Ki tudja mi okból, de ez a nap mindenkinek a kedvence. Persze csak a munkanapok közül, hiszen ez már a hétvége nagyon bizonyos közvetlen előjele. Tudom, nem én tojtam a spanyolviaszt, csak úgy mondom, mi is játszódhat le egy jómunkásember tekervényeibe az ébredés közvetlen közelében.

 Ma sem volt unalmas a napom, az biztos. Délelőtt futkosás, villámgyors árufoglalgatás, nomeg egy kis távmeló keserítette az életemet. persze közben volt pár érdekes telefonom is. Az ebéd tejfölös pörkölt és csőtészta duójában avanzsálódott elém, nyamm^2. A délután mint jóféle folytatás hasonlóan mogalmas volt. Főleg, hogy sokat voltam egyes egyedül a fronton, s volt egy kellemesen végződő beszélgetésem is. Sanyi korán hazaért, s így egy gyors postafutam belefért még a napomba.

 Kis hazafutás, majd szinte mehettem is a mai eksünre. Dr Csernus arcunk látogatja meg szerény porfészkünk ódon művházát. Ez volt a második randink, bár az első eléggé rövidre lett vágva, mert egy másik fotózással egy időbe esett. Na, most végignéztem a csernus-showt, de csak azért, hogy meglássam, meddig megy el. Ha egy szóval kéne jellemeznem azt mondanám manipulátor. Ha egy tagadóval: nem pszichológus. A második szó hatásvadász (na ezt elfelejtettem, de ha beugrik pótolom-meglett). A harmadik: szuggesszív (na, úgylátom már nem fog az agyam-vagy mégis?). Szóval a srác kipécézett magának külső tulajdonságok alapján egy srácot, akit beégetett. Valójában ráveett hibás logikával az alábbiakra: minek van együtt a jelenlevő barátnőjével, ha enged az érzelmi zsarolásainak; anyámasszony katonája, mert az anyja ugyanezt teszi vele; ezekáltal milyen szar egy alak, miért nézne fel rá egy csaj is. Na ezeket szépen, logikusan adagolva, manipulálva a közönség hangulatát és a delikvens addig eljutott, hogy a srác (persze profunk kérésére) lefaszozta nagy nyilvánosság előtt, majd ráment, hogy indoklja meg a srác. Persze emberünk már teljesen össze volt zavarodva, kavarodva, égett mint a rejsztág, szal nem jött össze neki a figura. Így az érintetlen mester diadalmaskodott, a srác megszégyenülten ült le. Nem tudom, de kíváncsi lennék rá, hogy ezekután milyen estéjük, éjszakájuk lett a barátnőjével. Nomeg ez mit indít el a srácban, s mi csapódott le a többi nézőben. Talán mindenki rájött, hogy milyen kis esendő, milyen szarul csinálja a dolgait, s hogy valójában mennyire tökéletlen. Mennyire ember, s mennyire nem Isten. Csak azt ne feledd mester, hogy Isten te sem lehetsz.

 Itthon várt pár beszélgetés és egy kevés blogelmaradás, mellyel végre utolértem magamat. Na, akkor megint itt a lehetőség hogy elcsússzak egy picit :) Arrivederci!

 Nem mondhatnám, hogy az életemben túl sok nyugodt nap van, de hogy ennyire rohanós nap legyen, az bizony nem mindennapi. Mert egy nap reggel 6.30kor úgy kezdődik hogy kidobja az embert az ágy, na az már túl sok jót tutira nem jelent. Persze teendők után estem be a céghez, ahol valahogy nagysebességgel zajlottak az események: többek között azzal kezdve, hogy mama kórházba került, mert rosszullett. Epekő, nomeg valami krónikus gyomorbántalom amit eddig találtak a gasztron. A többi majd kiderül. Ma visszajött a múltkori pályázat újrapályáztatásának bontási jegyzőkönyve, melyben megint mosolyogtató eredményekkel szembesültünk. Lehet hogy egyesek néha furcsán behasalnak dolgokat, vagy elnéznek. Esetleg ha konkrét termékre kérnék az ajánlatokat, akkor talán nem lehetne ekkora káosz a dologból. Na, majd várjuk a végeredményt, igazán kíváncsian fogom felbontani a borítékot, az tuti!

