Ma végre sütött a nap, és ez nagy szó. Bár az árnyékban vacoghattunk, de a "sunny side of the street"en teljesen más volt az ember hangulata is. Ma anyagilag hagytam magamat kirabolni, merthogy a család mégiscsak az első. S ha a család kér, akkor az ember bármikor, bármennyit ad.

 Valahogy sablonosnak tűnt ez a nap, szinte nehéz is írnom róla. Inkább leírom, hogy a munka után itthon, a kiskertben fotózgattam, hiszen szebbnél szebb virágokkal lepett meg a tavasz. Szépen sütött a nap is, jó kis szórakozás és kikapcsolódás volt ez a napi taposómalom után. Azért persze jött egy kis teendő is, amiben egy régi ígéretemet tejesítettem, nomeg ezzel újabb kettőt vettem a nyakamba. Jó mi? :)

 Asszem nem vagyok egyedül a gondolattal, hogy el bírtam volna még képzelni pár napocskát munkamentesen, kényelmesen-kellemesen idehaza. De ez nem az a mese volt, az tuti. Szóval visszacsepenve a dolgos hétköznapokba zajlott rendesen az élet. Nomeg miért is volt ez hétfő valójában? Hét ma volt fotóklub, nomeg színház is. A fotóklubban ma volt a végleges(nek hitt) válogatónap a 2010es Mafosz szalonra. Mindenki hozott pár képet, melyből azért eléggé keménynek kellett lenni, hiszen max 18 képpel képviseltethetjük magunkat és alkotónként max 3 fotóval. Nem maradtam a végkifejlettre, de ahogy észleltem a "vágható" hangulatból, páran nehezményezhették hogy kihullott az összes képük.

Mivel színházas nap volt, így hétkor léptem le, akkor még 3 képpel bentvoltam s állítólag ezt a nyerő pozíciót meg is őriztem. Nade kanyarodjunk a nap másik csodájára: megérkezett a várva várt markolatom a világ másik végéről: Hong Kongból. A magyar királyi postánk megirigyelhetné ezt a szimpla olcsó air-mail szolgáltatást: április 1-én adták fel és 6án már itt is volt, úgy hogy benne volt egy hétvége, nomeg nálunk egy ünnepnap is. Kiráááály. A cucc jóféle, szimpatikus, bár be kell vallanom, messze nem tökéletes, de még kísérletezgetni kell vele.  Nomeg meg kell szokni, mert a színházba néha a portré módban elfelejtkeztem hogy van frankó "mankóm". 

A színház címe érdekes volt, Othello Gyulaházán. A sztori röviden az alábbi: egy faluba új színházigazgató érkezik, aki nem csak zenés darabokat, hanem Othellót akar premierként. Új főhőst választ, melylel máris maga ellen fordít náhány "kegyvesztődött" embert. Persze egyből hírbe is hozzák az újdonsült primadonnával, aki ráadásul a férfi főszereplő felesége. Változatos, mozgó színpaddal és sok kosztümmel, köztük jópár modern hacukával eléggé mozgalmassá, helyenként remek humorúvá gyúrták meg a forgatókönyvet. Az elején nehéz volt kicsit beleszokni, de aztán remek szórakozást nyújtott. Élő szólügityó, élő blöki a színpadon. Aludni azt nem lehetett az tuti :) Sikeredett pár jó kis fotó is, melyből párat meg is osztok veletek.

 Sonka, again. Ráadásul kicsit el is aludtam, szal pici késéssel beestem a családi reggelire. Aztán itthon nekiálltam a nagy digitális rendrakásnak az adatok között. Képek, zenék, filmek rumlijában rendet rakni nem kis feladat. Könnyű kis ebédként magvas pulykamellcsíkok voltak currys rizzsel és görögsalival. Ójesz, ismét sikerült telepakolni a pocakomat. A szokásos szieszta is megtörtént, előre látom, hogy holnap már hiányozni fog az ebéd után. Jajj, ez nem hangzik túl jól. Este elfutottam segíteni valakinek, majd gyorsan megsikáltam a verda külsejét. Vacsiként egy kis dobostortát és finom sütikét toltam vendeégségben, de mivel későre járt, rövidre fogtam a látogatást. De majd a héten még bepótolom a ma kimaradt időt. Mára még egy kis szépülés és képválogatás van visza, hiszen holnap végleges Mafosz előzsűrizés lesz a fotóklubban.

