Felvirradt a nagy nap (a rock katonái újra együtt vannak), amikor is azt hiszem, kanizsa kultúrális történelmében új fejezetet írtak. Ugyanis ma egy szenzációs kiállítás nyílt meg a Plakátházban: Thrák Királyok Völgye címmel. Mondhatni egy újabb próbálkozás arra, hogy a nagyhorderejű kultúrális programokat kiszabadítsák pest szorításából, mint ahogy történt ez az úttörő debreceni Leonardo kiállítással. Az április 30-ig megtekinthető kiállítás több szempontból is kuriózum. Elsőként is azért, mert ennyi műkincs még sohasem állítódott ki az úgynevezett Rózsa-völgyből sehol. Szal aki New Yorkban, vagy tán Tokióban látta a Thrák kiállítást, az kevesebben láthatott, mint most mi itt a "kis" városunkban. Másodszor, ritkán kerülnek ki az eredeti műkincsek, gyakran csak a másolatokat állítják ki idegen országokban. Harmadszor nem bírom kihangsúlyozni eléggé: ez itt van, Nagykanizsán! Természetesen ehhez soksok szervezőmunka és állami biztosítékvállalásra volt szükség, és a kulcs talán nem volt más, mint az hogy városunk a kiállítás tulajdonosvárosával, Kazanlakkal testvérvárosi kapcsolatokat ápol már jelentős ideje. Persze aztán az egész dolog meghiúsult volna, ha nincs egy kis pálinka :) És ez véresen komoly! Szal a délelőttöm egy része ezzel ment el, mert késve kezdődött és sokáig is tartott valójában az egész mutatvány. A napi munkáról nem beszélek, volt úgyis elég teendőm.

 Hazaesve kis időm volt elkészülni, mert 6tól Szkes táncgála volt, ahol a nemsokára kezdődő világbajnokságon bemutatandó koreográfiákat mutatták be. A HSMK csurig volt és remek hangulat volt a nézőtéren is. A közel egy órás gálán a legkisebbek aratták a legnagyobb sikert, persze ez jól érhető, hiszen: nővel, gyerekkel és kisállattal lehet eladni mindent. Namost itt az első kettő megvolt, szal a siker teljesen garantált volt :)

A gálán kicsit túl sokat voltam, késve érkeztem az esti jazzkoncertre. Semmiről sem maradtam le, mert igen gyér érdeklődés volt, számszerint 7! fizetővendég foglalt helyet a Móriczban. Nade ilyent...hiszen ünnep van! A Magyar Jazzszövetség idén a március 19-20 napokat nevezte ki a magyar jazz ünnepének. Az ünnep műsort a Kanizsa Big Band 3 tagjából megalakult Murka László Trió kezdte, akik sztenderdjellegű zenét játszottak, majd jött a héber eredetű Nimba, akik gitárral erősítve nyomtak egyfajta héber népzenei elemeket néhol spanyolos flamenkós áthallásokkal a jazz nemzetközi nyelvén előadni. Sajna eddigre már elkapott azafajta hullafáradtság, ami most is nyomul bennem ezerrel és térít az ágyikóm felé. Viszatérve a zenére: nagyon tetszett, de kicsit hosszúra nyúltak a dalok, ami miatt időnként az unalom érzése fogott el. Persze ezt írhatjuk nyugodtan a fáradtság számlájára is, mely türelmetlenséget hoz maga után. Megyek is, mielőtt türelmetlenül még valami baromságot írnék le. Azért mégvalamit leírok...ma történt velem egy hatalmas dejavu ami lehet hogy fenekestül fel fogja forgatni az életemet. De ez még nagyon friss és nagyon érthetetlen számomra is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.