Bár mindegyik más és más, mégsem több talán egynél sem. Minden nap ugyanúgy teszi az ember a dolgát, közel sem ugyanazt persze. Ma estére egy masszírt terveztem be, de az idő nem adta sajna ki, így most kimaradt. A nap gyorsan elment. Megint "forrt a lé", bugyborékolt rendesen az élet, de úgy érzem ismét érdemes volt beleugrani a napba, hogy letehessünk ma is valamit az asztalra, mint értéket. Persze kelle bele egy kis kikapcsolódás is, ma Zsófkával menűztünk és bűnöztünk is, bár én fogyisan kértem a fagyit, ő meg bezsebelte az én smartiesadagomat is. Nem baj, az is rajtam látszódik csak meg, semmi para! Munka után még gyorsan kiszállítgattam ezt meg azt, nehogy regel 8ra kelljen dolgokkal beérkeznem. 6ra mentem egy kiállítás megnyitójára és egy érdekes előadásra. Az előbbin pálinkával is kínáltak, de visszautasítottam, hiszen nem sokkal előtte ittam egy gyenge 3in1 kávét ami úgy megröptetett, hogy az agyam nem volt képes leragálni szinte a testem mozdulatait. Nagyon furi volt, de gyorsan elmúlott nem is kár érte.

 Vissza az előadásra, ez is egy egyszemélyes dolog volt, ami vetítettképes és kézzel dobolós szavalat jellegű volt. Bár agyilag nem voltam a toppon, de vajmi keveset sikerült magamba tennem, számomra nagyon zagyva volt a dolog. Persze lehet hogy csak én voltam agyilag stupid, de ez a Dóczi Péter Nagy László estje nem pálya nekem. Ezután egy tippre lefutottam egy holnap nyíló kiállításra, mondván csinálok pár pakolós verkképet, de már lemaradtam a dologról, minden készen volt. Ráadásul a biztonsági őr is szemkikerekedésre késztetett, amikor azt mondta hgoy ilyen nagy táskában bármi lehet, nem úgy van hogy csak felmegyek....Mondtam neki, ja igen, egy hátról indítható atombombával jöttem, gondolom ez látszik rajtam. Ezután egy kóbászparti színesítette az estémet, mely alatt sok újabb információval sikerült gazdagodnom. Aztán hazaesés, blogging, egy kis meló aztán lassan go szlíp.Ó igen! Eddig tudtam magambatartani az alábbi hatalmas hírt: Samu ismét sexuálisan felfűtött melyből számomra a folytonos vernyogás és robotszerű mozdulatsorok látványa az élmény. Előbbi remek, amikor az éjszaka közepén erre ébredek. Kösz Samu!

