legalábbis éljünk ebben a kényszerképzetben, ha éppen nincs mi mást gondolnunk éppenséggel. A mai nap ígyképp egészen érdekesen festett. 1 kolléga szabin, másik pesten,  harmadik karoson, negyedik kanizsán valahol tette a dolgát, míg jómagam az anyagbeszerzés és az egyéb azonnali kérdések óráját próbáltam kicsit tágítani. Nem kevés sikerrel, hiszen azt merem így kora hajnalban kijelenteni: asszem minden, ami kellett megtörtént a mai napon is. Bár vannak hiányérzeteim a nappal kapcsolatosan, de ezt inkább a dolgok végére hanyagolnám. Szóval munkás napközben után munkajellegű, majd névnapozós este következett. Sok munkának sok az alja, az előbb értem haza egy kemény pókerpartiból, mely sajnos egy idő után az ingyen zsetonoknak köszönhetően eléggé tétnélkülivé vállt. Ámde fogyott nemkevés aldehidgyökképző vegyület, s néminemű szilárd tápanyag is mindezek kompenzálására. Azért hiányérzet maradt. Hiányzik egy egyenes és tiszta kinyilatkozás, mely a múltat érintendően megteremti a jövő fonalát. Ki tudja meddig várat magára vagy esetleg eleve halála vagyon ítélve. Majd eldől. Jóléjt mindenkinek! (tudom, mostmár nemkevés képpel lógok...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.