 Ebédet csak párpercesen ettem, így az elméleti 4 helyett negyed5kor szabadultam, s nagysebességgel zúztam el kanizsáról, hiszen egy távoli helyen volt teendőm, még 5 előtti érkezéssel. Erősen izzadságszaggal, de beestem. Dolgom végeztével a szemetelős-esős-csúszós utakon repültem haza, s a 7kor kezdődő színházra egy 20 perces késéssel estem be. 

  Valahogy úgy éreztem nem maradtam le sokról, s gyorsan munkához láttam. Telt-múlt az idő, a darab számomra kicsit elvont és csapongó volt, néha hiába kapkodtam a fejemet, nem értettem a dolgokat. Azt hittem hogy elveszett az időérzékem, s a normál félidőt meghaladva azt gondoltam: jé, ez egyfelvonásos lesz! Hát nem....a Csehov féle Cseresznyéskert 3felvonásos. Ezzel paráztattak be, de hálisten 2 volt csak. Lehet én nem voltam ráhangolódva a dologra, de ez a mű nem lett a kedvencem. Haza elég későn estem, valahogy itthon éreztem meg, menynire is kivett a mai nap. Hát, gyorsan ágyba is tettem a végtagjamat, s eltettem magamat holnapra.

 Ez a nap is eltelt...bár (mivel ismét jópár nap eltelt, s elmaradtam ezzel a bloggal) nem tudok túl sokat írni. A munka volt, megvolt, köszönjük, ennyi. Az időjárás mindenkire egyfajta lagymatagságot hozott, szerintem ahogy az idő telik, ergó öregszik az ember, egyre inkább az időjárás játékává vállik. Ha jó idő lesz, kivirulunk, de ha jön a hidegfront, akkor bizony nyűgös, mogorva és problémás lesz az emberiség. Belegondolva vajon mekkora hatalommal bírna az, aki tudná befolyásolni az időjárást...asszem addig jó, amíg ezt nem emberek irányítják, mert akkor pillanatok alatt lehetne világbékét, de akár világháborút is gerjeszteni. Na mindegy. A szokásos, vagy lassanként szokástalannak nevezhető squash ismét kimaradt, merthogy a partnerem lemondta egyéb elfoglaltságaira hivatkozva. Próbálkoztam beszállni máshova, de kissé elutasító jelleggel találtam szembe magamat, így hát azt mondtam: végre lesz egy nyugodt, itthoni maszatolgató estém. Lett is, melyet megalapoztam egy kis kellemes paprikás főtt szalonnával, hozzá dukáló zsömivel és csilipaprikával. Kisvártatva úgy döntöttem: megérdemlek egy kis folyékony kenyeret is hozzá, mely ráadásul érdekes eredetű. Tegnap, amikor a közösköltségeket begyüjtöttem, fini sajtostánglit kaptam Bélanénitől. Amíg elbeszélgettünk az újdonsült lakótársairól, a két, lányától lízingelt macskáról, egy érdekes kérdéssel állt elő. Béla bácsinak halála után maradt néhány üveg söre, mely itókát senki sem szerette a családból, így pironkodva, de megkérdezte, hogy elvinném e őket. Sört? Simán. Szóval a nap zárása az egy hagyaték részleges fogyasztása volt. Hmmm, ez azért nem mindennapi.

