Ez a reggel nem indult túl fényesen. Az óra csipog, szem felnyílik, de az agy nem tud beindulni. Végső kétségbeeséssel a zuhanyrózsához fordultam, s ez aztán megütött rendesen. A melónap nem tűnt túl eccerűnek előre, lévén hogy a tegnapi árubeszerzés végeredménye hagy bőven maga után kivánnivalót. A nap egy része ezen kavalkád rendberakására ment el, a másik pedig a szokásos rendelős, ajánlatkérős, problémamegoldós dolgokra. Az ebéd általam durván bemérgesített gulyás és fini szilvásgombi volt. A céges nap rövidebb volt, merthogy 4kor már leléptem. Illetve futottam le a bözsetérre, hiszen ott heppening volt. Igeiglenes korcsolyapálya nyílt, ami nagy csalódás volt nekem. Nem jég, hanem műanyaglap volt a "jég". Az utam a polgármesteri hivatal tetejére vezetett, hiszen népi kezdeményezésre elkövetett karácsonyfaalakba rendeződés valósult meg. Az ágak végein fáklyákkal, néhol pedig nagyteljesítményű szuperszonikus csillagszórókkal. Sajnos a várt nagy tömeg elmaradt, a Gerendás együttesre is kevesen voltak kíváncsiak. A szeretet kapujánál levő fotózkodásra is enyhe igény mutatkozott, így a kemény mínuszokat és a közben félig megfagyott lábat egy kis forraltborral próbáltam oldani, melybe mézet folyattunk. Nekem ez új volt, de így utólag egész jó ötletnek tűnt.

  Sipirc céghez a cuccokért, majd irány haza, ahol egy forró zuhannyal enyhítettem a merev tagjaimat. Ahogy az idő közelítette a 8at, lassan készültem és elmásztam a Károssy Band által fémjelzett Iszapkárosultsági koncertre. Itt először fontosnak tartom megjegyezni, hogy én emiatt a katasztrófa miatt nem fogok adakozni, s döntésem oka nagyon egyszerű és prózai: azok, akiket a felelősség terheli milliárdosok. Én, kispénzű fizessek helyettük? Hát hülye nem vagyok! Visszalapozva a történésre: a koncertre maroknyi ember, szerintem a fellépők családja és ismerettségi köre jött el. Fura. Az hogy egy csapat élőben játszik, az hogy ez egy nemes célt szolgál úgy tűnik kevés. Több kell. De micsoda? Hol vannak az érdektelenség gyökerei?

 Kilépés előtt még a rögzítős tvsekkel dumálgattunk egy kicsit felszabadultan. Sok röhögés, mosoly és poén repkedett. Kicsit mindannyian kiszakadtunk a jelen helyzetből és szimplán jóléreztük magunkat, sallangmentesen. Itthon már javában zajlott a Megasztár, a két döntős csak nyomta. A tévékettő megint eljátszotta a szokásos 49%/51% állást, forgatta ezeket a két arc között, majd egy feles állásban megállították az informálást. Ezt már valahol láttam...ja igen: tavaly, azelőtt és mégkorábban ebben a műsorban. Ez tuti smafu, 1% esélyt sem adok neki, hogy ez nem manipuláció. De persze, ez is, mint szinte minden a PÉNZről szól. Jöjjenek az emeltdíjas smsek, a felszínes emberek a műsorvezetők folyamatos szajkózására kapnak máris a mobiljukért. Most fogják éppen kihirdetni az állást...mégsem...most megint mutatják az állást: 50-50. Lassan már magam is azt hiszem, hogy én vagyok az Isten, én tudnám ezt csak eldönteni, hiszen az én egy szavazatom a mérleg nyelve :D

 Amíg nem hirdetik ki hogy mizu, addig inkább írok egy pöttyet a Valóvilág mutatványról. Emberek vagyunk, főleg mint magyarok imádjuk tudni mások titkait. Ha tehetnénk, folyton csak kukkolnánk a többieket. Megvolt az első kiválasztás, toronymagaan a hisztis Évát tolnák ki a brancsból. A csaj persze benyomott iccaka, reggel meg elővette a legbunkóbb stílusát. Egy pszichiáter remekül el tudna lenni ezen a műsoron, az emberi trükközések, hátsó játékok és egyéb negatív majomkodások simán nyilvánvalóvá vállnak számunkra. Vannak, akik maradnának, vannak akik kimennének. Vannak lassan akik képesek lennének a másikat megfojtani egy kanál vízben (hülyeségnek tűnik, de amúgy kivitelezhető). Na mindegy, aki meg akarja ismerni hogy milyen lehet a szomszédja, vagy egyikmésik ismerőse, remek kis kórképet és ötlethalmazt kaphat, ha lenyom egy-egy adást a szemének torkán.

