adásban olyan arcot, aki ügyfelünk volt s egy rozsdás szöget se mernék rábízni, s az is biztos, hogy többet tudok most szuhaéül, mint amennyit ő levágott a jósdabizniszből. Arról nem is beszélve, hogy egyfajta alappszichológiáva tudják hogy miket lehet mondani, gyorsan kiértékelik az ügyesebbek az embert, s látván rajta tipikus jeleket, egy valószinűsíthető, általános sztorit húznak rá, amiben tutira talál olyan momentumokat, amik igazak rá, s máris egyfajta hittel ugrik bele a mesevilágba. Kicsit mással folytatom, ami a jelentős blogelmaradásom. Nem tudom mikor fogom, ha egyáltalán fogom tudni pótolni, de szeretném :) Csak bízzatok, de azért vigyázzatok az értékeitekre :)

...pontosan. Engedem, hadd menjen.

 Szóval úgy tűnik, kezd elhagyni. Sőt, már azt érzem a zsigereimben: elhagyott. Elbúcsúzott szépen, talán látom majd jövőre, bár a legboldogabb akkor lehetnék, ha soha többé nem kellene találkoznom vele, s átélni azokat a rossz napokat. Hiszen ezt más nem is értheti, csak az aki ismeri olyan jól, mint én. Most már szinte a papírzsepi sem kell, ha rágondolok. Nem folyik, nem kapar és nem irritál. Vége az idei allergiaszezonomnak, juhéj! )) csak nehogy elkiabáljam... koppkoppkopp keményfa alulról megvolt((

 Egyre jobban érzem hogy kipihentem magamat reggelente. Jobban érzem az illatokat és az ízeket. Nem viszket a szemem, s nem kocog a torkom. Szansájn, heppi. Izé sehol egy napsugár az égen, de legalább esik úgy becsületesen. Valahogy ma nincs kedvem írni a nap munkás részéről, annyi éppen elég hogy nem voltam unatkozósba, az tuti. Ebédre finom maradék lasagne tejföllel és pfefferonipaprikával, s desszertként egy kis baracklekváros palacsinta. Mesés esés. Nomeg hogy az ördög ereje az ágyékában leledzik, míg élet lényege ugyanott. Nomeg a részletekben, melyekre ha az ember remekül odafigyel, könnyen realizálhatja hogyha valaki nem is mond igazat. Hogy ez nem is volt, meg nem akkor s nem azért. Csak tudnám ezekre mi szükség van vajon...

 Este sajnos elfelejtettem valamit megoldani, ami így holnapra marad. Ezzel ellentétben pakolgattam és a levelesládámban tettem hellyel közzel rendet. Messze még a vége, de azért egy kicsit előrébb kerültek ott is a dolgok. Szakadozó net, rendőrakadémia, barack, örülős válaszlevél és elhagyás. Az éber világé jóéjtpuszis álomvilágba. Behhjó...

...its a long way to home.

Bizony. Marha messze van ez a hírös város, az már csak tuti. Közelítőleg 450km, bár szinte mind autópályán, de ettől még hosszú az út hazáig. Reggeli ébredés, pakolgatás, majd egy erős reggeli-ebéd elköltése következett.

 Dél táján sikerült kiesni a jazz zárórészére a "matinéra, melyet telt ház, akarom mondani telt tér fogadott. A helyi értékek felvonultatása volt ez, a helyi Big Band vegyült az első, idén megalapított "artist in residence" szlogennel Tommy Vig, aki most nem csak vibrafonos, hanem bizony dobos tudását is megcsillogtatta. A hangszerelő mivoltjáról nem is beszélve. Hiszen tegnapi beszélgetésünkkor el is árulta, két régi, nívós dalt átszerelt kicsit a saját avantgarde stílusának megfelelően, s kíváncsian vára, hogy a műértő debreceni hallgatóság hogyan fogadja majd az első zongoraórákról ismerősnek tűnő Mikrokozmosz elvére átültetett "Az a szép, az a szép" és a "Minek a szőke énnékem" dalokat. Nos, a fogadást megnyerte, jelentős ovációval és tapssal jutalmazta a közönség a nem mindennapi átiratot. Hiába, a főleg idős generációkat felvonultató látogatk között jópár zongoratanár és növendék is helyet foglalt. Felesége, Mia Kim is nagy sikert aratott egy Arany János vers jazzalapokra való éneklésével.

