Jaja, az ember néha elmegy egyet irándulni Senem kart, lábat, senem csirkemellet esetleg pulykacombot. Nekem alapelemem, hogy mindent tervezek, így erre a napra is így készültem: reggel 8.30: kerékcsere nyárira, 9.00_indulás. POntosan érkezve a papucscserére meghökkentett a szerelő emberke: ja, ez most nem fog menni, itt kell hagyni. Hát ott is hagytam - a pasit. Útközben azért megosztottam érdekes világszemléletemet a segítségemmel, aki azonnal felhívta az illetőt és a tegnap megbeszéltekre ébresztette ra. Már neki is álltak, s ekkor jött a hidegzuhany. Télre fordulóra nem én voltam aki lecseréltette a gumikat, így most szembesültem a ténnyel: a gumik annyira megkoptak, hogy cserélni kell őket. Szal régi kerekeket cuccolhattam vissza, és jelentős késéssel indultunk el. A cél Balaton-felvidék volt, kezdeti logikában Badacsony volt. A hegyen ha jól tudom icipici koromban voltam utoljára, szal minden új volt. Kihasználtam a helyi Tourinformot, akik készségesen informáltak a hegy bejárásával kapcsolatosan. Autó le, fotóscucc fel, s megindultunk felfelé a kőlapok fedte tanösvényen. Persze a sietve indulás meghozta a maga gyümölcseit: no sportcipő, no közgyűtű(=no makrófotó), no polárszűrő(=no szép kék ég).

 De beszéljünk inkább arról, hogy mit láttunk ma. Elsőként is remek panorámát láthattunk volna a Badacsony hegy legmagasabb kilátójából, amit ti is láthattok. Sajna a fák már kitakarják a panoráma jelentős részét, rájuk férne egy kis visszavágás.

  Némi természeti áthelyezés (gyk viráglopás) után tovább folytattuk lefelé az utunkat. A jó idő és a meleg napsütés máris előhozta a kis gyíkarcokat, akik sütkéreztek, de eléggé éberen tették mindezt. Szal megközelíteni őket nem könnyű, de néha összejön, lásd itt.

A következő uticél az egyik kedvenc váram, Szigliget volt. Kicist elhanyagoltam, míg mások nem! Kb 2 éve voltam utoljára fent, amikor még eléggé letargikus állapotok uralkodtak. Asszem a helyiek észrevették, hogy ez így nem mehet tovább, hogy a Balcsi környékének egyik legszebb várromja ne legyen igazi turistaparadicsom. A beugró is megjelent, egy 500as a taksa arconként, de simán megéri. Tényleg szép lesz ha teljesen elkészül, mert még most is csinálgatják. Lettek infótáblák, kezdenek az épületek helyreállni, alakulnak a helyiségek, melyekben minden bizonnyal kiállított tárgyak lesznek.

A panoráma csodálatos, a szél pedig kicsit viharos kedvében fújdogált néhányszor. Lent a kávézóban házi fagyi van, melyből a csoki a legjobb (a citrom meg a legfelejthetőbb). Ha arra jártok nézzetek be a fazekasműhelybe, ahol jópofa cuccokat lehet beszerezni. Útközben befutottunk még egy szigligeti panorámát is megnézni, majd Héviz felé vettük az útirányt. Mivel egy gyengusz regelivel indultunk el, így már rendesen megéheztünk, szal betoltunk egy-egy gyrost. Nomeg egy kis fagyit is: gesztenye és csoki volt nálam amenü: mindkettő istenien el volt találva. Hazaérve képvizslatás és hasonló szépségek vártak. Nomeg blogírás. Ugye látjátok?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.