 Vannak napok, amikor reggel felébredéskor már érzed, hogy egy kicsit fáradt vagy. Mit tehet az, aki nem használ koffeintartalmú emberfokozókat? Hát felpörgeti magát, s így teszi biztossá, hogy a háttérben maradjon a fáradtság. Persze ez egy ideig megy, aztán a végére utoléri az embert a vége. Mármint a nagy fáradság. De azért elötte megoldja mindazt, amit szükséges. Hálisten nem kell a holnapi napot elszúrni pesti árúbeszerzésre, így itthon egyengetem tovább a működés színvonalát. De mégne rohanjuk anynira előre, maradjunk csak a mai napban. Bár nem tudom mit is írjak, hiszen -bár sok minden történt- nem is tudom van e olyan rész, amit érdemes lenne leírni. Lehet hogy van, csak már el is felejtettem? Az is lehetséges már :) Ja igen! Ma kellett volna a karaoketudományomat csillogtatni, de inkább elvicceltem a dolgot. Persze hogy ezzel okoztam e több jókedvet és nevetést, vagy azzal ha komolyan csináltam volna nem tudom. Aztán jó volt hazaesni, mert utolért a kullogó testem. Házimunka, egyéb munka és nagyfokú kutakodás jellemezte a nap maradék részét. Szembejött az örök kérdés: mennyivel ér többet egy eredeti eszköz egy utángyártottal szemben? Fontos persze, hogy a funkcionalitás megmaradjon, de talán kicsit lehet az ergonómia és az anyagminőség oltárán kis áldozattal nagyot kaszálni? Konkrétan itt egy fényképezőgéphez való markolatról van szó. hatalmas a szórás, nem is értem miért. Kis hazánkban eredetit 39.000 és 55.000 között lehet találni. Közel 20% külömbség, ugyanazon terméknél. Aztán mindez a határ túloldalán, Grazban pl átszámolva a mostani erős forinttal 28.000re jön ki. Ha amcsit nézném, akkor 26.000, persze erre rá kellene számolni a postaköltséget, ami nemkicsit megdobná. Az ázsiai vonalon még lejjebb lehet menni: 24.000+posta lenne a játék. Így nézve az 55e és a 24e már nagyon viccesen néz ki egymás mellett. De jöjjön a másik vonal: itthon utángyártott markolat 20.000et kóstál, amerikanszkiban meg 49 dodó, azaz 9.400 Ft! Viszont a tuti asszem az alábbi megoldás lesz: egy, a tesztek szerint szinte 1:1be lekoppintott utángyártott megoldás, kapásból megfejelve 2 szintén nem eredeti akkuval psotával 70 dodóért, azaz 13.400 ft-ért. Mindez eredetiiben, általánosan megvásárolva 55e+15e+15e azaz 85.000 Ft lenne. Muhaha, mert hülye azért mégnem vagyok :D

 Ja biza. Hosszú hétvége lévén a hétfő milliőét a kedd veszi át. Szóval eggyel több napjuk volt a vindózoknak és a kompútereknek hogy újabb szervízigyényes helyzetet csikarjanak ki magukból. Egyszóval még a reggeli mítinget se tudtuk lenyomni normálisan, hiszen ahogy nyitni szerettem volna, máris bejött az első ügyfél: ugye nem baj hogy már bejövök költői kérdéssel. Költői, hiszen választ nem várva már bent is volt ugyanazzal a lendülettel. Na, ugyanezt egy bankban vagy egy hivatalban nem tudná megtenni, dehát a versenyszférára kicsit más szemlélet uralkodik. Csak az a baj, hogy az ember azért megy be egy picivel korábban nyitás előtt, hogy összerendezze aznapját annak érdekében hogy minél jobban menjenek a dolgok. Persze ez kútba esik és a reggeli megbeszélésre se jut normálisan idő és hely. Nem túl jó, de kipróbáltam már: minél korábban megyek be, annál korábban jönnek az arcok is, szal nem kerülök előbbre ha mihamarást beszabadulok a céghez.

 Pár visszacsatolásom azért még lenne a tegnapra. Olvasgtva a port.hu Ákos foórumját meglepett, hogy mennyien nem szeretik Ákost, főként annak okán, hogy eléggé vaskosan vállalja politikai véleményét és gyakran elő is fordult narancsos rendezvényeken. Valahogy érdekes kettősséget érzek ebben a kérdésben. Elsőként valahol úgy gondolom, hogy egy tudatformáló személyiségnek elvből nem kellene egyik oldalra se állnia. Másrészt persze ember, így joga van véleményt formálnia és ott megjelennie, ahol jónak érzi. A kérdés hogy mennyire tartható korrektnek a viselkedése. Persze vannak akik emiatt zeneileg, művészeti értékileg nézik le, ami így viszont nem helytálló. Minősíteni kell az embert és a művészt külön-külön, s nem szabad az egyikből a másikra is azonnal általánosítani. Ugyanez a mese van az egyházzal. Azok a pártok, akiket nem protezsálnak a templomban a miséken, azok hangoztatják: az egyház ne szálljn bele a politikába. A válasz persze előre meg volt dunctosüvegben lerakva: mivel az emberek hallgatnak rájuk, így kötelességük véleményt nyilvánítani, hogy mi a jó s mi a rossz. Persze, ettől még nem biztos hogy megfelelő objektivitással tudják ezt tenni. Sőt, azt is mondom, hogy az egyháznak éppen elég hatalma van a tanai által, hogy nem lenne ildomos politikai erővé is vállnia. Szal inkább mégse politizáljanak s ne mondják meg, hogy kire kell szavazni.

