...pontosan. Engedem, hadd menjen.

 Szóval úgy tűnik, kezd elhagyni. Sőt, már azt érzem a zsigereimben: elhagyott. Elbúcsúzott szépen, talán látom majd jövőre, bár a legboldogabb akkor lehetnék, ha soha többé nem kellene találkoznom vele, s átélni azokat a rossz napokat. Hiszen ezt más nem is értheti, csak az aki ismeri olyan jól, mint én. Most már szinte a papírzsepi sem kell, ha rágondolok. Nem folyik, nem kapar és nem irritál. Vége az idei allergiaszezonomnak, juhéj! )) csak nehogy elkiabáljam... koppkoppkopp keményfa alulról megvolt((

 Egyre jobban érzem hogy kipihentem magamat reggelente. Jobban érzem az illatokat és az ízeket. Nem viszket a szemem, s nem kocog a torkom. Szansájn, heppi. Izé sehol egy napsugár az égen, de legalább esik úgy becsületesen. Valahogy ma nincs kedvem írni a nap munkás részéről, annyi éppen elég hogy nem voltam unatkozósba, az tuti. Ebédre finom maradék lasagne tejföllel és pfefferonipaprikával, s desszertként egy kis baracklekváros palacsinta. Mesés esés. Nomeg hogy az ördög ereje az ágyékában leledzik, míg élet lényege ugyanott. Nomeg a részletekben, melyekre ha az ember remekül odafigyel, könnyen realizálhatja hogyha valaki nem is mond igazat. Hogy ez nem is volt, meg nem akkor s nem azért. Csak tudnám ezekre mi szükség van vajon...

 Este sajnos elfelejtettem valamit megoldani, ami így holnapra marad. Ezzel ellentétben pakolgattam és a levelesládámban tettem hellyel közzel rendet. Messze még a vége, de azért egy kicsit előrébb kerültek ott is a dolgok. Szakadozó net, rendőrakadémia, barack, örülős válaszlevél és elhagyás. Az éber világé jóéjtpuszis álomvilágba. Behhjó...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.