 Bizisten, ezt alig hiszem el! Reggel féltízkor gyalogolva zavarónak éreztem magamon a kabátot. Bár tudjuk, a szép napjaink meg vannak számlálva. Ma a nagylevegős hétfő volt. A múlt hétről azért elmaradásokkal érkeztem, így keményen végignyomva a napot azt gondolom, sikerült egészen jól utolérnem magamat. Bár maradt holnapra is, mégis elégedetten tettem le a sarlót+kalapácsot a mai napra. Itthon azért várt bőven teendő, nomeg egy kis ígéret is elszólított, mielőtt az esti fotózás következett volna.

   Experidance. Sajna ezt az előadást is láttam már, nomeg a fejem kóválygása se segített rajtam. Remek előadás volt, s egyre több apró részletet vettem észre, így sok új infót ész képet adott az előadás. A nap vége ismét itthon ért, nomeg a faszbúk hülyesége. Valaki kitalálta, hogy mi enne, ha pár napig mindenki a saját képe helyett a kedvenc mesefilmjének egy kockáját tenné ki. Na, alakult is ki parázs vita az értelemről, én is azt gondolom hogy ez hülyeség. Persze, aki akarja, nézegesse, cserélgesse, ez az ő dolga. Sőt, ma volt olyan emberke is, aki megkérte a szerelmesen búgó gerlepárokat, hogy nehogy már x percenként ezen közösségi területen jelenítsék meg érzéseiket. Hiába, máris itt az első cenzúrnő :)

 21 fok...Ha lehet hinni a médiának, akkor ennyit érezhettünk és élvezhettünk. (mellékesen jegyzem meg, hogy ugyebár a globális felmelegedésről papolók mégsem teljesen hülyék)

 Az elmúlt nap viszontagságait a délelőtt egy részének lustizásával és a Hupikék törpikék majd a Csőrike történeteivel töltöttük. Mivel az idő annyira fantasztikus volt, így csapot-papot (lásd főétkezés, ebéd cimszó alatt) otthagyva egy hosszú kirándulásra szántuk el magunkat. Messze is volt, magasan is, de jó volt fentről látni egy idegen város panorámáját. Bár nem tartottam olcsónak a beugrót (650/kopf) azért az "egyszerélünk belefér" effektus győzött és vitt máris a lift a 28+1 emeletnyi magasságba. Míg a "földszinten" semmi légmozgás nem volt, a csúcson bizony kemény szél fogadott. A nap szembesütött, így képet nem igazán értelmeset sikerült sajna csak csinálni. Nem úgy az ojjektum környékéről, ahol jobb lehetőségeket találtam. Ha már Pécsen voltunk, a Dóm-tér és a sétálóutca kihagyhatatlannak tűnt, főleg utóbbi elején található fincsi fagyikimérő hely. A kellemes időben a hideg fagyi és a színház elötti láblógatás teljesen komfortos volt. Nem így egy kicsi lánynak, aki hatalmas hisztit rendezett, merthogy valami miatt nem rollerezhetett, mint a tesója. Na ez felért ám egy születésszabályozói propagandafilmmel :)

 Annyi illat kísértette ebédhiányos életünket, hogy máris hazafelé vágyódtunk, ahol még darabokban ugyan de egy spagetti alá carbonara várt bennünket. Gyorsan eltelt ez a nap is.

 Mindannyian a foglyai vagyunk. Miért is? Egy dolog van, ami ellenünk dolgozik folyamatosan: az idő. Uralkodik felettünk, hiszen a pólyától a sírig az út nyílegyenes és determinált. Olykor ugyan azt érezzük, hogy az idő nekünk dolgozik, de ez csupáncsak egy felületes szemlélet. A mai rohanó világban is folyton-folyvást sietünk. Próbáljuk az időt utolérni, legyőzni, s bár próbálkozásunk -tudjuk jól- hasztalan, mégis nap mint nap megkíséreljük a lehetetlent.

 Hajnali kelés, kakaós ébredezés, majd indulás nagyfaluba. Az odaút kicsit rövidebbnek tűnt, s az érkezés is jól sikeredett. Azt leszámítva, hogy az első célpont, mint kiderült már nem célpont, a GL Outlet bizony már kihalt és üres. Ez bizony befuccsolt, s jobb napokat megélt épületei is már kezdenek megfakulni. Gyors röpt, gyors halál.

