Ja biza. Hosszú hétvége lévén a hétfő milliőét a kedd veszi át. Szóval eggyel több napjuk volt a vindózoknak és a kompútereknek hogy újabb szervízigyényes helyzetet csikarjanak ki magukból. Egyszóval még a reggeli mítinget se tudtuk lenyomni normálisan, hiszen ahogy nyitni szerettem volna, máris bejött az első ügyfél: ugye nem baj hogy már bejövök költői kérdéssel. Költői, hiszen választ nem várva már bent is volt ugyanazzal a lendülettel. Na, ugyanezt egy bankban vagy egy hivatalban nem tudná megtenni, dehát a versenyszférára kicsit más szemlélet uralkodik. Csak az a baj, hogy az ember azért megy be egy picivel korábban nyitás előtt, hogy összerendezze aznapját annak érdekében hogy minél jobban menjenek a dolgok. Persze ez kútba esik és a reggeli megbeszélésre se jut normálisan idő és hely. Nem túl jó, de kipróbáltam már: minél korábban megyek be, annál korábban jönnek az arcok is, szal nem kerülök előbbre ha mihamarást beszabadulok a céghez.

 Pár visszacsatolásom azért még lenne a tegnapra. Olvasgtva a port.hu Ákos foórumját meglepett, hogy mennyien nem szeretik Ákost, főként annak okán, hogy eléggé vaskosan vállalja politikai véleményét és gyakran elő is fordult narancsos rendezvényeken. Valahogy érdekes kettősséget érzek ebben a kérdésben. Elsőként valahol úgy gondolom, hogy egy tudatformáló személyiségnek elvből nem kellene egyik oldalra se állnia. Másrészt persze ember, így joga van véleményt formálnia és ott megjelennie, ahol jónak érzi. A kérdés hogy mennyire tartható korrektnek a viselkedése. Persze vannak akik emiatt zeneileg, művészeti értékileg nézik le, ami így viszont nem helytálló. Minősíteni kell az embert és a művészt külön-külön, s nem szabad az egyikből a másikra is azonnal általánosítani. Ugyanez a mese van az egyházzal. Azok a pártok, akiket nem protezsálnak a templomban a miséken, azok hangoztatják: az egyház ne szálljn bele a politikába. A válasz persze előre meg volt dunctosüvegben lerakva: mivel az emberek hallgatnak rájuk, így kötelességük véleményt nyilvánítani, hogy mi a jó s mi a rossz. Persze, ettől még nem biztos hogy megfelelő objektivitással tudják ezt tenni. Sőt, azt is mondom, hogy az egyháznak éppen elég hatalma van a tanai által, hogy nem lenne ildomos politikai erővé is vállnia. Szal inkább mégse politizáljanak s ne mondják meg, hogy kire kell szavazni.

 A koncert után éjjel kis kezdeti hiánnyal ugyan, de szembejött az Elemi Ösztön 2. Az első részét szerintem mindenki látta, aki nem, az valszeg nem ezen a földön élt mostanáig. Ezer éve le volt valahová töltve a 2. rész, de eddig nem néztem meg. Most azért hagytam magamat és néztem a filet, ami kezdett nagyon érdekessé vállni. Kicsit afféle Kegyetlen Játékok fílingem lett, hiszen átlátva a filmet átszövő sexuális túlfűtöttségen láttam a tipikus nagy kérdést: mivé nem képes egy kemény és kívülről halál magabiztosnak látszódó pszichológus vállni, ha valaki fölé kerekedik, s mennyire tud pilantok alatt megtörni azafajta hatalmas magabiztosság és erkölcsi rend ami a lénye maga.

 Este rendhagyó fotóklub következett, majd színház. Egyszemélyes darab, A Kellékes címmel. Az egyetlen szerepben Kern András játszott. Azt hittem hogy egy unalmas darabhoz lesz szerencsénk, de azt kell modnanom, az egyik legjobb színházi élményem volt. Kevés díszlet volt, de nagyon jól ki volt minden használva. Kern szinte megállás nélkül beszélt és mesélt. Öröm volt hallgatni, átélésről nem beszélhettünk. Hiszen ő maga volt a Kellékes! Meglepődött, hogy a színpad rendezésekor tele találta a nézőteret. Egyszerűen fantasztikusan játszott, az idő csak úgy repült s a közel másfél órás előadást szünet nélkül adta elő. Ezer arcát, ezer grimaszát ismerhettük meg. Nos ebből kaptok is mindjárt párat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.