"Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül. "

Ez a mai nap a folyamatos igénybevétel napja volt. Mivel a duplanévnapi buliról a tegnapi blog timestampje alapján elég korán értem haza, így a reggel is gyorsan virradt rám. Egész nap lótásfutás volt, késői ebéddel s jónéhány megoldott problémával. Próbáltam előbb lelépni elintázendő dolgaim miatt, de alig 10 perccel a zárás előtt tudtam elszabadulni. Nem jó ez így, morfondíroztam magamnak hazafele kanyarogva, s bár még nem tudom hogyan, de valahogy ezen a tényen biza változtatnom kell. Itthon a betervezett takarítás következett, összerendeztem a dolgaimat és eltávolítottam a nálam otthonra lelt osz jelentős részét. Alig végeztem vele, máris rohanhattam: Dresch Mihály koncert a Móriczkában!

Volt már szerencsém 2x hallani ezellőtt is öket, az egyiken még fotóztam is végig. Róluk tudni kell, hogy egyfajta népdaljelleggű jazzt játszanak, mely során létező népdalokat hangszerelnek és ütemeznek át jazzes fílingre. Bár nem tartom amgamat egy nótázó típusnak, de így sokkal másabb hangulatot sikerül elérni ezekkel az ősi dalokkal. Főként, hogy az ének szólamát a szaxofon vagy a furulya vette át.Mindkettő remekül meg tudja adni a népdalok általában keserű hangját, főként a saxi, mely szinte "sírni" képes egy remek zenész kezében. Tisztán nagyszerű volt az élmény.

 A koncert vége után olajozottan csúsztam hazafelé, ahol 15 percem volt arra, hogy vacsizzak valamit, lezuhizzak és a többi fürdőszobás mókámat megoldjam. Nem kapkodtam, de empósan készülődtem azzal a belső nyugalommal, hogy úgysem kések le semmit. Ez maximálisan bejött, hiszen kényelmesen parkolva és mindent leellenőrizve vonultam be a HSMk dugig telt nagytermébe. Előre tudtam már hogy minden jegyet, sőt a pótszékeket is mind kiadták, így életemet a földre ülve tendáltam be.

Be kell vallanom, jogosnak érzem előítéletekkel mentem el ere a koncertre, hsizen egyszer már volt szerencsém rövid ideig hallani őket élőben Hegyalján, s számomra a konklúzió anno egy mondatban összegződött: ez a csaávó egy nagyképű barom. Meglepetésemre a következő találkozásunkkor, amikor a Csík zeneker vendégeként volt itt, akkor kedvesen eldumálgattunk a színpad hátső traktusában, amíg elől folyt a műsor. De vissza a koncertre: remek volt. Hatalmas pozitív csalódás. Komoly technikával érkeztek, remekül szólt a saját motyó, frankók (bár kevesek) voltak a fények, dallamos és mélyreszántó dalszövegek és összekötő történektek adták a produkció gerincét.Komoly stábbal jöttek, nagyszínpadi technikát dobtak fel a művházunk deszkáira, mindezt két felvonásra osztva egyfajta "klubbjellegű" hangulatot teremtve

A kanizsai közönség remekül érezte magát, tapshegyek, táncikáló fiatalok és többszöri visszatapsolás szerepelt a repertoárjukban. Asszem jobban járok ha elteszem magamat aludni. Bye-bye!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.