 A koncert után éjjel kis kezdeti hiánnyal ugyan, de szembejött az Elemi Ösztön 2. Az első részét szerintem mindenki látta, aki nem, az valszeg nem ezen a földön élt mostanáig. Ezer éve le volt valahová töltve a 2. rész, de eddig nem néztem meg. Most azért hagytam magamat és néztem a filet, ami kezdett nagyon érdekessé vállni. Kicsit afféle Kegyetlen Játékok fílingem lett, hiszen átlátva a filmet átszövő sexuális túlfűtöttségen láttam a tipikus nagy kérdést: mivé nem képes egy kemény és kívülről halál magabiztosnak látszódó pszichológus vállni, ha valaki fölé kerekedik, s mennyire tud pilantok alatt megtörni azafajta hatalmas magabiztosság és erkölcsi rend ami a lénye maga.

 Este rendhagyó fotóklub következett, majd színház. Egyszemélyes darab, A Kellékes címmel. Az egyetlen szerepben Kern András játszott. Azt hittem hogy egy unalmas darabhoz lesz szerencsénk, de azt kell modnanom, az egyik legjobb színházi élményem volt. Kevés díszlet volt, de nagyon jól ki volt minden használva. Kern szinte megállás nélkül beszélt és mesélt. Öröm volt hallgatni, átélésről nem beszélhettünk. Hiszen ő maga volt a Kellékes! Meglepődött, hogy a színpad rendezésekor tele találta a nézőteret. Egyszerűen fantasztikusan játszott, az idő csak úgy repült s a közel másfél órás előadást szünet nélkül adta elő. Ezer arcát, ezer grimaszát ismerhettük meg. Nos ebből kaptok is mindjárt párat.

 Ébredtetek már úgy fel, hogy az ébredés egyfajta katarzis volt számotokra? Na a mai reggel ilyen volt nálam. Úgy éreztem ma egész nap magamat, mint aki úgy berúgott, mint az albán csacsi. Bár még durvábbnak tűnt, lehet olyan mintha valaki szétkábszerezi magát. Szóval ez égbekiáltó igazságtalanság! Legalább berúgtam volna, akkor lett volna benne valami jó is :)

 Így "józanodni" a délelőttöt az ágyban töltöttem. Bevallom, nagy furcsa volt, számomra szokatlan a lustizás. Persze azért megembereltem magamat, hiszen voltak a mai napra szóló ígéreteim is. Az ebéd ahelyett hogy javított volna az állapotomon, hosszú távon rontott rajta, még álmosabb lettem. Így eléggé szar volt mindenfelé elmászni és rossz gépeket javítgatni. Főleg, hogy szivattak ma a gépek, ahogy kell. Persze próbálkozni azt lehet, de felesleges, a végső csatát úgyis én nyerem. De legalább ettem egy fini feketeerdőáthallásos tortát, ami mascarpones cuccal volt megtöltve. Nyamm! Hazaérve engedtem a természet és a test szenvedélyének és hagytam végre lecsukódva relaxálni a testemet. Elaludtam.