 A nap sztárja pedig még váratott magára. Nemis keveset, hiszen még a koncert is jelentős késéssel kezdődött, mely a szépen eltervezett 14.00as legkésőbbi indulásomat egy kemény órával megdobta. Dobolta, mondjuk inkább. A dobokat alig felérő 5.5 éves ifjú titán remek dobszólóval mutatkozott be. Bár persze ritmusilag el-elmaradozott, de mégis csodálatos élményt nyújtott.

 Alighogy levették a színpadról, máris robogtam a kocsiért, becuccolás, majd újabb becuccolás: egy hatalmas adag bakelitlemez boldog tulaja lettem :) Annyit, hogy alig győztem egyedül este becuccolni őket. Az út érdekesen telt. Debrecenben szikrázó napsütés volt, majd odébb 30 kmrrel már esett az eső. Aztán megint napsütés, felhők, napsütés, eső. Napszemcsi fel-le, ablaktörtlő ki-be. Frankón utáltam. Nomeg volt valaki, aki a baromságával sikeresen felhúzott. Már amikor elindultam is ásítoztam, hát bizony a friss levegőhöz és evésivás jelelgű pótcselekmények hegyeire volt szükség, hogy hazáig elérjek. Pesten szívás volt, az Andrássy elejét valami szabadtéri megmozdulás miatt lezárták, s ez jóféle kis dugót cuccolt össze. Kis késéssel átverekedtem magamat a tumultuson, majd egy paraszt szlovák buszosnak megmutattam a középső ujjal ábrázolható nemzetközi jelzést, mert se az elsőbbségadás, se az index, nade a külső sávba tartás egyszerű fogalmait sem tudta alkalmazni. Persze kicsit tartottam tőle, hogy a kövekező, pirosan égő lámpánál nem e fog valaki le- majd nekemugrani a sportolói buszból, de megúsztam a dolgot. Tankolás és pénztárgépkezelés, jófej kutasok, kecsketej aránytalanul drágán beszerzése, majd hazaesés következett. A már említett nagyfokú becuccolás, majd gép elé heveredés, útilapú szendó befalása és heveny Samuzás következett.

 Egy hét szabi után újra belekezdeni egy melós hétbe eléggé nehézkés egy dolog. Bár még a múlt hét sűrű eseményeitől (köztük a tegnap estétől is) fáradtan elcsigázva ébredtem, nemsokára flörgettem a testemet egyfajta üzemi hőmérsékletre és nekivágtam a napnak. Nem kis dolog volt, jópár dolgot hagytak meg nekem a drága kollegáim, hogy ne unatkozzak ha visszaérek a szabimról. Szóval teltek a percek s az órák, egész jól sikeredett a dolgokat intézgetni. Párszáz olvasatlan levélke oldódott fel, egy részük a kukában, másik részük a válaszok és továbbítások útvesztőjében.

 Este egy kis pénzértfutás következett. Lassan de biztosan állnak a helyükre a dolgok, s e nagyon jó érzés nekem. Nem arról van szó, hogy több pénz van a zsebemben, hanem hogy jobb emberi dolgokat képes kihozni belőlünk. Ójesz. Ma amúgy több helyről is csepegett be pár apró, éppen a legjobbkor. Bár sose rossz az ilyen, de van, amikor kompenzálásra szükséges. Kicsit elkéstem a fotóklubba, ahol becsengettek, most kezdődött az év. A náyron lett projektorunk, most meg már állványunk is hozzá, nemsokára remek kis képvetítések szerves részeivé vállnak. Mivel a hó első hétfője volt, így egyből hóképe is volt. Persze, nem vittem, mert időm se, nomeg kedvem se lett volna hozzá. Képem annál inkább. Valahogy végignézve a képeken ))melyek jelentős része a hétvégi külföldi fotótűrán készült (( nem fogott el sok minden. A képek közül volt ami tetszett, de az életlen volt. Aztán volt, ami jó lett volna, de el lett vágva. Aztán voltak oda nem illő alkotmányok is. Nem is szavaztam inkább, s a végeredményen sem rökönyödtem meg. Hiába ilyen az összvélemény. Akit érdekel, megtalálhatja a szokásos helyen a főutcán. Én inkább eléptem, persze előtte még jött még egy kis rökönyödés. "Tettünk" elméletileg egy ígéretet egy fotóanyag összedobására, mely a külföldi csapattal való közös kiállítás mi oldaunk lenne. Node, kiderült hogy ott kell előhívni+kasírozni. Mindezt potom 8 euróért képenként... könnyű beszorzás: ha 5 képet beviszel, akkor az 40 ójró, azaz finom 11 darab zöldhasú bankó lenne. Na ezt én kihagytam, ahogy kell.