 Azért a "nagy tuti", a Prem1er azért jobban muzsikál. A szokásos hömpölygő tömeg, talán a megszokottnál kicsit magasabb outlet árat várt bennünket. A felhozatal vegyes volt. Cipőt akartam nézni, találtam is, de az outlet ára 145.000 volt. Bevallom nem tetszett az orra, azért nem vettem meg. Azért jópár apróságot begyüjtöttünk, majd kis vívódás után a telepocakolt elkésést választottuk a korgógyomros pontosság ellenében. A csütörtöki pesti utam óta vágytam egy kis Ikeás húsgombócra piriburival, amit most próbáltunk bevételezni. Ja...csakhogy délutáni 2 környékén akkora sor állt a kajáldába, hogy csúnya egy elkésés lett volna belőle, szal kis elkésés és korgó pocak lett belőle. A hely ahol a díjátadó volt egy érdekes szórakozóhely. Hatalmas egytér, középen hatalmas négyzet alakú pulttal. Meggylevet és citromos almafröccsöt érkeztettem az asztalunkhoz, s nagyon melegítette szívemet a meglepetés: nekem ajánlották a bemutatkozást.

  Még vége sem lett, de máris futás tovább: tegnap volt egy fotókiállítás megnyitója, ahol a klubbunk 9 képpel képviseltette magát. Kb 100ból 9 az nagyon jó arány, melayhez én is egy képpel sikeresen hozzájárultam. A tárlat a Várban a Magyar Kulturális Alapítvány székházában várt bennünket, s hümmögve konstattáltuk: a művek fele nagyon furván fotosopolt, némelyik már nem is hasonlít magára a kezdeti fotóra. Ha már Vár, nézzük meg nagyfalunkat kivilágítva a Halászbástyáról. A látvány már megszokott, de szép volt; sajnos sokáig nem maradtunk, mert húzott a szívünk, izé a gyomrunk. Tudtátok hogy az Ikeás kajálda este 10ig nyitva van? Végre valahonnan nem sikerült elkésnünk, s a mármár szállóigés húsgombócoknak csúnya végük lett egy kis csokis körtés kockával nameg egy szeletke mandulatortával. Majd kis vásárlás a konyhához, s máris robogtunk vissza. Na, ez az út már nagyon hosszú volt, a végén majdnem bealudtam :) Hazaesve beestem az ágyba majd szinte pilanat múlva álomországban találtam magamat.

Hja...ha ketten ülünk kint a pultban jobban kap az ember levegőt a beérkező dolgok között. Bár csak két napig szagolhattam a kollega hűlt helyét, máris éreztem, hogy a dolgok kicsit fölémhatalmasodtak. Persze ebben vastagon benne volt a csütörtöki pestenlétem, de akkoris. Szóval alig kaptam levegőt, és 2 kézzel háromként dolgoztam. Reggel a fontos családi dolgokat is megoldottam, nomeg ebédnél egy korrekt menyniségű paradicsomos savanyúkáposztát egy kis lustaasszonyrétessel. Valami fejedelmi volt, azt elmondhatom. Az ebéd utáni időszak igengyorsan eltelt, bár rövid volt.