 Ébredés után kis futás, majd kényelmes munkavégzés az ágyból. Gondltam, ha mér 2 napja a tvt nem is láttam, megnézem mi várható ma este. Nocsak, Ákos 40+1 koncert az m2n. Jé, pont ma lapozgattam a Kottás Albumát és azon gondolkoztam, milyen jó lene újra nekiállni gitározni. Szal ideiglenes kiköltözés a tv elé és koncertnézés. Aki olvassa kezdetek óta a blogot, az tudja jól, hogy voltam ezen a turnén, de most lusta vagyok keresni az ott készült fotóim között. Cserébe egy kis aktuális hangulati idézet, bár ebben a rövidített koncertélményben nem volt benne.
"Csillagok alatt jár-kel a test,
Az enyém, a tiéd, vagy a másé.
A test csak izgága, gyönge hírnök,
Az életé vagy az elmúlásé?"

 Valahogy nem vágom. Nem vágom, hogy miért kell dolgokat korábban ünnepelgetni, mint amikor vannak. Vagy talán néhányan csak trendiségből teszik mindezt? Nem értem. Ja, hogy ti sem értitek! Bocs! Arról van szó, hogy én már szombaton is, de ma is nagyon sok emberen láttam a kokárdát. De miért, ha hétfőn van a napja? Persze, azt még valahol elfogadom, (bár nem hiszem hogy nem lehetett volna a napján megtartani) hogy vannak rendezvények amik a március 15höz kapcsolódnak. Nade hogy már szombaton is lettek volna ilyenek? Kötve hiszem. Asszem vannak akiknél az "én aztán durva nagy magyar vagyok" kifejezése áll fent ilyenkor. Pedig ünnepelni nem kívűl és külsőségekkel kell, hanem sokkal inkább belül.

 Hol is kezdődik igazán a vasárnap reggel? Hát a bolhapiacon, hol máshol :) Időben leértem, de a megszokottnál nagyobb tömeg fogadott. Hiába, hosszú hétvége jön, mindenki mozgolódik, hiszen úgy megszoktuk hogy mindig nyitva van éjjelnappal legalább a nagyfehér, ahol bármior bármit megvehetünk. Megfigyeltem, ilyenkor az emberek náha úgy vásárolnak, mintha világvége lenne. A bohán végülis három dologhoz jutottam hozzá jutányos áron, többek között (megint, újra, stb) egy szép karórához és egy narancsfacsaróhoz. Jómultkor ittam valakinél frissen kinyomott narancslevet és (bár nem ízlett) elhatároztam hogy veszek egyet, hiszen néha milyen jól jönne egy pohár habzóan friss narancslé. A cucc délután ki is lett próbálva és a facsart lé nagyon finom lett. Persze csak narancs kérdése: ha finomat veszel, finom levet kapsz. Sima liba.

 A délután mindenféle vegyes dologggal telt: munka, pihenés és szórakozás triumvirátusa játszott. Este egy kis fotózás is beficcent: a Téka népzenei koncertje volt a HSMK kamaratermében. A terem kellemesen tele volt, s a zene is jóféle volt, csak futólag voltam része a történésnek, mert még voltak teendőim. Érdekes, ma be sem kapcsoltam a tvt...ebből is látszódik hogy nem vagyok egy tvfüggő alkat :)

