Mostanság valahogy még az üres ágy is tud vonzó lenni, pontosabban bevonzó. Azaz marasztaló. Rövidebben szólva nem könnyű kikeveredni belőle és a szokásos pisikakizuhifogmos körre elindulni. Főleg, hogy mennem kellett, korábban, mert egy tárgyalás várt rám, aho egy több mint 10éves partneri szerződést kellett kicsit átbeszélnünk. A hangulat remek volt, de a helyzet, amivel szembesültem sajnos áthúzta a tervezetteket. Nem, nem jártunk rosszul, de kis sikernek tudtam azért a dolgokat elkönyvelni. Najó, szerintem kihoztam (sőt, kihúztam) a legjobbat a lehetőségekből. Odafelé és visszafelé is a látható nemkicsi köd fogadott, mely ezerrel esett lefelé, szal a kocsim eleje olyan mintha megjárta volna a keletboszniai sivatagot.

 Visszaérve fogadtak a nap reggeli szépségei, szimultán multitelefonálások és problémahegyek. Amit tudtam, megoldottam, többek között a kocsinak a már szükséges szervizciklusa is megtörtént. Bírom az autószerelős arcot. Jófej, nyitott, látszik rajta hogy örömmel válaszol mindenféle kérdésre, bár néha nem értem a álaszát. Merthogy lehet nem teljesen arra válaszol, amit kérdezek. Biztos csak beképzelem magamnak, de mintha azóta halkabb lenne a kocsi, szebben menni, jobban gyorsulna...

 Gyors futás haza, majd indulás Imre napot köszönteni. A meglepetés nem maradt el, sőt egy fincsi vacsi is "varázsolódott" az asztalra. Pörkölt, nokedli, káposztasali, süti. Ja és egy kis pálinka és egy üveg vöröbor is áldozatul esett az estének. Nem csoda, hogy apró késéssel érkeztem a következő helyszínre, ahol kedvenc fogorvosom, Gyula várt. Hálistennek most nem a számban turkált és én sem a gépeiben, hanem sakkozásra adtuk deresedő fejünket. Ismét beugrott egy isteni rumos forrócsoki, nomeg első, erőflmérő pörgetett meccs, ahol két elnézés miatt csúnyán végem lett. A második parti már figyelősebb volt, de ott is a figyelmetlenségemet remekül használta ki ellenfelem. Node, eljött az én időm: Gyula elnézte a királynőjét cselben ért támadást, s nőtlen csapata meg is kapta a végső döfést. 2:1. Ezt követte a leghosszabb parti, amiben apró kis előnyökre tettem szert, s bár közel volt a fenyegető sakkmatt jelenség, de keményen, lépéselőnyben maradva végül megfogtam a királyát. Mondta is hogy már bizony tudja miért is utál :) A csúcson kell abbahagyni, ez járt az eszemben, s a 2:2es végeredményre együtt bólintottunk rá, mintahogy arra is, hogy folyt köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.