 Éjjel nagy képválogatás volt, nomeg a heti kimaradás a netes dolgokkal. Nomeg némi belsőségnek szükséges jóllakás falat kenyér formájában. Hami nyami :)

 Miért pont borneó? Nem is tudom. Persze, tudom, csak nem mindig kötök mindent elsőre a orrotokra. Szóval a mai nap egy kemény és hosszú nap volt. Annyi szarság történt benne, hogy bizony elég sok csúnya szót tudtam volna kitenni a mai nap neve mellé, de inkább nem tettem. Ezért lett egy blődli, merthogy amúgy uticélt is kellene keresgélni, mert szorít az idő. Ajjajj...

 A nap hajnalban, még ébren indult. El vagyok maradva pár aprósággal, így a beszélgetések közepette képeket válogattam. Mivel el vagyok maradva (de utolérem magam bizisten!) blogilag, így sokan nem tudjátok, hogy a múlt hetem jelentős részét Debrecenben töltöttem, és jazz zenélte tele a mindennapjaimat. Szóval nagy lett a termés, sokat kellett válogatni hogy mi is legyen. Na ebből fent van egy csekély 159 képes anyaghalmaz ITT.

 A kellemes munkát kellemes pihenés követte, mely közben vigyáztam. Mármint az erkölcseimre meg a nyugodt álomra. Reggel az ébresztőóra síró hangja kicsit korán érkezett. Az ágyból csak úgy kipattantam, s még gyorsan tettemvettem itthon, hogy beesve a céghez egy kemény napnak nézzek elébe. Ez összejött, nem is akármennyire. Nos, mivel múlt héten nem voltam, így kiosztottam a teendőket, melyekből realizáltam hogy eléggé kevés történt meg. Mivel ígéretem kötelez, hát nekiugrottam, s a nap végére (ami este 8 után volt) sikerült is a mára tervezettel majdnem elkészülni. A maradék majd csak holnapra vár. Nomeg rám. Napközben azért történtek jó dolgok is, mint pl fedettpályás hangkártyaharapás újságcikkhez, finom palacsinta naés guggolós programozó. Szóval ma úgy éreztem magam fél8kor behasalva az otthonédesotthon sarokülőjébe, hogy túlzottan is megdolgoztam a napi béremért. Az este ismét képválogatással, rendezkedéssel telt, s dzinte derült villámcsapásként érkezett egy telefon. Meglepetésemnek hangot sem bírtam adni, amikor meghallottam a másik oldal hangját. Ilyennek még sosem hallottam, s talán embert nem hallottam még telefonban így zokogni. Majd megtudtam a történetet, s meglepődtem az elmondottakon. Hogy emberek mire nem képesek úgymond "revansként" tettekre, s mindezeket hogyan tudják szinte felejthetetlen módon kinyilatkozni hihetetlen időzítéssel. Nem tudom, hogy szararcú pojácának, vagy inkább pisis óvodásnak tartsam az elkövetőt. De hogy épeszű nő ezt nem tűri, na az biztos, még így férfifejjel is egyértelmű.

Najó, mára ennyi, bár még bőven lenne, ami kikivánkozna belőlem. Tudjátok hogy az internet szerint ma éjjel 62fok lesz? Ugyeugye, csak jó helyen kell(ene) keresni!