Hülyeségnek érzem az egészet. Miért van az, hogy ki kell nevezni egy napot, amikor ciki és butaság elfelejteni hogy konkrétan szeressük, kedveljük a nőket. Ezt minden nap meg kell tenni s azt gondolom valahol, hogy ez egyfajta feledékeny emberek figyelmeztetője csak. Lassan már a hátvakarásnak is világnapja lesz és az egész nem más, mint egyfajta kötelező ajándékozás, a virágárusoknak meg kasza. Ma beszéltem egy virágtermesztővel, aki simán bevallotta: az éves forgalmának a 70%át két ünnep: a mindenszentek és a nőnap teszi ki. Tovább nem boncolgattuk a dolgot, de azért ez így eléggé szépen hangzik. Mindamellett hogy nőnap, hétfő is volt egész nap. A munka legszebb része egy jó magasban, kellemes szellőlengedezésben eltöltött időszak volt, mely rajtam kívülálló okok miatt csak félsikerrel jutalmazott. De így már sokkal közelebb kerülhettem a végleges megoldáshoz, amely egy picit még várat magára. Nem is magára, hanem rám :) Ma este megnéztünk egy lakást családi körben a tesóm keres új kérót, mert már lassan félig a lábtörlőn kell aludni :) Utána húztam jelentős késéssel fotóklubba, ahol éppen fotózás volt: csendéletet lehetett alkotgatni. Engem nem mozgatott a dolog, ráadásul még gépet se vittem, így külkapcsolatokat építettem: gyk. dumálgattam és nevettettem. Bónuszként még beüzemeltem egy wifi rutert is, így végre van net a klubban :) Hazaérve pottyant a tudatom mélyére, hogy ma teljesen kihagytam az ebédet. Nos, ami késik, nem múlik, max megromlik elvén nekiugrottam egy kis coldfoodnak és betermeltem egy laza adagot. Ennyit mára, zárul Gabi Móka Tára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.