 Miért is várjuk ezt az ünnepet? Amikor kicsik vagyunk, akkor azért, mert a lányok tojást festhetnek, a fiúk meg csinin mehetnek locsolni a tojásokért. Nomeg egy kis apróért, ami mostanság gondolom már papírrá vállt. Aztán van egy időszak, amikor az embernek nincs kedve/lusta elmenni locsolni. Majd eljön az az időszak, amikor a kisfiát kíséri. Oppá, ez már a holnap. Szóval miért érdemes a húsvétot várni? Nos, először is, mert ez egy háromnapos ünnep, ergó pihenés, lustizás és nyugalom is társul hozzá. Aztánmeg a reggelik...hmmm. Kár hogy csak egy ünnepünkhöz tartozik a sonka. Így meg kell próbálni eben a két napban jóllakni húsvéti sonkával. Friss kenyér, füstölt sonka, erős torma. Nomeg utána egy nagy halom folyadék, mert az összes cucc baromira dehidratáló hatású. A reggelit sikerült 8 környékén megoldani, utána itthoni időtöltés, majd pedig ebéd. A nagy sonkazabálás után ebéd, kolbásszal töltött fasírozott. Csoda ha utána az ember alig bírja nyitva tartani a csippáit? A papírforma szerint egy kis alvás következett, kb 2 óra időtartamban. Kezdem megérteni azokat az országokat, ahol ebéd után tartanak egy kis sziesztát. Felébredve elkapott a munkavágy, így jól elvoltam itthon a dolgaimmal. Éjjel kis tvzés és a gép igazgatása. Hogy a windows mennyi frissítást tud etölteni és ráadásul nem is egyben! Mindig eszébe jut, hogy jéééé, van még újabb 14 frissítést. Aztán jön a szokásos újraindítás, s újabb frissítések megtalalása. Hát nem egyszerű az tuti.

 Szabad szombat helyett melós szombat délelőtt következett. Bár teendő nem volt sok, azért a szükséges dolgokat sikerült megtenni. Pár elmaradt apróság, kicsike rendrakás következett. Ebéd után megint sikeredett egy kis pihike, majd utána ismét a tettek mezejére léptem: a gépem környékén lledző kábeldzsungelt proóbáltam megritkítani és így kicsit nagyobb rendszerbe varázsolni. Nomeg nekikezdtem a "cipész cipőjének": a saját gépem újratelepítésének előkészületéhez. Ami nagy meló, lévén hogy sokminden van ezen a kis masinán. Szal ha nem írok blogot holnap, akkor annak ilyen egyszerű oka lesz. Mármint hogy nem emlékszem a blogom jelszavára, vagy ilyesmi.

