Vasárnap reggel, fekaparti után...ébredezés után indulás bolhapiacra. Éjjel mindenki bebukott egy órát, amit mindig aznap szív meg az ember valahol. Merthogy így nézve bizony könnyen sikerül elkésni a finom vasárnapi ebédről. Vadas, zsemlegombóccal....hmmmm. A bolhán Lacibácsi talált nekem egy makorkonvertert, amivel jóféle makrófotókat fogok majd tudni csinálni, bár tegnap, amikor volt egy korrekt makróobi a kezemben, akkor majd lepetéztem és vagy 10x elmondtam: ilyen kell nekem. Szal még nem tudom mi lesz a jövő, de hogy lesz, az hótziher. Mármint jövő :) Ebéd után majdnem sikerült bealudnom: hiába a jó kaja bizony megdolgozza az embert. Friss levegő-oxigén jeligével meglátogattuk keresztfiamékat, akik éppen a ház környékén tolták a krétaalapú street-artot. Első felindulásomban a pillangónak lökhajtást rajzoltam, majd kitaláltam keresztfiam hatalmas örömére Csigabácsit. Csigabácsi egy csigaházban végződő emberke, aki valójában olyan jellegű mitológia lény, mint az a félig ember, félig akármi arc. Persze jöttek a variációk a témára egyre-másra: lett digitális (szögletes) Csigabácsi, nomeg lett traktoros Csigabácsi is. Mivel anyunak már jóideje viszaígértem a létráját, így kihasználva a kellemes napsütést gyorsan kétmetszettem és a leomlott kerítés törmelékeit próbáltuk sikerrel eltávolítgatni. Mindezen nemkicsit fárasztó nap után bizony próbáltam időben elfeküdni, de csak nem sikerült. A Zinternet foglya lettem ismét, és elbarangoltam az időt rendesen.

 Mivel időben álomra hajtottuk a fejünket, így egész feltöltődve ébredtem hajnali 6 előtt egy kicsivel. Gyors fürcsipancsi, kajakészítés, itókapakolás, tépés hösömököhő. Mint kiderült elég lesz két verda, aszal enyém pihen, utas leszek. Pont időben érkeztünk a találkozópontra Lendvára, ahol már vártam bennünket a házigazdák, s nem jártunk úgy mint múltkor, amikor kissé megkockultunk a mínuszokban a várakozós órácskában. Elsőként megtekintettük a helyi színház épületét belülről, kis történelmi blokkal: megtudtuk, hogy a tervezője Makovecz Imre volt. Ezután átogatást tettünk Szlovénia két zsinagógája közül az egyikbe, ami alig pár lépésre volt. Picike kis épület, de elegendőnek bizonyult a kisszámú zsidó hívő kiszolgálására. A rövid gyalogtúra felfelé vezetett ahol egy program, valami templom belső vizslatása kimaradt. A többi helyszín között már busszal mendegéltünk, miközben vendéglátóink jóvoltából egy halom finomságban volt részünk: szárítotthagymás kifli, sajtos és magos tángli, finom jegestea és ízesített ásványvíz.

A hegytetőn kicsi séta után szépséges panoráma tárult szemünk elé, majd egy kis templomban Hadik múmiája meredt ránk suttogva egy laza Mizu?t az arcunkba.