 Bár a kezdése érdekes volt, hiszen ma szabadszombatos voltam, mégis a cégnél kezdtem a napomat. Bár teendőm alig volt, bent sem voltam, szinte csak megmutattam magamat, hiszen egy fontos megbeszélésem volt, mely már egy ideje tervezve volt. Örülök, hogy végre sikerült összehozni, s jó sokáig el is tartott. Rosszul fogalmaztam, inkább úgy mondanám: rövidre sikeredett. A lényeg az, hogy ha minden jól megy, akkor néhány képem illusztrációként fog megjelenni egy könyvben. A kiválasztás egy részben megtörtént, bár még vannak fehér foltok, ahova még kell találni fotót. Előzetes terveimben a "végre alszok egy jót" szerepelt, mely simán kiborult, ugyanis egy régi haver a segítségemet kérte, hogy menjek el vele, mert egy gépet akar venni másodkézből. Persze hogy elkísértem, naná! Az utat végigbaromkodtuk, majd szerencsésen megérkeztünk Balatonszabadiba. Egy félig felépített házhoz értünk, ahol a kedves eladóval találkoztunk. Frankó dumálgatás közben letoltunk egy nagyon finire sikerült török kávét sok tejjel, és kipróbáltuk a cuccokat. A végén kicsit több cuccot hoztunk el, köztük én is beruháztam egy Nikon vakura, mert kellemes árat sikerült belealkudni a mókába. A visszaút is kellemesen lezajlott, első tervhez késve érkeztem, de mint kiderült nem maradtam le semmiről, mert a Tom White zenekar fellépése nem 7kor, hanem 9kor kezdődött. Bár én akkor már nem terveztem ott lenni, így ez most kimaradt. Nekik is, meg nekem is.

 Hiszen egy zártkörű partira voltam hivatalos, melyet néhány kedves ismerősöm szervezett. Kicsit távol a várostól, a Jazzland kocsmájában egy érdekes fúzióra volt kilátás: jazz és dnb zene egyvelegére. Azt képzeltem, hogy együtt fog a két dolog szólni, de mint kiderült, külön-külön blokkokban van a dolog intézve. A jazzblokkok nagyon jók voltak, végre úgy is tudtam hallgatni hogy nem kellett szorongatnom a kezemben a gépet, bár az elején azért kattingattam egy keveset. A falon nonfiguratív vetítés zajlott, a vendéglátás afféle földi disznóságörömök voltak, azaz csípős házikolbász, füstölt szalonna és házi töpörtyű. Mindez savanyúubival és friss kenyérrel tényleg jó kis étek volt. A társaság egy részét jól ismertem így gyorsan elment az idő a Sapi korrekt hangtechnikájának hallgatásával. Sajnos utolért a fáradság, így hazafelé vettem az útirányt. De én barom még most sem alszok, hanem Nektek írok. Hát normális vagyok én? ( köszi, ne válaszoljatok inkább :) )

"Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül. "

Ez a mai nap a folyamatos igénybevétel napja volt. Mivel a duplanévnapi buliról a tegnapi blog timestampje alapján elég korán értem haza, így a reggel is gyorsan virradt rám. Egész nap lótásfutás volt, késői ebéddel s jónéhány megoldott problémával. Próbáltam előbb lelépni elintázendő dolgaim miatt, de alig 10 perccel a zárás előtt tudtam elszabadulni. Nem jó ez így, morfondíroztam magamnak hazafele kanyarogva, s bár még nem tudom hogyan, de valahogy ezen a tényen biza változtatnom kell. Itthon a betervezett takarítás következett, összerendeztem a dolgaimat és eltávolítottam a nálam otthonra lelt osz jelentős részét. Alig végeztem vele, máris rohanhattam: Dresch Mihály koncert a Móriczkában!

Volt már szerencsém 2x hallani ezellőtt is öket, az egyiken még fotóztam is végig. Róluk tudni kell, hogy egyfajta népdaljelleggű jazzt játszanak, mely során létező népdalokat hangszerelnek és ütemeznek át jazzes fílingre. Bár nem tartom amgamat egy nótázó típusnak, de így sokkal másabb hangulatot sikerül elérni ezekkel az ősi dalokkal. Főként, hogy az ének szólamát a szaxofon vagy a furulya vette át.Mindkettő remekül meg tudja adni a népdalok általában keserű hangját, főként a saxi, mely szinte "sírni" képes egy remek zenész kezében. Tisztán nagyszerű volt az élmény.