 Reggel mikor az mber felébred, összerakja a kis agyában a napi teendőket. Ezen a reggelen elég kevés időm volt mindezen az ágyban elmélkedni, hiszen a reggel munkásan indult. Ideiglenes lakótársamnak elkészíteni az utolsó reggelit, pakolgatni a hosszú útra, nem elfelejteni a céghez ma bevivendő cucmókat. No meg igyekezni, hogy el ne sikerüljön késni már megint. Még Samu is kapott fini reggelit, s rájöttem: minél korábban kelsz, annál többet dolgozol :) Ennek okán bizony ma sem unatkoztam a munkahelyen, sikerült fontos dolgokat jóféle medrükbe terelni. Délután még varázsoltam is: kézrátétellel sikerült nem működő faxokat és számítógépeket megjavítanom. Lehet hogy sámán lennék simán? :) Nem hiszem, bár az elektromos dolgok egy része eléggé furán reagál a közeledésemre. Vannak lámpák, amik érdekes módon kialszanak, ha közelükbe kerülök, s vannak eszküözök, amelyek nem produkálják az addig oly jellemző hibáikat. Ez ma annyira összejött, hogy a kedves  ügyfél a "hiszen nem is csináltál vele semmit" felkiáltással ingyen megjelenésnek szerette volna venni a látogatásomat. Ha már áram, akkor már gáz is. Ha mindezek, akkor sokunknak akik saját háztartásban élnek a számlák jutnak eszükbe. Nos, nekemis megjöttek az elszámolószámlák, amik hálisten nem hoztak vaskos befizetendőket, mert jól kalkuláltam a várható fogyasztást. Nade az igazi élmény ilyenkor a számla kibogarászása...hogy mi miért és mennyi valójában. Kezdve az áramszámlánál, olyan tételeket látok hogy ihaj... átviteli rendszerirányítási díj, elosztói alapdíj, elosztói veszteségdíj, kiegyensúlyozási díj, rendszerszinttű szolgáltatási díj, szénipari szerkezetátalakítási díj. Csak azt értesse meg velem valaki, hgoy ezeket miért nekem kell fizetnem? Én áramot veszek, nem ilyen hülyeségeket. Ezek a költségek őket terhelik nem pedig engem. Érdekel az engem, hogy szar a rendszerük és emiatt veszteségeik vannak az áram továbbítása közben? Mégis többezer forintos tételeket fizettetnek ki mindenkivel ilyen címszavak alapján. Ehh...

 Az estémet egy gyors elborulással kezdtem, amiből 8 felé ébredtem fel. Jót tette egy kis pihenés, tisztult fejjel ugrottam neki a még mai napra betervezett teendőimnek.

 Eljött a Ti napotok, így hét megérdemlitek hogy teljes tisztelettel Boldog Szülinapot Kívánjak Nektek! Új hónap és új negyedév kezdődött ma. Az ebéd a "kedvencem" volt, gulyás nomeg lángos. A nap gyorsan elment, bár egy (nekem) friss rosszhír érkezett: meghalt a ház volt közös képviselője. De nem ma, hanem hétfőn, de ezt ma egy véletlen folytán sikerült csak megtudnom. Szóval jövő héten temetés is lesz, szép kilátásokkal fogok nekiállni a keddnek, hiszen a hétvégén nyúlünnep lesz teljesen hétfő éjfélig. Az estét kitisztulással töltöttük, végre sikerült meglátogatni egy közeli falu, Gelse Termálfürdőjét. Két kezemen meg tudtam számolni a vendégeket, de persze hogy akadt köztük is egy fotós típusú ismerős. Kicsi a világ, de nagyon. Az első benyomások vegyesek voltak a fürdőről: a dolgozók rendívül kedvesek voltak, de a helyben találtam azért zavaró nyomokat. Pl. hogy a "lámpáknál" nyilvánosan lógtak a kábelek és az összekötő csokik. A sóbarlangban össze volt fröcskölve a fal és nagyongagyi törött-kopott sóval leöntött tartókban állt a sós víz. Ezt leszámítva kellemes volt az élmény, hiszen a víz kellőképp megnyugtatja az embert, ellazítja az elmét. Az élményfürdő pedig a testet is kellemesen átdolgozza. Ezekután este már csak egy kis finom melegszendó kellett a testnek, melyet leengedtem egy hideg Heinekkennel. Ennyit mára.