Közben megvan a végeredmény, 2010 év hangja (a tv2 szerint, ezt sosem teszik hozzá) Tolvai Renáta. Be kell vallanom, én Kökénynek drukkoltam, s azt gondolom hogy több és jobb volt a csajnál, dehát a népakarat az már csak népakarat. Kicsit olyan, mint nálunk a fotóklubban a hóképe...vannak olyan társaink, akik bizony megfelelő esztétika és képszerkesztési tudás hiányában olyan képekre szavaznak hogy az embernél elgurul a gyógyszer ha meghallja. Mindegy, akármi is történt, azé a tévékettő jobban járt: egy nőt könnyebb eladni, mint egy pasit, főleg h a lány még fiatalabb is jóval mint a pasi. Persze ez csak a véletlen műve :)

ui: ja a kép! Ő Nagy Attila, akik többször láthattatok a zongora mögött a műsorok során :)

 Végülis mit is csinálunk minden nap? hát rohanunk, mint az állat, ezerrel. S vajon miért is? Azért hogy "pillanatnyilag" kicsit jobban menjen a szekér, többet költhessünk és kényeztethessük az emiatt fájó testünket és lelkünket? Kérdés hogy hol lehetne meghúzni a határt a normális melómennyiség (s a hozzá csapódó feszkó) nomeg a nyugalom (és hosszú élet?) között. Sokaknak csak akkor csapódik be az agyába hogy mizu, amikor valami komoly betegségbe esnek, s ekkor tudják csak átértékelni a dolgokat.

 Ez a nap beszerzésügyileg káosz lett. Hatalmas dugók, elhúzódó hivatalos ügyletek és folyamatosan késő beszállítások miatt szinte minden terv dugába dőlt, pénteken lesz miután kapkodnunk a fejünket, az már biztos. Unatkozni nem volt doglom, s közben még pár jól irányzott karácsonyi előkészületet is sikeredett megoldani. Lehet hogy idén sem marad el a karácsony? Sajnos ahogy észreveszem, az emberek nem költenek idén, nálunk ez a forgalman brutálisan meglátszódik. Hozzáteszem persze azt is, hogy a nagyfehérben járva se láttam a kosarakban lcdtvket, notikat, vagy bármi szórakoztató elektronikai motyót. Kenyér, cukor, liszt inkább. Hát, jobban élünk mint jópár éve.

 Az este futósra sikeredett. Egy kedves ismerőst látogatva meg jót beszálgettünk és a makrancos gép is igába hajtotta a fejét. Közben még egy későn érkező árúátvétel is sikeredett, majd megnéztem egy érdekes helyzetet. Sokan tudjátok a vatera és a teszvesz összeolvadt, s kicsit kevergős világ alakult ki kis hazánkban a használtpiacon. Az új cég nem szólna a felhasználóknak, hogy az eddig használt feltöltő progi nem jó, sőt az adatbázis is bukó, mert megszüntettek/megváltoztattak egy halom dolgot. Minden jó, ha a vége jó: egy kellemes pálinkázás volt a maradék részbe a terv, de a másik résztvevő nem vette fel a telót és vissza se hívott. Így hát irány haza, ahol egy kis online pókerezés várt. Jól indult, de aztén bejött pár török a játékba, akik nem voltak hajlandóak angolul beszélni, s a nyílvános chatben szövetkeztek össze a többiek ellen, durván emelgettek a preflopban, teljesen szétcseszték az egész játékot. Később egy skypeos notibemutatás és finomhangolás következett. Persze a sok egyéb kutakodás okán az idő jól elment, a fáradtság jól elkapott és blog nélkül az ágyba taszított.

 Na ja. Nem vagyok egy egyszerű darab, az már biztos. De hogy miért is hagytam megint abba a blogot? Talán mert nem volt rá idő. Pontosabban: mert másra használtam inkább fel azt az félórát, amibe naponta a blog "kerül". De akkor most meg miért is írok? Talán mert a mai nap megér egy misét izé bejegyzést.

 A reggeli ébredés felért egy enyhe lórugással, hiszen a mai bootolási folyamat nemkicsit lagzott. Talán a hajnalig tartó munka és a mostani napok, hetek súlyos történései rontják az alvási együttható hatásfokát? Köszi, költői volt a kérdés.