 A koncert vége után olajozottan csúsztam hazafelé, ahol 15 percem volt arra, hogy vacsizzak valamit, lezuhizzak és a többi fürdőszobás mókámat megoldjam. Nem kapkodtam, de empósan készülődtem azzal a belső nyugalommal, hogy úgysem kések le semmit. Ez maximálisan bejött, hiszen kényelmesen parkolva és mindent leellenőrizve vonultam be a HSMk dugig telt nagytermébe. Előre tudtam már hogy minden jegyet, sőt a pótszékeket is mind kiadták, így életemet a földre ülve tendáltam be.

Be kell vallanom, jogosnak érzem előítéletekkel mentem el ere a koncertre, hsizen egyszer már volt szerencsém rövid ideig hallani őket élőben Hegyalján, s számomra a konklúzió anno egy mondatban összegződött: ez a csaávó egy nagyképű barom. Meglepetésemre a következő találkozásunkkor, amikor a Csík zeneker vendégeként volt itt, akkor kedvesen eldumálgattunk a színpad hátső traktusában, amíg elől folyt a műsor. De vissza a koncertre: remek volt. Hatalmas pozitív csalódás. Komoly technikával érkeztek, remekül szólt a saját motyó, frankók (bár kevesek) voltak a fények, dallamos és mélyreszántó dalszövegek és összekötő történektek adták a produkció gerincét.Komoly stábbal jöttek, nagyszínpadi technikát dobtak fel a művházunk deszkáira, mindezt két felvonásra osztva egyfajta "klubbjellegű" hangulatot teremtve

A kanizsai közönség remekül érezte magát, tapshegyek, táncikáló fiatalok és többszöri visszatapsolás szerepelt a repertoárjukban. Asszem jobban járok ha elteszem magamat aludni. Bye-bye!

 legalábbis éljünk ebben a kényszerképzetben, ha éppen nincs mi mást gondolnunk éppenséggel. A mai nap ígyképp egészen érdekesen festett. 1 kolléga szabin, másik pesten,  harmadik karoson, negyedik kanizsán valahol tette a dolgát, míg jómagam az anyagbeszerzés és az egyéb azonnali kérdések óráját próbáltam kicsit tágítani. Nem kevés sikerrel, hiszen azt merem így kora hajnalban kijelenteni: asszem minden, ami kellett megtörtént a mai napon is. Bár vannak hiányérzeteim a nappal kapcsolatosan, de ezt inkább a dolgok végére hanyagolnám. Szóval munkás napközben után munkajellegű, majd névnapozós este következett. Sok munkának sok az alja, az előbb értem haza egy kemény pókerpartiból, mely sajnos egy idő után az ingyen zsetonoknak köszönhetően eléggé tétnélkülivé vállt. Ámde fogyott nemkevés aldehidgyökképző vegyület, s néminemű szilárd tápanyag is mindezek kompenzálására. Azért hiányérzet maradt. Hiányzik egy egyenes és tiszta kinyilatkozás, mely a múltat érintendően megteremti a jövő fonalát. Ki tudja meddig várat magára vagy esetleg eleve halála vagyon ítélve. Majd eldől. Jóléjt mindenkinek! (tudom, mostmár nemkevés képpel lógok...)