A következő megálló egy gyönyörű trópusi kert, az Ocean Orchids gyára volt. Ha szeretitek a virágokat, főként az orchideákat, akkor ezt egyszer meg kell néznetek! Magában az előcsarnokban hegyekben áll a sok gyönyörű megvásárolható orchidea (bár árilag hasonló az itthonihoz, de akciókba simán bele lehet futni). Na itt készült aztán egy halom szépséges kép, kattingattam ezerrel. Jó sok időt eltöltöttünk, főleg hogy egész utunkon remek időjárát kaptunk: sütött a nap, egy szál polóban nyomtam én is. A következő megálló Dobronak volt, ahol egy kis városnézés jött. Végigmentünk a sétálóutcán, végigmásztunk egy hatalmas parkot, majd egy templomban meglepő (bár már egy ideje a levegőben lógó) dolog történt velem. Nem, kedves hívek: nem tértem meg.  Lassan 2 éve történt egy eset, amikor valaki -véleményem szerint- nagyon barom és hülye módon viselkedett velem szemben, és nagyon közel álltam ahhoz anno, hogy válaszként néhány jelentős erővel bevitt testre gyakorolt ütést vessek be, de a humánus oldalam szerencsére felül kerekedett. A tök üres templomba bejött utánam az illető és nyíltan, korrektül a szemembe nézve bocsánatot kért a hülyeségéért. Tudom jól hogy nehezen szánja el magát ilyenre és látva az ősznteségét elfogadtam a bocsánatkérését. Jobb a békesség, mindig is ezt vallottam. A kissé kihalt városban visszafelé sétálva a buszhoz fotózós baromkodással töltöttük el az időt, melyből néhány igencsak jópofa kép sikeredett. A kirándulás utolsó "hivatalos" helyszíne a Mura folyó volt, ahol egy klasszikus vízimalom és révkikötő volt a megtekinthető attrakció. Volt itt már minden: tűzgyújtás, traktorszerelés, halszemmel baromporték okozása nomeg hülyüléshegyek. Végezve a programmal még beültünk egy kis eszemiszomra egy helyre, ahol a kiírásból megtudtuk, hogy a dóm szó nem más, mint tanya...szal szegediek ezt csúnyán megjártátok :) Finom borocska és isteni fonottkoszorútészta után elindultunk hazafelé. Itthon kevés idő volt, merthogy gyors képnézés után máris mentünk Fekapartira, ahol mellékesen nevem napját is megültük. Mi már eléggé fáradtak voltunk, s a többiek is el voltak tunyulva mégis hajnali 2ig nyomtuk a partit. Ekkor már többet ásítottam mint beszéltem, de ez ellen senki sem panaszkodott, ki érti miért :D

Ezzel a csatakiáltással ébredni egy péntek reggel egyfajta tarkólövés előhangzataként vegyes érzelmeket kelt. Egyrészről nagy futamra kell készülni, másrészről pedig végre vége lesz mondattal nyugtázni az elmúlt hetek húzós munkafolyamatait. Szóval ma eljutottunk a munka mezején a kapuhoz, s koradélután a döntő gólt is sikerült elérni. Azért az ember kicsit megnyugszik, amikor azt látja: minden tervezhető még a közben felmerült változtatásokkal együtt is. Persze ezért áldozatokat hozni kellett, de a nagy futás végén elégedetten, egyfajta felülemekedett önérzettel éli tovább az ember a napját. Igaz, az ebédem lassan uzsonakorba fordult és a betervezett közös ebéd is kudarcba fulladt. Alig 5 előtt egy kevéssel megérkezett Vali és Évi is, akik többnapos látogatásra érkeztek a Feka kompániánkhoz. Autóval jöttek, hiszen azt a két hadseregnek egy teljes háborúra elegendő kaját amit hoztak a Miért Állunk Vazzeg már nem bírta bevállalni a sínek tűrőképességének ellenében. Gondolom ebben a némi rutin adta magát, hiszen köztudottan nem vagyok a serpenyő és az ehető étkek nagydíjasa ( bár pl a bárddal és a nagy késekkel remekül bánok :) ). A húzós nap végén erő alig amaradt arra, hgoy az új gépemet használatba vegyem, pár pár órácskát azért foglalkoztam vele és asszem le vagyok nyűgözve a tudásától. Mivel esti, benti képek készültek, így nem rakok belőle semmi ratyit fel, inkább majd holnap bepótolom. Hiszen holnap a szomszédos ország fotóklubának meghívására érkezünk Szlovéniába egész napos fotótúrára. Kelés: reggel 6! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