 Beérni a melóhelyre lassanként kiszámíthatatlanná válik. Átlagosan nézve 4 perc kell a begördüléshez, de volt ez már 90 másodperc és 10 perc is. Ma egy 8perces sikeredett, hiszen a kukásautó, tanulósofőr, lámpamizéria kombó teljesen levett(e a gázról a ) lábam(ról). A nap egészen könnyedén indult, nem úgy mint a tegnapi, ahol kicsivel dél előtt már a "ha bejön még egy hülye, akkor szabit veszek ki délutánra" effektus kísért. Aztán persze beindult a hullám: egyik ügyfelünk azért nem tud utalni, mert az állambácsi a normatívát nem hajlandó kifizetni neki. A jogosságát a minisztérium nem vitatja, de nem tud választ adni az egyszerű kérdésre: mikor? Ha ez sokáig így megy, akkor lehet hogy kabalagyümölcsöt fog a kétharmados váltani: a citromhoz nem kell annyi festék se, az ízét meg sokan már most érzik. Másik ügyfelünk csődöt jelentett, mely gondolathoz egy körjegyzőség is csatlakozott. Hallottatok már ilyent? Egy falu csődbe ment. Eddigi hallomásaim szerint ha ilyen veszély állt fent bárhol is, akkor az állambácsi a hóna alá nyúlt és kihúzta a mínuszokból. Remélem, ez most is így lesz, de vannak kissé aggályaim is.

 A kávé (lásd feketeleves) folytatása derült égből érkezett. Egy párhetes projektben az ügyfél most vette észre, hogy két termék mégsem az, amit ő kért. Ezen én is meglepődtem merthogy konkrét ajánlatra kaptam árat a beszállítótól, aki figyelmetlen volt. Sajna olyan dologról van szó, ami nem gyakran van raktáron kis hazánkban, így 2-3 hét csúszásra lehetett volna számítani, ami naponta ketyegő veszteségként jelentkezett volna. Mint a feltételes mód is mutatja, ma mázlim volt. Találtam, foghatót, nemsokára kézbenlevőt! Hallelujjjaaaa! :)

 Mi is a jó a feszkó levezetésére? Hát egy brutális óra a squashpályán. Bár először a meglepetésre érkező felhívást visszautasítottam, később mégis igent mondtam már. Hiányzott egy ideje ez a fajta testmozgás, s most bőven éreztem magamban cuccot, amit ki kellett ütni. A kiütés sikerült. Életem legbrutálisabb győzelmét tettem ma le a padlóra: 7:3ra győztem, sokszor 8:3ról vagy éppen 9:4ről nyerve meg a szettet. Nem is kétséges, a kiemelt ütőerő és "azért is elérem" varázsige győzött. Sanyi teljesen kikészült, ilyen fáradtnak még sosem láttam, míg én (bár gyakran néztem az órára) egész jól bírtam volna még a sarat. Ezekután nem is volt kérdés, hogy egy sör mellett ünnepeljük meg e jeles napot, s könnyed órácskában a beszélgetés is rendesen jellemző volt. Egy kis gépjavítás és átadás, majd itthon az előbbi projekt ismétlése játszódott le, miközben félszemmel a kórházas estét követtem a nagy dobozban. Mivel minden jó ha a vége meggyesrétes, hát elhúztam alfába, irány Álomvilág Pihenés-szigete!

ui: millió puszi a friss sebre, az gyorsabban gyógyítja *

 Bár a szóösszetétél eredetileg nem mai, de ma került mégis a címlapra. Vagy inkább az étlapra? :)

 Bár mindegyik napra mondhatnám hogy mozgalmas nap volt, valahogy ma is úgy érzem megvolt a napi iz- és buzgalom. A délelőtt kicsit a felpörgés ideje volt, melyben kétszeri látogatás is belefért a fogorvoshoz. Persze szigorúan internetprobléma miatt. Itt jött a nap első érdekessége...vajon miért kell egy barom internetszolgáltatónak csak úgy kitalálnia hogy megváltoztatja a loginneveket csak úgy? Szóval jópár ügyfél fogja azzal mostanság felhívni hogy nemjóazinternetem! A délelőtt másik köre a pirosbetűs energiaszolgáltatóban töltött kb 3 perc volt. Azonnal sorrakerültem, s a társasház ügyét intéztem. Próbáltam pontosabban. A helyzet az alábbi: jött egy levél valami Nagyrumcájsz Inkasszó kájeftétől, hogy tartozunk a Noenak. Vagy inkább fordítva. Aszongyák tartozunk 2.097tel. Mondom a Noenak (mondom fordítva), ez a Nagyrumcájsz tényleg igazat mond? Mutassak egy társasházi alapítót meg egy meghatalmazást, ha én a helyettes vagyok. Nem érti meg a nő, hogy csak az érdekelne hogy befizessem e. Hajthatatlan. Jóneveltként megköszöntem, hogy nem sikerült előrelépnünk. A nap egyik jópontja az ebéd volt. Isteni sajtos, friss bazsalikomos, paradicsomos tésztacsoda. A desszertről meg nem is szólva, az volt ám csak igazán a kedvemre való!

