Bizisten, ezt alig hiszem el! Reggel féltízkor gyalogolva zavarónak éreztem magamon a kabátot. Bár tudjuk, a szép napjaink meg vannak számlálva. Ma a nagylevegős hétfő volt. A múlt hétről azért elmaradásokkal érkeztem, így keményen végignyomva a napot azt gondolom, sikerült egészen jól utolérnem magamat. Bár maradt holnapra is, mégis elégedetten tettem le a sarlót+kalapácsot a mai napra. Itthon azért várt bőven teendő, nomeg egy kis ígéret is elszólított, mielőtt az esti fotózás következett volna.

   Experidance. Sajna ezt az előadást is láttam már, nomeg a fejem kóválygása se segített rajtam. Remek előadás volt, s egyre több apró részletet vettem észre, így sok új infót ész képet adott az előadás. A nap vége ismét itthon ért, nomeg a faszbúk hülyesége. Valaki kitalálta, hogy mi enne, ha pár napig mindenki a saját képe helyett a kedvenc mesefilmjének egy kockáját tenné ki. Na, alakult is ki parázs vita az értelemről, én is azt gondolom hogy ez hülyeség. Persze, aki akarja, nézegesse, cserélgesse, ez az ő dolga. Sőt, ma volt olyan emberke is, aki megkérte a szerelmesen búgó gerlepárokat, hogy nehogy már x percenként ezen közösségi területen jelenítsék meg érzéseiket. Hiába, máris itt az első cenzúrnő :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.