 Egy nap munka nélkül nem a világvége, szinte fel sem veszi az ember, hogy vissza kell szokni, hiszen le sem tudott még ennyi idő alatt. A megszokottakkal ellentétben a csütörtöki árúbeszerzés mára tevődött át és ez kissé felkavarta a napot. Teljesen csütörtöki hangulatban tellett a nap, gyors árufoglaltatások és hiányos csapattal történő problémamegoldások. De hiába minden, az előírt tervet teljesíteni lehetetlennek bizonyult. Ma nyúlfarknyi ebédidőt tartottam, mert este Pécsre kellett mennem. Pécsre, ami most, idén 2010ben kulturális fővárosna van titulálva. Hol is kezdjen az ember körbenézni a neten, ha nem a hivatalos honlapon? A www.pecs2010.hu honlapon próbáltam a programoknak utánajárni, de ilyne rossz, pontosabban ilyen rosszul használható weblapot ritkán lát az ember. Hiszen egy keresőtől mit is reméljen az ember, ha nem azt hgoy kihozza az aznapi programokat. De nem. Ha egy koncert pl egy soknapos fesztivál részeként van (mint ez eléggé szokványos), akkor az egész fesztivált felhozza. Kattingassál csak paraszt, hogy megtaláljál mindent. Az már csak a hab a tortán, hogy ennek az egésznek baromira nincs marketingje. Egyik ismerősöm a honlapon jókorán feliratkozott a hírlevélre, melyből várta hogy egy halom programról fog elsőkézből értesülni. Persze eddig 1 azaz 1 deka levelet sem kapott tőlük. Ez aztán ám a marketing! Az egésznek semmi híre nincsen, most szembesültem azzal is, hogy egy halom finom kis jazzkoncert volt pár héttel ezelőtt, melyeket nagyon szívesen meglátogattam volna. Sehol sem lehet látni, hallani semmi reklámot arról, hogy mi lesz. Vagy nem is kell a néző, az érdeklődő, a városban időt eltöltő honpolgár? Érthetetlen számomra.

 Az is érthetetlen, hogy az utak felújításánál hogyan járnak el helyenként. Nekiállnak egy nagyobb (10km) út felújításának. Mit tesz a buta magyar? Lezárja egyből az egészet, mindenhova kibisggyeszti a 30as! táblákat, és nekiáll az egyik végén pár emberrel a felújításnak. Nem értem miért nem tesznek ki a sebességkorlátozó táblák alá egy táblácskát: 8.00-17.00ig. Merthogy amikor nem melóznak rajta, akkor mi a fenéért kell szöszmötölni az amúgy normális minőségű utakon? Hogy a rend éber őrei kaszálhassanak? A másik szépség, amikor egy kb 20m-es szakaszra kitesz egy mégdurvább korlátozást, mert van ott egy autókijáró. Annyira pici a táv, hogy nincs talán olyan barom, aki lelassít, hogy 3 mp múlva újra viszagyorsíthasson. Mindezen agymenések után viszonylag simán érkeztünk Pécsre, ahova fotózni jöttem egy rendezvényt. A munka végeztével pár perc frisslevegő után máris pattanás gépesjárművesbe, és tépés haza ezerrel. Najó, max 100zal csak :) Útközben meglepődve tapasztaltam, hogy a GPS odafelé másik utat lát rövidebbnek, mint visszafele. LOL, de nagyon. Így visszafelé a töksötétben eléggé vadregényes úton, a kaszói erdőben megbúvó aszfaltcsíkon tornásztunk hazafelé. Útközben találkoztunk pár rókával, 3 őzzel (az egyiket közelről is megcsodálhattuk, ahogy átteker a kétsávoson) és néhány macska-béka-stb is útrakerült. A megérkezés szinte mp pontossággal sikeredett: 23:00.00 :)

 Jaja, az ember néha elmegy egyet irándulni Senem kart, lábat, senem csirkemellet esetleg pulykacombot. Nekem alapelemem, hogy mindent tervezek, így erre a napra is így készültem: reggel 8.30: kerékcsere nyárira, 9.00_indulás. POntosan érkezve a papucscserére meghökkentett a szerelő emberke: ja, ez most nem fog menni, itt kell hagyni. Hát ott is hagytam - a pasit. Útközben azért megosztottam érdekes világszemléletemet a segítségemmel, aki azonnal felhívta az illetőt és a tegnap megbeszéltekre ébresztette ra. Már neki is álltak, s ekkor jött a hidegzuhany. Télre fordulóra nem én voltam aki lecseréltette a gumikat, így most szembesültem a ténnyel: a gumik annyira megkoptak, hogy cserélni kell őket. Szal régi kerekeket cuccolhattam vissza, és jelentős késéssel indultunk el. A cél Balaton-felvidék volt, kezdeti logikában Badacsony volt. A hegyen ha jól tudom icipici koromban voltam utoljára, szal minden új volt. Kihasználtam a helyi Tourinformot, akik készségesen informáltak a hegy bejárásával kapcsolatosan. Autó le, fotóscucc fel, s megindultunk felfelé a kőlapok fedte tanösvényen. Persze a sietve indulás meghozta a maga gyümölcseit: no sportcipő, no közgyűtű(=no makrófotó), no polárszűrő(=no szép kék ég).