 A délután pörgősen telt. Találkozó, telefonhegyek, távmenedzserkedések. Persze mindez ebéd közben is. Zárás előtt kicsivel beesett még valaki, aki egy negyedórás plusszra kárhozott el, de nem baj, ennek is meg kellett történnie. Estére már megint nem bírtam magammal és kikönyörögtem magamnak egy pizzát. Végre nem későn éjjel, hanem éppen időben pakoltam tele a pocakomat. Azért előtte még volt min mosolyognom...a faszbúkon valakinek egy "ki kell nekem most" kérdésére egy éppen aktuális politikus nevét dobta ki a gép. Na, a válasz nem volt semmi: úgy kívánta mint egy jó sört: hidegen és felbontva. Na ezen nevettem a személytől teljesen függetlenül :) A másikon már nem annyira. Egy hosszú és kellemes beszélgetés jelenleg érdekes és egyben értelmetlen irányba futott el. De egy "tökéletes" emberrel álljak le vitatkozni, s mondjam azt hogy a személyes véleménynyilvánítás határai jóval szélesebbek, mint ő gondolná? Hogy bárkinek van lehetősége hasonlóan fogalmazni mint ahogy ő maga? S hogy lehet valakinek közelebbi kapcsolata valakivel, akiről őneki felületesen van véleménye? S én legyek az, aki elmondja neki, hogy mégsem tökéletes?

 27: Előre fentem a fogamat, hogy most egy hónapon belül úgysem lesz olyan reggelem, hogy kényelmesen, kedvem szerint alukálhatnék és lustizhatnék az ágyban. Nos, ember tervez, teendők meg jönnek. Életmentő műtétre vállalkoztam, s a tervezett  fél óra helyett 3 sikeredett. Persze nem amiatt, hanem az azonnal kérdések órájának köszönhetjük a történést. Duplán újramelegített ebédre érkeztünk, ami finom "omlósz" csirkemellszerkezet volt biós savanyúkkal, rigójancsival és dobostortából. Utóbbiból sajna csak a cint kaptam meg, merthogy a többit kiette valaki alóla :I Sötétedéskor jöttünk haza kellemesen a nedes, hófoltos úton. Ja igen! Nem is mondtam: éjjel kb 6-8 cmnyi hó esett, s fehérré változtatott mindent. Ennek köszönhetően helyenként káoszosan közlekedő nyárigumis-hétvétijogsis kalapbanvezetős arcok jöttek a szerjózsa minden irányából. A tervezett pihenés megint kimaradt, hiszen a megasztár döntjére már fekapartira voltunk hivatalosak. Félig itthon, félig ott megnézve konstattáltuk: megint nem az esett ki, akinek ki kellett volna. Kisróka ment haza, néhány 0 meg tovább. No comment, a nagyszájú zsűri mindig a közönségre teszi a döntést. Így könnyebb, nem kell vállalni a súlyt, nomeg a bárgyú smsezők bizonyítva látják: jééé, tényleg én vagyok a világ ura! Szomorúságunkat pálinkába fojtottuk, nomeg még egy viszkit is bemászattunk a klubba. A hangulat jó volt, de aztán széledt a csapat: egy része lyukvágyak okán kóladiszkóklubba, másik részeként mi pedig aludni. Byebye!