 Aszittem hogy magam alá petézés közepette burulok le a díványról, akár egy háromtablettástól segghülyére alkoholizált retardált vadbarom amikor az m1 reggeli élő, egyenes adásában szembejött a Fásy: az ilyenolyan párt miniszterelnökjelöltje vagyok. Alátámasztva mondta, hogy hát őt tömegek szeretik és eddig csak jót hozott az embereknek s ezt ha miniszterelnök lesz ugyanígy teszi. JÉZUSOM! Hát van olyan barom, aki ezt elhiszi? Persze, van bőven, mondja mindenki magában, elég csak megnézni egy máúnikasót, vagy balássót eseteleg józsibarátot. Én csak WOTnak szoktam ezeket aposzrtrófálni, ahogy rövidítettem a World of Trash (németesek kedvéért: világszemete) igencsak beszédes jelzős szerkezetét. A zene fásidíjjas szánalmasait pedig rendesen kivesézi egy kolléga itt. Javaslom mindenkinek kellemes időtöltés gyanánt az olvasást, mely egyben bizonyos okulásként összegzi hogy bezony mekkora is az isten állatkertje. Azért persze mint vicces vizuális arc, elképzeltem ahogy fásy felépíti a hivatalát. Képzeljétek el bunyóspityut sportminiszterként, postásjózsit hírközlési, míg a betyárok formációt mint rendészeti minisztert. Na, asszem azon az eskütételen sírva visítva verném a kezem ügyébe eső eszközöket a gázcső csapjain, hiszen egy gázmérgezés ehhez képest egyfajta fejedelmi nyaralás lenne. Főleg, ha az eskütétel után a sajtótájékoztató kellemes mulatozásba csapna át, ahol szavak helyett dalokban nyomnák az expozét. Najó ezt az agymenést addig hagyom abba, amíg nem áll elő valamelyik kedves olvasóm egy, a nevemre kiállított idegi alapon leszázálékolási igazolással. Azért fontosnak tartom megemlíteni, hogy a hétvégén valamikor a fásygroupholdingzrt koncertet nyom zegen, így javallom a várost ezen napra a kultúrális környezetszennyezési katasztrófa áldozatává nyilvánítani s kérek mindenkit pár perc ZENEhallgatással adózni ezen csapás ellen. Ámen.

 Amúgy a mai nap ismételten a szívás mezejét folytatta velem. Mesélni inkább nem is mesélek róla, de a jóbol is elég lassan ennyi, nemhogy ebből. De közel a vég, pár hét és egy kicsit nyugodtabban dőlhetünk hátra a székben, mondván: ez is megvan. Szívás nappa=szívás este is. A billgecc brotha most a hwjeivel is szivatásra tette a nemzetet, egy bill+egér combó anyáztat két napja immáron. Assze mára ennyi voltam, holnap majd újra jelentkezem! Arrivederci,

 Hülyeségnek érzem az egészet. Miért van az, hogy ki kell nevezni egy napot, amikor ciki és butaság elfelejteni hogy konkrétan szeressük, kedveljük a nőket. Ezt minden nap meg kell tenni s azt gondolom valahol, hogy ez egyfajta feledékeny emberek figyelmeztetője csak. Lassan már a hátvakarásnak is világnapja lesz és az egész nem más, mint egyfajta kötelező ajándékozás, a virágárusoknak meg kasza. Ma beszéltem egy virágtermesztővel, aki simán bevallotta: az éves forgalmának a 70%át két ünnep: a mindenszentek és a nőnap teszi ki. Tovább nem boncolgattuk a dolgot, de azért ez így eléggé szépen hangzik. Mindamellett hogy nőnap, hétfő is volt egész nap. A munka legszebb része egy jó magasban, kellemes szellőlengedezésben eltöltött időszak volt, mely rajtam kívülálló okok miatt csak félsikerrel jutalmazott. De így már sokkal közelebb kerülhettem a végleges megoldáshoz, amely egy picit még várat magára. Nem is magára, hanem rám :) Ma este megnéztünk egy lakást családi körben a tesóm keres új kérót, mert már lassan félig a lábtörlőn kell aludni :) Utána húztam jelentős késéssel fotóklubba, ahol éppen fotózás volt: csendéletet lehetett alkotgatni. Engem nem mozgatott a dolog, ráadásul még gépet se vittem, így külkapcsolatokat építettem: gyk. dumálgattam és nevettettem. Bónuszként még beüzemeltem egy wifi rutert is, így végre van net a klubban :) Hazaérve pottyant a tudatom mélyére, hogy ma teljesen kihagytam az ebédet. Nos, ami késik, nem múlik, max megromlik elvén nekiugrottam egy kis coldfoodnak és betermeltem egy laza adagot. Ennyit mára, zárul Gabi Móka Tára!