 Háromkor meg Népművészeti fotókiállítás megnyitója és eredményhidetése volt. Itt is gratulálok Zágon Laci bácsinak, aki 5! képpel került be az anyagba. Egyedülálló, remek teljesítmény! A kiállítás az átlátszó tablókban remekül mutatott, ezt mindenki megjegyezte. A megnyitó jól elhúzódott, s egy gyors tankolás, pályamatricázás után egy kis kitérővel elindultam a szokásos utacskámra. Már a gpst sem kell bekapcsolni, mindegy hogy éjjel, vagy nappal van, már magától adja magát az út. Ja, meg a performance is javul, egy újabb 10percest sikerült lefaragni a dologból. Sőt, ha jól végiggondolom 2 órával gyorsabban értem ide, hiszen a tervezettnel korábban indultam ugyanennyivel, így alkalmam volt eljátszani a "nézzed meg nem e vagyok lent a sarkon" jelleggel a "nézzed meg, nem e vagyok az ajtó előtt" játékot. A siker teljes és koronázatlan volt, nagyon sikerült meglepnem a kedvesemet :) Nem is hagyta szó nélkül, gombás-szalonnás tojással és képviselő fánkkal nyűgözött le szinte azon nyomban. A szokványos péntek esti Megasztár ismét alulmúlta magát. Az eddig profi operatőrök hibákat hibára halmoztak, az énekesek is hibázgattak rendesen. Tilla köcsög volt mint mindig, Klaucicának a szoknyáját meg kicsit túlrepítették, majdnem a bugyiját villantotta egy-egy lépésnél. Najó, kötekedés helyett itt egy kép, ami az egyik kedvenc képem lett mostanság. Reggel pest, mindenki imádkozzék, aki utunkba kerül :)

Hát nem. Ez a mindennap blogoljunk elv néha egészen kemény problémákba ütközik. Nincs is nagy kedvem ennek a napnak a krónikázására, szal rövid leszek. Amennyire persze csak sikeredik.

 A napi munka ismét nehézkésre sikeredett. Túl sok elvarratlan szál, jópár friss, de azonnali helyzet, s végül megfelelő végeztetés. Persze az ebéd megint megcsúszott, 3 környékén már inkább az uzsi felé készüllődtek a normális arcok, amikor én még csak toltam magamba a fini ebédséget. Meló után úgy döntöttem, hogy néhány ügyesbajos dolog végérejárása után bedobok egy fürcsis estét. A napi feszültségek levezetésére igencsak szükség volt, s a víz úgy éreztem megfelelő tisztító hatással bírt az agyamra és a testemre. Ez segített este egy halom dolgot megcsinálni, s úgy érezni ez is egy hasznos nap volt.

ui: ja, ma azért kikerült a netre megint valami...a kanizsai kórházzal kapcsolatosan valamifée hangfelvétel ütötte fel a fejét a Tecsőn, amiben ismét a jelenlegi igazgatót lehet hallani nem túl korrekten dolgokról véleményt nyilvánítani...mellékhírként azt csiripelik a madarak, hogy a jelenlegi városvezetés szemet kíván a dolgok felett hunyni...ráadásul a Jobbik helyi képviselője sem a törvénytelen tények és tettek sokaságát szeretné tisztába tenni, hanem csak a felvételt készítő jellemét bírálja. "Miféle világ ez körülöttem? S hova lettek az álmaim?"

 Aki egy hangyakukinyit is ismer, az jól tudja, a hajnai kelés nem tartozik a 7 kedvenc főbűnöm közé. Szal a reggeli 5.20 megközelítőleg egy alacsonyan szálló lórugással inhalált testembe, o yeah. Persze valamit valamiért, s ebben a valamiért teljesen győztesként esett ki a pixisből. Az hogy még egy hajnali segítségkérő sms is egy tápcseregyanús beteghez hívott már nem is lepett meg. De az hogy megjelentem a hajnali órán, az bizony emberekből kikerekedett szemeket, csodálkozó tekinteteket, elismerő hümmögéseket és kedves mosolyokat váltott ki. Szabályszerűen éreztem: ez simán megérte a dolgot.