26: JIT...ahogy az angol mondaná: Just In Time. Magyarul minek valamit megtenni addig, amíg effektíve nincs rá szükségünk. Szóval ma reggel kerékcserével kezdtem a napot, mert a kedves időjósok beparáztattak. Nos,ekkora mákjuk sosem volt, merthogy hittem nekik. A nap maradéka is rohanva telt, délután egy kis külsőzés egy kb 15éves szerverrel, majd pedig néhány rohadóalmás (apple) cuccal próbáltunk netezni. Hja, csakhát keletigettó, 5milla hálózat szagggatja szét a 2.4es világot. Végül sikeredett azért találni egy használható frekit, bár a család egyszem pcje kellett hozzá :)

Kicsit késve, de hazaestem, s máris rohanhattunk eseményezni: Afrika Est a HEMOban. Ekkor már esett az eső rendesen, szal a 2perces utat kocsival tettük meg 10 perc alatt...ja, mert nem volt parkolóhely és körözni kellett egyet. Bent már jó volt a dolog, bemenetkor máris piáltatni akartak bennünket, majd egy jó, képekkel illusztrált útleírást kaptunk, melynek képeiből nyílt egy kis kiállítás az előtérben. Bár fotós szemmel tényleg utifotók, de jó vicceket rejtettek magukban (ez egy benzinkút!).

 Az előadást egy kicsit mozgalmasabb dolog, afrikai ruhabemutató következett. Gondoltam látunk pár egyszerű cuccost, aztán csá, de nem ez történt. Szebbnél szebb díszes ruhák váltották a szereplőket, majd egy táncbemutató következett. A bátrabbak bepróbálkozhattak tánctanulással is, de az eleján egy kislányon kívűl nem volt több próbálkozó. A második dalnál már behúztak pár embert, s a végére egy egész jó kis körténc kerekedett ki a dologból :) Sajnos az ezt követő technikai szünetben sok nyugger ellépett haza, s kicsit hiányos közönség várta a közben megérkezett feka dobos és táncos csapatot, akiket én segítettem ki a ház előtt pár méterrel, mert nem tudták hogy hol van a hemo :) A niggerek hoztak ajándékot is: zuhogott ekkor már kint a hó ezerrel. Ugye, de jó annak, aki már cseréltetett? :) (és nem november 1-én, ráadásul nem gurítva a kockát ugye!) A koncert jó volt, a csajok rázták amijük van, a srácok meg himbálták (utóbbinak a csajok tutira örültek).

 Szóval a jó rendezvény után téptünk haza (aki nem volt ott, bánhatja ((jó sokan vannak most ebbe a cipőben))), mert Megasztár gyütt, amiben már megint olyan arc esett ki, akinek nem kellett volna. Nembaj, a közítélet már csak ilyen. Ezt konstattálva a húzós nap után gyorsan alvóra tértem.

 Bizisten én szoktam azt mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja hogy legyen. Node, ami meg nem megy, nem kell erőltetni...szóval lehetséges, hogy mostantól nem lesz mindennap blogbejegyzés, csak amikor kedvem és főleg időm van rá. Nem, nem témahiány, hanem sokkal inkább kedvalapú, nehogy kötelezettségszaga legyen az egésznek.

 Korán jön a reggel, ha az ember hajnali kettőig tolja az óbégatást a fekapartiban, jóféle házipáleszt nyalogatva. A reggeli kakaó s megfelelő lórúgást megadta, s egyedül mentem a régen látott bolhapiac berkeibe. Frisslevegő, oxigén, jó az. bár alkudozgattam, csak egy nemesfémgyanús kis zsebórával és egy szintén zenész kis kitűzővel érkeztem haza. Kis internetezés után máris futás kövekezett az ebédre. Rántott csibe és sültkrumpli, ecetes miniubi és bébicékla.Nomeg kefíres gyümitorta, csak hogy kerek legyen az ebéd. Első terveimben a koradélutáni alvás szerepelt, de egy bevásárlás nomeg egy belátogatás történt helyette. Aztán már csak a kocsiban 2 napja ballasztolós nyári papucsok vártak egy kis sikálásra és téli álmukra szállításra. Háááát...a szakadó hóesésben bizony nem volt a legjobb élmény, de most már a helyükön pihennek a kicsit rendetrakott pincében. A lendület hatalmas volt s még arra is volt időm, hogy a folyosón kicsit összepakoljak. Vacsira egy kis csilisolajban nevelkedett fokhagyma is várt ránk. Mindenkinek javaslom, valami isteni cucc: nem erős, nem olyn erős fokhagymaillatú és ízű, cserébe nagyon jó a szervezetnek! Asszem mára elég lesz ennyi :)

 Tutira észrevettétek már ti is: vannak napok, amik abszolút szarul sülnek el. Na ez a mai bizony rendesen belehúzott. A reggeli kellemes ébresztés után már éreztem hogy valami motoszkált is a levegőbe, de egyenlőre lövésem sem volt, hogy mi a fene lehet az. Nem kelett rá sajnos túl sokáig várni: a rossz hír egyből berobbant és felégetett sokmindent. Nem értem az embereket...hogyan lehet az, hogy valaki egyik nap országos terveket épít fel, utazik és embereket szervez, majd egy másik napon mindent semmissé tesz. Valami nem stimmel az ilyen történetekben, de lehet hogy sohasem fogjuk megtudni, mi is a valóság a látszat mögött.