...Nikon Magyarország végez. Szóval tegnap megrendeltem a régen óhajtott új fotómasinámat, merthogy a régi jövendőbelije jelezte hogy most már örülne neki, ha megvehetné. Nos, erre nem mertem semmit sem mondani, főleg hogy jött egy kedvező lehetőség, amivel még egy cimborán is segíteni tudtam. Ma voltunk pesten és elvileg a ma esti programom az új játékos csodálata lett volna...de nem, mert nem ért be időe a nagykerbe a gép. De holnapra legalább itt lesz, persze így kevesebb időm lesz az ismerkedésre, hiszen holnaptól lakótársam lesz: debreceni vendéglátóm érkezik viszontlátogatásra. Nade vissza a mai napra: bár én nem vagyok hidegfrontos, de ahogy látom éppen elegen azok. Emiatt se, nomeg a sok megoldandó miatt se volt túl egyszerű a mai nap. Azért persze meg is lett. Ja igen, vissza még egy kicsit a tegnapra: a tengerentúlról, ponosan Kínából rendeltünk egy markolatot is a géphez, hogy a lapátkezemben el is férjen normálisan. Persze sehol sem írta meg a mókus hogy vajon mikor várható a cucc: 3 nap múlva, vagy 3 hét múlva. Szal ez most időileg egyfajta zsákbamacska lett. Hoppá, macska! Samu hálisten leállt a vernyogással így végre végigalszom az éjszakákat :) Nade a mai nap azért meglepetésekben gazdag volt, ami közül az a legérdekesebbet osztanám még veletek. Nem túl gyakran, kb havi rendszerességgel van dolgom egy szolgáltató cégnél, ahol a kiszolgáló hölgy elsőként nem volt igazán a szívecsücske. Ez köszönhető annak a cégnek, akinek az alkalmazottja és nem kedvelek, nomeg a hölgy stílusának. Mint ma megtudtam 40 éves, stílusa viszont maximálisan távolságtartó, kicsit fentről lekezelőként jellemezhető. Ma eléggé kiskurzált a kolléganőjével amikor kiszolgált, így hagytam a dolgot, kicsit távolabb léptem hogy ne halljam miről is van szó. Egy kedves, érdeklődő mondatomra reagálva életének jelenlegi dilemmáját osztotta meg velem, egy vadidegennel. Rájött, hogy a párja megcsalja, folyamatosan. Kérdezte a véleményemet, hogy mit és hogyan gondolok erről a helyzetről, melyet teljesen nyitott könyvvé tett számomra. Meglepődtem: egy teljesen más nőt ismertem meg ezáltal. Kedves, mosolygós, intelligens és logikus. Az ötperces rutinteendőből egy félórás beszélgetés kerekedett ki, miközben hirtelen körülnézve konstatáltam: a cég már bezárt, egyedüli ügyfélként vagyok bent és néhány kollegája azt nézi hogy mi a fenét beszélgetünk mi ennyit. 

 Ezt a fotót már régóta meg akartam csinálni. A hozzávaló jóideje itt volt, de sosem volt idő és kedv hozzá. Ja és fény, ami most se let sajna túl sok :(

 Majdnem azt írtam: na ma megint egy évvel öregebb lettem. De nem, hiszen ez "csak" egy névnap. Az első köszöntések már egy nappal korábban befutottak, de az első mainapi az reggel 4kor érkezett.. Hogy az ügyvédek ilyen korán kelnek, azt azért nem gondoltam, de az is lehet hogy csak egy kétbetűs kitérő során történt meg. Aztán jött a következő reggel 6 környékén...asszem legközelebb névnapom előtti éjjel inkább lenémítom a telómat. A nap folyamán jöttek szépen a gratulációk, szinte mindenki akitől elvártam befutott és megköszöntött. Kik smsben, kik mailben, de jónéhányan telefonon vagy élőszóban tették ezt. A legutsó pedig majdnem éjfélkor érkezett, de ugyanolyan értékes volt, mint akár a legelső. Persze közben elment egy újabb nap, ami ismét nem az unalom oltárán telt el. Lassan vége a hónapnak, így lassan egy nagy projektünk, ami jelentős munkás adott mindannyiunknak befejeződik. Valahol várom, mert egy kis laza hét már igazán lehetne, de az se lenne baja, ha enynire pörögne pár évig még a bringa. Estefele járkáltam-keltem mindenfelé, mint bármilyen másik napon. Volt azért pár közeli ismerős, akivel találkoztam de eszébe sem jutott a névnapot. Sebaj, senki sem lehet tökéletes és rendesen tele van mindenkinek a feje a világgal. Este még jött egy italozós meghívás, de fáradt voltam én már a partizáshoz. Szal hülye fejjel kihagytam, hiába is bánom. De majd legközelebb...

ui: azért írtam jó egy nappal később a blogot, nehogy valaki itt olvassa hogy névnapom van és ezért köszöntsön meg :)

 Bolond ez az időjárás... egyik nap hideg van hatalmas széllel, a másikon meg süt a nap és meleg van. Jelzem most reggel (szerda) hatalmas, barátságtalan színű köd lebeg a városban. 