 Mindezek után az, hogy 8 órát le kellett bent húznom bikafingnak tűnt. Teendő volt, vásárlók voltak, s az ebédszünetem is elégnek bizonyult a rövidke ebédre és a sok hivatalos teendőre. Sajnos utóbbi alatt rá kellett jönnöm: bármilyen szolgáltató cég is hibázik a révészt, azt biza az ügyfélnek kell fizetnie. Szerintem olyan ember nem él a földön, aki nem vágná, hogy a kedves energiaszolgáltató Neoncég 10% kedvezményt szór a jólfizető ügyfeleinek. Jómagam is az lennék, hiszen a csekkek mindig korábban kerültek befizetésre, sőt egy ideje a bankszámlámról automatikusan egyenlítődnek ki. Na éppen itt volt a bibi, hogy egyszercsak az tűnt fel, hogy több pénz van a számlán mint kellene. Hát a Neonnak úgyláccik nem kellett most a pénz? - tettem fel a kérdést, de költőiként meghagytam: majd levonják. Namost nem vonták le, s pár napja jött egy csekk, hogy van elmaradásom. A Neon szerint a bank utasította vissza, bár nem indokolta az okát. Ezáltal én bebuktam özel egyhavi áramszámlámat. A kissé mesterkélten vigyorgó ügyfszos pedig ismertette: ezen nem tud segíteni, hiába adna mondjuk a bank egy igazolást, hogy nem én tehetek a dologról. Ők már ezen nem változtatnak. Nem "nem akarnak", esetleg "nem tudnam", hanem szimplán "nem változtatnak". A nőben a segítő szándék csíráját sem fedeztem fel, egy kollegáris véleményt vagy vezetői állásfoglalást sem kért ki, hanem Ő döntött. S a kérdésemre, hogy vajon két szolgáltató közötti hibának miért az ügyfél lássa kárát már nem válaszolt. De mégis meglepődve vette, hogy ezekután "nem túl ügyfélbarátnak" tituláltam munkahelyét. Szóval aki mond egy létező alternatív szolgáltatót, máris számíthat rám. Úgy tűnik, egyesek még a monopolszemléletben és a "úgyis csak velem tudsz élni" effektusban szenvednek.

 Meló után futottam ki egy kedves ismerősömhöz kicsit helyrepofozni a szebb napokat megélt gépét. Jutalmam fincsi melegszendó volt (egy tarjás és egy téliszalámis, mindkettő hagymával és sajttal megtolva), féldús víz és Mozart golyócskák. Hazafutva éppen arra volt csak időm, hogy hátamrakapva fotóscuccomat életem első operettjét élvezzem ki. A hiba bennem van, hiszen előítéletekkel indultam neki a dolognak. Első meglepim az volt, hogy a parkoló és még a dugihelyeim is csurig telve voltak. Kis ügyeskedés után a színitársulat buszára álltam rá, bízva benne hogy én előbb lelépek, mint ők :)

 Szóval a Bob hereg nekem nem jött be. Nem a történettel, hanem magavál a operett előadásmódja nempálya nekem. Ragozhatnám, de nem szerethetsz Te sem Kedves Olvasó mindent, nemde? Hát én a kelkáposztát meg az operettet nem komálom oszt kész. Arról nem is beszélve, hogy bennem mekkora sokkot okozott az, hogy kiderült három felvonásos a mutatvány. Jézusom, hiszen az elsőt is alig bírtam ki! Terveztem hogy a másodikból egy kicsit még fotózok a másik oldalról (kezdő mazó vagyok), majd lépek. A vége az lett, hogy a hosszabbítás előtt már robogtam kifelé a tisztelt házból, s egy kis cégnélfelejtett dolog elintézése után hazaestem. Aztán átjött Gábor, hogy ügyeskedjünk valamit neki, s fékézzel felaatmegoldottam, míg kellemesen átbeszélgettük a közelmúltat és a közeljövőt. Kiváncsian várom, hogy mi lesz a tervekből, s az ígéretekből!

 Szóval TM (Tisztelt MohaMed)! A mondás örök: Ha hegy nem megy MohaMedhez, hát MohaMed megy a hegyhez. Persze hogy ebből mi sül ki, azt nem tudom, de hogy nem adom olcsón, arra készüljék fel becsületesen :)