 Ma valahogy sikerült az élet apró szépségeit kifognom...persze ezek eltörpülnek a fenti mellett, de mégis erősítették a nap negatív hangulatát. Semmi jó, csak közömbös és rossz dolgok történtek. Jó lett volna a végén egy kicsit kiadni magamból a feszkót és a squashpályán a labdába áttornászni mindet, de mivel az egyik pálya hátsó üvegfala kitört, így nem volt szabad lehetőség sem erre. Nem baj, holnapra önként bevállaltam egy kis bútorpakolást és költöztetési segítséget. Csak hogy szokjam egy kicsit :)

 Az este aprócseprő dolgokkal eltelt. Persze jött is a Fakó Világ beszavazósója, ahol három menőcsávót raktak egymásmellé, hogy vulgáris iszapbirkózásba mérkőzzenek meg a villalakó státuszért. Elsőként Garfield, aki győzikefalusi ipari alpinista, saját elmondása szerint kerüli a munkát és betömi a másik nem szabad lyukait, mellesleg fél teste full tetkó, s a reptéri sípolóskapu is megkapná tőle ami járt, annyi fémet aggatott magába. Másodikként egy fullszáni emo-tokihotelfejű zavart hajú és agyú 18éves következett. Könnyen aposztrofálhatnánk afféle modern hippinek, aki ingyenélni jött az egész műsorba. Hát asszem ilyen fejjel én a bilibe mennék, nem emberek közé. Utolsó arcunk Olivér, aki dublőrként tengeti életét fix párkapcsolatban. Hűséget ígér, s jellemző története, hogy egyszer külföldön elfogyott a zséje, s elkezdett talált szórólapokkal városnézést szervezni. Nemlétezőt persze, amivel bekaszált 600 ojrót a stupid übermencsektől. Hatalmas ováció volt, kedves Balázsunk hiába hívta fel a tömeg figyelmét hogy ezt azért nem kéne megtapsolni, a sok gyökér odavolt a parasztért. De mit várunk egy drogoskarambolozó, egy f*szarcu ex zmegestől, meg egy szőke hp-től? Hát a közönség asszem felnőtt az MVk szintjére, csak gratulálni tudok! A házban persze történnek a folgok: Benga nyomult Gáspárnére, mire Győzőnk kasztrálási fenyegetést dobott felé. Cigó hősünk erre elmászott VVirág nagykorúval dzsakuzizni, miközben keményen fókuszált a cickókra és szavakkal nyalt a csajnak, hátha csurrancseppen egy ingyé numera. Hát nem, és nem azé mer cigó vagy! Az élő kapcsoláskor Benga a délután csajoktól összelopkodott piperék végeredményét mutatta be: a feje tetején lévő hajmaradékot lilára, míg a két oldalon levő részeket zöld ileltve vörös színekben pompéztatta, szemhéját és környékét feketére festve mármár Pákói mélységeket tárt fel elöttünk. Ha már Pákó, akkor jeleznem kell, hogy kedvenc nigger celebünk a vasárnap esti Hajdú "Vadparaszt" Péter frizbijében összekerült Gangxta Döglégy Zozóval egy békülősóba, mely során utóbbi keményen lealázta Pákó öcsénket, aki persze van annyira hülye, hogy még ezt se vegye észre és csak hülyén röhögve és érthetetlenül artikulálva dolgozott meg a pénzéért...végülis a sarkon nem keresne ilyen jól, az tuti. Remélem mára mindenki kidobta már a taccsot, így jól végezve napom elhúztam a holnapba, császtok!

