Az esti élmények bizony hatottak a fáradt testre és elmére. Egész éjjel álmomban is Metallica koncerten voltam, ahol olyan dalokat is lenyomtak, amiket nagyon meghallgattam volna tőlük. Whiskey in the Jar, Unforgiven, Frantic stb. Hmmm...ezen a koncerten éreztem legjobban magamat, de sajna ez nem volt valós. Reggel úgy ébredtem, mint aki előző éjjel 2 koncertet csápolt végig, kissé megázott és dagonyázott egy finomkát. A nap pörgése gyorsan magamhoztérített, hiszen teendőm akadt bőven. Persze azért meghallgattam kollegám véleményezését is a koncertről, aki csücsülősben nyomta. Szerinte is jó volt a pesti buli és ez a lényeg - lényegében. A nap maradék részében futón voltam. Egy régi infós szívásom megoldására jöttem rá, nomeg a drága tanúsítványok frissítésének le nem írt rejtélyeire. Futás befele fotóklubba, majd rohanás kutasfekához és kis dumcsi után húzás az erdélyi kirándulás megbeszélésére. Odaérkezve egyből borba kényszerítettek, melyet kissé szégyenletesen, de megkóstoltam. A hangulat ismét jó lett, pár óráig szóba se kerlt mindaz, amiért ottvoltunk, de remekül éreztük magunkat, majd gyorsan átfutottuk a szükséges dolgokat és visszakanyarodtunk egyéb témákhoz. Hazacaplatva kis meló majd kis alvás jött...Gúdnájt lávörsz!

 A reggeli bolhapiac a folyamatos eső miatt bukó volt, s már az esti koncertre is borítékolható volt a szarráázás. De nem baj, egyszer élünk, nomeg Metallica! Így délelőtt itthoni teszveszés volt, majd a finom ebéd után egy kis alvásra adtam fejem, majd az esti 5ös indulásra előkészültem teljesen. Pót ruházat, türcsi nomeg eső elleni köpönyeg. Kis késéssel indultunk, de nem féltünk tudtuk időben érkezünk, hiszen a már tapasztalt előzenekarokra nem voltunk kíváncsiak. 

 Az út sima volt és végig esős, s a zsernyákok jó nagy körben lezártak mindent, úgy hogy kb 3 kmt kellett sétálnunk a bejutás előtt. Nehézkés parkolás után egy kis Karlovackát toltunk a közeli benzinkúton s összeismerkedtünk pár helyi rajongóval is. A fent említett sétát kellemes esőben tettük meg jópármagunkkal, majd a bejutáskor szembesültünk egy apró, ámde fonos ténnyel: bokáig érő sár van mindenhol. Bocsi, tévedtem, nem mindenhol. VOlt ahol mégnagyobb. Csúszkáltunk, twistelgettünk a rityóban, nehogy egy szép lépésnél a cipőnk fogságba essen a sártengerben. Na, nemtudom hogy az index tudósítója itt mit mondott volna az aállaptokra, de talán akkor nem fikázta volna enynire le a pesti bulit. Na mindegy. Lassan bejutottunk s már egy sörre sem volt időnk. Az esőre, sárra és a hangulatunkra alapozva most a középmezőnyben helyezkedtünk el, ahol nem volt semmi pogó vagy lökdösődés, csak vízhatlan headbangelés.

Így végre volt módom a kivetítőket megcsodálni, ahol frankó közeli képeket kaphattunk a közelről sem látható részletekről. Valahogy így egészült ki számomra teljesen az élmény a két koncert után, bár mindegyik más volt a maga nemében. Konkrétan a két kondert között 6 dal különbség volt, így még hat dalt hallhattam élőben a rock nagyjaitól. Fuel, Battery, Hit the Lights, csak hogy a húzósabbakat írjam. Az eső szüntelenül esett s a közönség nagyon vegyes volt. Körbenézve alig láttam embert, akinek ajkai az aktuális strófákat motyogták volna, s ez feltünt a színpadon dolgozóknak. Bár próbálkoztak a hangulat fokozásával, de szerintem nem érezték túl jól magukat. Ennek ellenére korrekt buli volt, persze Lars itt is mellétolt rendszeresen. Asszem meggondolhatnák ezt az embert, bár a csapat arról híres, hgoy ddig két csere volt csak, melyből egyiknek az oka egy haláleset volt. Naszóval, mindazok után hogy ilyen "igénytelen" helyszínen lett megrendezve a buli, nem csodálkozok, hogy a Metallica ebben az országban most lépett fel először (talán utoljára is?) Nomeg mi is megbeszéltük: legközelebb inkább kétszer Bécsbe (pedig jóval messzebb van s a jegyár is magasabb), mint mégegyszer Zágrábba. Azt azért hozzáteszem, én ismét remekül éreztem magamat, bár kicsit hiányzott a tömegfíling, s az együttes kényszermozgás és eufória. Itt a végén nem voltak sokat kint, szinte sietve húztak le a csapat tagjai a színpadró, mi pedig próbálkoztunk a kijutással a loviról. jahogy mert ezt nem is mondtam, ez valami lovardának a gyepe volt, amit most szétkínáltunk egyfajta össznépi sárdagasztóvá. A kijutás húzós volt...a barom szekusok nem bontották meg a kordont, egy aprócska folyósn próbálták a kiemelt állósokat kiengedni, nem hagyva magukat meggyőzni a kordon megnyitásáról. Izgi volt cuppogni a csúszós sárban, miközben a barmok hátulról nyomtak, lökdöstek megállás nélkül. Gratulálok, látom ilynekor már nem volt semmi eszük. Következett a kellemes hoszúnak tűnő séta, majd átöltözés a verdának és go home. Félhármat kakukkolt a virtuális órám, amikor hazaestem, s szinte mindjárt be az ágyba. Holnap munka, kezdődik a hét, kell a pihent elme. Jóóóéjt!