 A tegnapi blogban elfelejtettm leírni az esti fotózásos-koncertélményt. Vasárnap este a HSMKban az Adaggio című formáció adott koncertet. A közel teltházban férfit csak néhányat lehetett látni, akik kísérőként szolgáltak valójában. A maradékot extravagánsan kiöltözött középkorú nők és idősebb korosztályú nagymamák alkották, akik között ismerős arcot nem is igazán láttam. Ebből is látszik hogy a különböző zenei stílusok más és más típusú embereket csalogatnak elő otthonukból. Bevallom, nekem nem jött át a produkció. Valahogy úgy éreztem az énekesek igencsak kedvtelenek voltak, grimaszoltak, unott arccal minimáls átéléssel ki sem énekelték a hangokat. Nem is voltam többet, mint 15 percet.

 Ma nagy mennyiségű munkaféleség érkezett, melyet már csak kidobozolni és elrendezni sem volt egyszerű. 51 gép azért csak 51 gép, nemigaz? A napi fotón látható hogy azért lesz min sakkozni ebben a pár napban is :)

 Este vacsira voltam hivatalos, ahol igencsak jóllaktam és jól is éreztem magamat. Hazaérve nem is sokáig maradtam már ébren, végre korán fekve úgy gondoltam kipihenten kezdem meg a holnapi "nagy" napot.

" És hazudnak megfontoltan, Behízelgõ modorban, Éppen ugyanúgy, ahogy régen, 'Érd be a kicsivel szépen"

 Röviden szólva zajlik a játszma, ahol mi vagyunk a célpontok. Nem is mi, csak a szavazatunk. Április végéig bizony mindenhol megszólítva érezzük magunkat. Elkezdődött a kettős licit: egyrészt vannak akik megpróbálják egyre több és nagyobb ígérettel elhitetni velünk, hogy ők a tutik; másrészt vannak olyanok is, akik a másikat próbálják a béka segge alá benyomni. Megindulnak a háttérben az alkuk, ahol mindenki a következő 4 évnyi bebetonozott kényelmes, jól jövedelmező székecskéjét próbálja kisakkozni. Mint tudjuk, mindenben a legfontosabb az időzítést: jót, jó helyen és főleg jókor. Véletlen tán, hogy egy radikális csoporttal kapcsolatosan éppen most jött elő egy "szimpatikus magyar átlagpolgár", akinek vannak még hamupipőkés világképei, aki természetesen névvel és médiaszereplésekkel mutogatja magát. No meg annyi nagypénzes lehúzós-balhés eset jön elő, s a rendőrség is úgy dolgozik a nyomozati szinten, mint a kisangyalok. Az sem meglepő talán, hogy a hétvégén nálunk járt egyik miniszterelnőkjelölt "igéretekkel érkezett". A város több éve próbálja megszerezni egy volt laktanya tulajdonjogát az államtól, hogy ipari jellegű területként hasznosítsa. Eddig folyt a mellébeszélés és a visszautasítás a felsőbb szintről. De most itt az ígéret: ha megválasztjuk őket, akkor a városé az ingatlan. Meg akarnak vásárolni bennünket. Egy darab földdel. Űj miniszterelnök-új program. A párt, ha szarul megy neki, azonnal képes újulni. Mindent a hatalomért. Rájöttünk, hogy eddig szarok voltunk, de májustól kurvajók leszünk. De itt a kérdés: miért csak most jöttetek rá? Nomeg az exminiszterelnők kampányrendezvényét boncolgatva a reggeli tvműsorban kiderült, hogy az állításoknak jó ha harmada igaz. A maradék a nemigaz és a lehet hogy igaz között vacilálgat. Az is fura, hogy az exminiszterelnök így kampányol...a kérdés hogy a párt melett, vagy önmaga mellett? Meg hogy a zsúfoltság hatását elérhessék, pár nappal a rendezvény előtt áttették egy kisebb helyre. Mindent a szemnek, de semmit az észnek.

"A birkákat az orruknál fogva vezetik jobbra-balra (a sok marha...)"

...ami édes, lenyelik!