 Hétfőn nem szoktam szabit kivenni, de most egy ügy miatt jobbnak láttam kipróbálni a dolgot. Végülis félsikert könyvelhettünk el, majd a tervezettnél korábban sikerült édeskettesben maradnom Samuval. Kihasználva a lehetőségeket, végre rendberaktam (ergo kikereteztem) a kiállítási anyagomat, és szépen learchniváltam. Nagyon fitti voltam még selyempapírt is tettem a képek közé. Ja! Nem is mondtam hogy tegnap még mamát is meglátogattuk a kórházban, ahol bizony a gasztron nem túl kellemes szagok terjengtek...vajon nem lehetne a szagok ellen valami illatosítóval tenni? Szóval mamát kiengedték, bár csak este érkezett haza a mentővel. Ebéd, majd egy kis munka és végül egy kis szieszta következett. Utóbbi sikerességét jelzi, hogy éppen beestem a halom képkerettel a klubba, szerencsémre sikerült találnom két felkért személyt, akik azért egy-egy adag felcipelésével megkönnyítették életemet. A klub témája az aktfotózás volt, pontosan a rosszul sikerült aktfotók. Na igen, az ember a legnehezebb "anyag", amit fotózhatsz. Ezer és milli dologra kell odafigyelni, mert ahány testrész, ahány izom vagy ránc, gyűrődés van a végén nagyon elronthatja a képet. Persze itt is megjelent az újhullámos világ, ahol már az akt (ergo maga az ember, a test) csak egy ellenpont, amely harmoniat teremt és nem is a képek igazi "főszereplője".

 Hazaesve jött azért a feketeleves...mivel a hétvégén kissé tvhiányosan éltem, így aztán jöttek a meglepő tények az elmúlt napokból. Pl az hogy a Nemzeti Színház homofób izgatója ANalföldi Róbertina kiadta az épületet a Nagy Román Ünnepre. A Trianon emlékét románok ünnepeljék a Nemzeti színházunkból? Asszem ez minden minimális nemzettudatot hordozó (gyk: magát magyarnak valló) embernél teljesen kitolja a biztosítékot. Szegény hülyénk meg csak azzal tudott védekezni, hogy szerinte ez a nemzetek közötti megbékélés rendezvénye. Jézusom! Emiatt többen lemondásra, lemondatásra szólították fel az amúgy nemegy hasonló bakit összehozó, kultúrálatlanságáról többször megnyilvánuló egyedet. De nem. Marad a helyén, mert nincs egy tökös fideszes, aki ez ellen felszólalna a kupolás cirkuszunkban. Mint ahogy csak a közfelhördülés hangja nem hallatszik az égig a ReteKlub új húzása miatt. Na igen, ez itt a Való Világ, s annak miért is ne lehetne műsorvezető celebtye a kedves Stohl "vanegycigid" Buckómackó. De az, aki (kedves Kolosi művész úr talán személyesen?) kipattintotta az agyi tekervényei közül, hogy a viszkikokós sumaher a Manhattan "Rossz vagyok, de használható" gayindulójára masírozzon be és szemberebbenés és -lesütés nélkül énekelje premierplán tövig bele a kamcsiba, az asszem valahol megrekedt a meztelencsiga IQ szintjén. Mi ez, ha nem az emberek szembeköpése? Nos, ha mást nem is, de ezt bizvást nevezhetjük kultúrális környezetszennyezésnek. Sajnos néhány részt irántatok érzett elhivatottságom okán kénytelen leszek megtekinteni, hiszen amíg nem lesz beszavazósó, addig celebek lakják (lásd telefingják) a meseházat. De milyenek is? Elsőként az ország no1 romaházaspára, a salgótarjáni álompár: Gáspár family. Aztán kell egy expornós Voksán Virág, egy tarkólövésre érett féligemós tótgabi, valami (számomra) ismeretlen szőkeciklon, UBGY (unknown bajszos egyed) alias LaciBetyár (tuti alulkultúrált vagyok, de ez ki a f*sz???). Ó igen, save the best for last: Bengaaaaaa! Na, az öreg nem változott sokat: már az első műsorban bemutatta a himbaszivattyúját, amiért remélem Ortt Annamária egy anuskamerus (dugjanak fel neki egy Betat a seggébe) díjjal fogja díjazni. Na mára ennyi, holnap újra írok a történtekről!

 Idegen ágy, ráadásul kemény mint állat. Az éjjel egy része a forgolódással, helykereséssel telt - sajnos hasztalan. Azért kicsit sikerült pihenni is, s utána egy kiadós reggeli után forróváltásban elhagytuk a színtért. Az egyik sráctól egy puszi is befigyelt, de a másik elbújt előlem. Persze ezt megértem, főleg mert van tükröm. Nomeg önkritikám is :)

 Hazafelé nyugodtan, lassan vezettem - szerencsémre. Az egyik falu végétől párszáz méterre egy ütöttkopott régi skoda favorit volt az út szélére állítva, mintha a mellette levő földön melózó jómunkásemberek szállítóeszköze lett volna. Hát nem...a rend éber őre és csillogó kétszeműje tartott lézersót a hosszú egyenesben. A konklúzió már régen lecsengett: bármiből, bárhol mérhetnek és mérnek is...mint pl Debrecenben egy tuningolt új szuzuki stiftből.