 De beszéljünk inkább arról, hogy mit láttunk ma. Elsőként is remek panorámát láthattunk volna a Badacsony hegy legmagasabb kilátójából, amit ti is láthattok. Sajna a fák már kitakarják a panoráma jelentős részét, rájuk férne egy kis visszavágás.

  Némi természeti áthelyezés (gyk viráglopás) után tovább folytattuk lefelé az utunkat. A jó idő és a meleg napsütés máris előhozta a kis gyíkarcokat, akik sütkéreztek, de eléggé éberen tették mindezt. Szal megközelíteni őket nem könnyű, de néha összejön, lásd itt.

A következő uticél az egyik kedvenc váram, Szigliget volt. Kicist elhanyagoltam, míg mások nem! Kb 2 éve voltam utoljára fent, amikor még eléggé letargikus állapotok uralkodtak. Asszem a helyiek észrevették, hogy ez így nem mehet tovább, hogy a Balcsi környékének egyik legszebb várromja ne legyen igazi turistaparadicsom. A beugró is megjelent, egy 500as a taksa arconként, de simán megéri. Tényleg szép lesz ha teljesen elkészül, mert még most is csinálgatják. Lettek infótáblák, kezdenek az épületek helyreállni, alakulnak a helyiségek, melyekben minden bizonnyal kiállított tárgyak lesznek.

A panoráma csodálatos, a szél pedig kicsit viharos kedvében fújdogált néhányszor. Lent a kávézóban házi fagyi van, melyből a csoki a legjobb (a citrom meg a legfelejthetőbb). Ha arra jártok nézzetek be a fazekasműhelybe, ahol jópofa cuccokat lehet beszerezni. Útközben befutottunk még egy szigligeti panorámát is megnézni, majd Héviz felé vettük az útirányt. Mivel egy gyengusz regelivel indultunk el, így már rendesen megéheztünk, szal betoltunk egy-egy gyrost. Nomeg egy kis fagyit is: gesztenye és csoki volt nálam amenü: mindkettő istenien el volt találva. Hazaérve képvizslatás és hasonló szépségek vártak. Nomeg blogírás. Ugye látjátok?

 Mivel nagyonrégen találtam egy jópofa blogot, ahol az igéket mindig -ás/és képzőkkel látták el, így gondoltam hgoy a mai blogom stílusát e nyelvi szubkultúra oltárán fogom beáldozni.

 Reggel felébredés, fejből kinézés, tv elé beülés. Bolond műsorvezető nézés, kakaó csinálás, ivás ezerrel. Zuhizás, répa duplán megmosás, nemborotválkozás, munkába beesés. Nap indulás, kevés problémázás, dolgok elrendezés, majd kicsit késve tegnapi maradék evés. Nyammés. Délután kis fotózás, Nagyidai cigázás, szerepelés kissé. Ezután változatos munkás megoldás, majd röppenés haza, hiszen ha hétfő, hát fotóklubbozás következik. Apró, jelentéktelen elkésés, szőke Zsófkázás, mindenki nevettetés, többszörös fólialetépés, grrezés, majd színházás. Izé, színházfotózás. RudolfPéterezés, Kállayzás, hosszú előadás nemkicsit unás. Szerintem "hype" elnevezés, kicsit szájelhúzás, bár HSMK televagyás. Itthon képeken mérgeskedés, gondolkozás, állítgatás: talán jóbbá válás. Remélés, holnap ezerrel tesztelés, mert szabin levés és kirándulás.