  Nomeg az is tanulság, hogy "vigyázz magadra jóóóóóóóóóól". Főleg az interneten, hiszen ez egy "arctalan" szakma valójában. Lehetsz te egy százkilós zsírarcú csávó, de simán eladhatod magadat 17éves sexre éhes kisribancnak. Okulásképpen ehun egy távoli ismerős egészen friss esete. Keresve valakit a kedves kis magyar közösségi portálon szembejött vele egy arc. Egy szimpinek tűnő leányarc, melynek adatlapját átolvasva hasonszőrséget szimatolva vizuális tetszését egy röpke üzivel nyilvánította ki. A válasz rövid volt, de velős: bocs, nem vagy az esetem. Hősünk persze nem adta fel, így kissebbfajta ostrom után sikerült a segíteniakarásával szimpátiát gyújtania a távoli lányban. Szó szót követett, míg oda jutott a dolog hogy hát a lányzó szűz még, de szeretné ha emberünk lenne az első. Bááár elég kemény időrendet alakított fel: mire mennyi percet kell szánni, hiszen ő ezt bizony már eltervezte. Tervnek vége hát a megvalósítás mezeje, megbeszélt hely és idő. Ámbár egy gyanús jel után kis nyomozkodás: az internet szerint egy kicsit másik városból jött a levél, mint ahonnan kellett volna. Mélyebbre ásva egyre több zavaros és ellentmondó helyzet került előtérbe, annyira, hogy a srác kezdeményezte "virtuális szakítás" megtörtént a tervezett légyott elötti napon. Jött is a meglepő levél: a csajnak nem is az a neve, se a családneve, teljesen más a családi környezet, ráadásként tényleg más város és egy vőlegény is színesíti a felhozatalt. Nomeg jött a viszavágás, hogy ez az egész részükről egy remek szórakozás volt, jókat nevettek a srác érzelmi megnyilvánulásain és kitárulkozásán. Nomeg a megszerzett információk alapján elég csúnya dolgokat vágott a fejéhez és beletiport az amúgy is fájó lelkébe. Hát igen, ilyen emberek is vannak, akiknek mások érzelmeivel játszani csupáncsak remek szórakozás. 

Pár napja sétálgatva az utcán egy hirdetést pillantottam meg egy ereszcsatorna mögé betűzve. Valaki munkát keres, és segítséget kér. Rosszul írok: nem segítséget, hanem munkát kér. Remélem nem fog egy ügyvéddel pert akasztani a nyakamba, mert kitakarás nélkül feltoltam ie a képet, de így ingyen reklámhoz jut legalább. Itt tartunk, itt tart ez az ország.

 Egy múltkori fotóválogatáskor derült ki, hogy állítólag nincs olyan fotóm, amin a szenvedés szó lenne megörökítve. Nem tudok talán szenvedő fotókat csinálni? Most így belegondolva talán van benne valami igazság, mert úgy érzem, hogy akinek baja, problémája van, nem kellene még azzal is terhelni, hogy valami majom (egy fotós) ott ugrál és katingat vadul. Valahogy abban a hangulatvilágban abszolút nem tartom etikusnak fotózni.

 Bezzeg máshol igen! Ma három helyen fotóztam délután, sőt, a legérdekesebb képemet inkább elteszem holnapra. Szóval ma húsvéti tojáshegyekkel kezdtem a délutánt, majd pedig a plázába toltam le a bringát, ahová már egy régi elvtársam kísért le. Megállapítottuk, hogy a ringben elcsattanó pofonok közül egyet sem vállalnánk szívesen be, hiszen igencsak kemény meneteket láthattunk a szorítóban. A plázában iszony kevés a fény, a végeken járatva a gépet is alig tudtam normális fotót csinálni, de nem gondoltam arra, hogy véletlenül is bevakuzzak, mert szerintem ott ástak volna el a járólap alá együttes erővel :)

 Egy jó öklözés kedvéért még egy kis késést is bevállaltunk, ezért már a koncert közben sikerült betippennünk. A Kanizsa Big Band már nyomta az ipart ezerrel, sajna a kis színpadon zsúfolva voltak és a hatalmas méretű és menyniségű fekete kottatartók igencsak szivatás alá tettek. Bár azért sikerült valamit okozni, de leginkább keveset. Utána érkezett a Bágyi Balázs Quartett, ahol ismételten ismerős arcok üdvözöltek már a folyosón. Kellemes volt a koncert, bár felénél lépés volt, mert így is egy órát késtem a fekapartiról. Óriásszalámival dúsított mozzarellás pizzát tolunk Kisfeka beszerzéséből, aki néminemű alkohollal dobtunk hátba (majd később torokba is), hiszen nemrég volt a névnapja. Következő hétvégén megint névnapozás lesz, szal inni mindig lesz alkalom. Mivel késve írtam ezt a blogot is, így inkább most megyek is, mert az Adaggio koncert mingyá kezdődik.