 Ebéd előtt még egy kis zöld program is belefért, egyfajta üveg-recycleként az évek hosszú sora alatt felgyülemlett, kidobni sajnált Yo-s szörpüvegeket ajánlottam fel az új életük reményében. Ebéd fincsi volt, sörtésztás pulykamellfalatok rizzsel és görögsalival. Még egy héttel ezelőtt kb elhatároztam, hogy a régebben megszokott vasárnapi ebéd utáni szieszta intézményét újra bevezetem. Nem is bántam meg, a néhány órás alvásféleség egy kicsit helyrebillentette az agyamat. De máris menni kellett...de aki bagettet akar enni, annak el kell mennie érte. Nomeg elintézni még pár apróságot, majd indulás fotózni. A net szerint a HEMO-s Álomsziget című rendezvény 13-21ig tartott, s gondoltam én hogy este 6kor még teljesen időben érkezek. Hát nem...már vége volt mindennek, amikor beestem. Hmmm...

Ami biztos, az tuti, ez pedig este 7kor a családi hétvége zárórendezvénye, az Experidance Revans című alkotása volt. Na, végre valami új, mondtam örömmel maamban, hiszen ezt a koreográfiájukat még nem láttam. Kicsit elvont volt ugyan a Ludasmatyis sztori, de azért kis figyelemmel már összeállt a kép. Főleg hogy szinte végig félszemmel a gépbe hunyorogva "élveztem" végig az előadást, ami a már megszokott magas színvonalat hozta. Rájöttem, nagyon profi a koreográfia és a ruhák összhangja, s a díszlet is, bár jelen esetben kicsit szegényesnek tartottam utóbbit. A tervezett időben végeztünk, s a 9órás harangozás már itthon ért bennünket. Kis net, kis munka, kis tv, nagy alvás :)

 Néha könnyebben, néha nehezebben halad el a szombat délelőtt. Ha munka tarkítja akkor általában az utóbbi szokott győzedelmeskedni, de ha az ember belemerül egy picit, akkor azért egész jól tudnak szárnyakat növeszteni a percek.

 Főként, ha tudja az ember, hogy rántottsajt várja utána. Fini trapista és egy kis camambert. Mindez egy kis pürésített áfonyalekvárral ... hmmm. Ráadásul nem az a túlcukrozott maszlag, hanem igazi gyümölcs. Ebéd után egy rövidkére tervezett vízszintesdi következett, mely egy picit túlcsúszott a megengedetten. Nem csoda hogy ezután egy közjáték után gyors fotózás következett, merthogy családi hétvége volt ismét kanizsán. Sajnos az egyik rendezvény csúszott, le is maradtam pár apróságról, mert már rég el kellett volna hagyni szülővárosomat. Késve, de nem lekésve estünk be a rokonsághoz, ahol két névnap és egy szülinap összegzése következett finom őzpörkölt+tarhonya felvezetésével. Persze nem bírtam magammal és az erősbe belenyúltam rendesen, de szerencsére volt kéznél bőven sör és pálinka is a csillapításra. Később már egy kis jéger is szembeköszönt, nomeg puncstorta, hatlapos és piramis. Jól telt az este, az asztalnál tartalmas beszélgetés alakult ki, míg a női szakasz külön ülésezett. Később a csapat házigazdástul átlátogatott még egy buliba is, míg mi az ikreken és a megasztáron tartottuk a szemünket. Megasztárnak gyorsan vége lett, s az ikrek is bealudtak a mozgalmas este után. Nem is mondtam, hogy tőlem, mint idegentől nagyon tartott a két kis 5éves, s bármilyen verbális közeledésemre behúztak fülüket-farkukat, olyannyira, hogy a vendégek nem is értették miért ilyen jólneveltek. Persze minden "csoda" három napig tart, vagy inkább 3 óráig :) Vagy még addig is, hiszen az az óra, amit a falon lógott nem járt, s mikor rápillantottam nem akartam hinni a szememnek, hogy nem változik az idő hosszú percek alatt sem. Szóval a távolság megrövidítésére Alicet hívtam segítségül. Illetve a legjobb barátját, a csodalámpát. A bikaerős fényű lámpámmal egyből haversrác szintjére süllyedtem a kölyköknél, akik egyből bevettek a klubba. Hiába, lámpa teszi az embert :)