 Felvirradt a nagy nap (a rock katonái újra együtt vannak), amikor is azt hiszem, kanizsa kultúrális történelmében új fejezetet írtak. Ugyanis ma egy szenzációs kiállítás nyílt meg a Plakátházban: Thrák Királyok Völgye címmel. Mondhatni egy újabb próbálkozás arra, hogy a nagyhorderejű kultúrális programokat kiszabadítsák pest szorításából, mint ahogy történt ez az úttörő debreceni Leonardo kiállítással. Az április 30-ig megtekinthető kiállítás több szempontból is kuriózum. Elsőként is azért, mert ennyi műkincs még sohasem állítódott ki az úgynevezett Rózsa-völgyből sehol. Szal aki New Yorkban, vagy tán Tokióban látta a Thrák kiállítást, az kevesebben láthatott, mint most mi itt a "kis" városunkban. Másodszor, ritkán kerülnek ki az eredeti műkincsek, gyakran csak a másolatokat állítják ki idegen országokban. Harmadszor nem bírom kihangsúlyozni eléggé: ez itt van, Nagykanizsán! Természetesen ehhez soksok szervezőmunka és állami biztosítékvállalásra volt szükség, és a kulcs talán nem volt más, mint az hogy városunk a kiállítás tulajdonosvárosával, Kazanlakkal testvérvárosi kapcsolatokat ápol már jelentős ideje. Persze aztán az egész dolog meghiúsult volna, ha nincs egy kis pálinka :) És ez véresen komoly! Szal a délelőttöm egy része ezzel ment el, mert késve kezdődött és sokáig is tartott valójában az egész mutatvány. A napi munkáról nem beszélek, volt úgyis elég teendőm.

 Hazaesve kis időm volt elkészülni, mert 6tól Szkes táncgála volt, ahol a nemsokára kezdődő világbajnokságon bemutatandó koreográfiákat mutatták be. A HSMK csurig volt és remek hangulat volt a nézőtéren is. A közel egy órás gálán a legkisebbek aratták a legnagyobb sikert, persze ez jól érhető, hiszen: nővel, gyerekkel és kisállattal lehet eladni mindent. Namost itt az első kettő megvolt, szal a siker teljesen garantált volt :)

A gálán kicsit túl sokat voltam, késve érkeztem az esti jazzkoncertre. Semmiről sem maradtam le, mert igen gyér érdeklődés volt, számszerint 7! fizetővendég foglalt helyet a Móriczban. Nade ilyent...hiszen ünnep van! A Magyar Jazzszövetség idén a március 19-20 napokat nevezte ki a magyar jazz ünnepének. Az ünnep műsort a Kanizsa Big Band 3 tagjából megalakult Murka László Trió kezdte, akik sztenderdjellegű zenét játszottak, majd jött a héber eredetű Nimba, akik gitárral erősítve nyomtak egyfajta héber népzenei elemeket néhol spanyolos flamenkós áthallásokkal a jazz nemzetközi nyelvén előadni. Sajna eddigre már elkapott azafajta hullafáradtság, ami most is nyomul bennem ezerrel és térít az ágyikóm felé. Viszatérve a zenére: nagyon tetszett, de kicsit hosszúra nyúltak a dalok, ami miatt időnként az unalom érzése fogott el. Persze ezt írhatjuk nyugodtan a fáradtság számlájára is, mely türelmetlenséget hoz maga után. Megyek is, mielőtt türelmetlenül még valami baromságot írnék le. Azért mégvalamit leírok...ma történt velem egy hatalmas dejavu ami lehet hogy fenekestül fel fogja forgatni az életemet. De ez még nagyon friss és nagyon érthetetlen számomra is.