 Azt elfelejtettem mondani, hogy valójában a sok kiabálás miatt frankón alig bírtam beszélni, ami kissé javult csak meg reggelre. Hiszen mit várhatnék alig pár órácska alvás és egy ilyen hatalmas élmény után? Délelőtt pislogtam mint hal a szatyorban, ahogy a történtek hatása alatt voltam még. Nomeg el kell modnanom: Lars baromira okosat szólt, hogy nem kell rájuk 11 évet várni :9 Éjjel jött az sms: van a vasárnap esti koncertre egy tökolcsó jegy. A valódi ár harmadáért hülye lennék nem elmenni :D Szal pár telefon s máris biztos lehettem benne: a vasárnapi élmény megvan :) Ezután az, hogy anyu az egyik kedvencemet, cigánypecsenyét csinált már csak hab lehetett a tortán, de jól belaktam belőle :)

 Kis pihi után egy ígéretemnek tettem eleget, elmentem másodhegedűsnek izé másodfotósnak egy esküvőre, pontosabban az polgári részére illetve az azt követő fotózgatásra. Előbbivel minden flottul ment, a második viszont már nehézségeket okozott. Sajnos az idő kemény eső és erős szél volt, szal csakis belső képekre lehetett szorítkozni. Terveztünk műhelyes képeket, de végül a ruhát féltve lemondtunk róla. Maradt a család nappalija, ami fényileg és méretileg picike volt nekem. Persze próbáltuk megoldani a dolgokat, lett pár jó kép. A hangulat túl jó is lett, nagoyn lazák voltak ők is, nomeg mi is. Olyan pálinkát toltunk, amit az örömapa erre az alkalomra tett el: 5x lefőzött szilvapálesz csuporban. Durrrrva volt, azonnal hatott. 

 Dolgunk végeztével léptem a pesti cuccaimért és a jegyemért, nomeg egy kis megaszar nézésre. Sajna nem tartott sokáig a jólét: 8ra jelenésem volt a Csengey Dénes versmondó verseny gálájára. Rossz címre és rossz időre mentem s alig találtam parkolóhelyet, de még korán is érkeztem. Sok volt a fellépő, így megcsúszott a program s a 7re tervezett gála fél9kor kezdődött el. A díjak kiosztásakor szembesültem vele, hogy mennyi idős ember is mond verset vagy novellát. Ez ismét egy új és külön világ volt, ahol éreztem, hogy ők egymással egyfajta kedves családot alkotnak. Sokan voltak, akik egy egy költeménnyel köszönték meg a megkapott díjakat, melyek nagyon meghatóak voltak. Az első díjat egy olyan lány kapta, akinek veleszületett betegsége volt: az alkarjai hiányoztak s a kezei se voltak teljesen kifejlődve. Felemelő élmény volt hallgatni, ahogy előadott egy költeményt, s arcáról sugárzott az átélés és a boldogság. Bezzeg mi, akik testileg nem szenvedünk hiányosságokat, nem tudunk ilyen boldogok lenni. Fantasztikus volt látni és hallani, szinte éreztem hogy mint egy akkumulátort a gyorstöltő feltölt engem is erővel. Hatalmas és őszinte vastapsot kapott. Kedvet kaptam ahhoz, hogy eljárjak ilyen rendezvényekre nézőként.

 "Felvirradt a nagy nap, a rock katonái újra együtt vannak,

Reggel óta megszállták a város, amerre nézek rockereket látok!"

Ugyan nem a nagyrabecsült mogyorós Paksi Ossián ma a fő attrakció, azért ez az érzés kapott el reggel. A reggel, ami valami miatt korán ébresztett fel. Túl korán s visszaaludnom sem sikerült. De nem baj, legalább szépen átnézve mégegyszer mindent kicsit nyugodtabban indultam el a reggeli dolgaimra. Még szendvicseket is gyártottam és reggeliztem is, finom friss zsömit szermányoltam a közeli kisboltból hozzá. A fuvaros munka ellátva, szépen le is tettem a cégnél a kocsit s hazasétálva vártam a pestre vivő sereget. Kis késéssel, de megérkeztek befogadóim: Zsolt és felesége. Felfelé elröppent az idő, végigdumáltuk mindenféle témákról a könnyed 2órás utat, melynek végén én kiszálltam a petőfi híd pesti lábánál, hiszen pont arrafeé volt teendőm. Amíg csinálták a dolgomat, addig ismerősökkel fogadást kötöttünk, hogy menyni idő alatt tűnik el egy lcdmoncsi dobozába rejtett régerégi videó. Volt aki 5 percet, volt ki még kevesebbet gondolt, s csak én a "falusi" mondtam azt hogy 10 perc. Valszeg a kis forgalom okán, de sokkal tovább is ott virított az eldzsídoboz szépen a járda szélen diszkréten.

 Alighogy megindultam jött a telefon a cégtől hamár fent vagyok, ugorjak be egy dobozért, ami tegnap kimaradt a beszerzésből. Hmmmm...mivel nem esett és kedvem is volt sétálgatni, így a Westendtől laz Árpád híd budai hévmgállójáig kellemeset gyalogoltam. Utólag megondolva szép kis játék volt, szerintem 8-10 km. Valahogy jólesett az elő-előbújó nap sugaraiban sétálni a lengedező szélben. Az Árpád hídon megcsodálhattam a látható panorámát, ami a tiszta levegő miatt szépséges volt...eddig mindig csak végigrohant az ember kocsival a hídon ahelyett, hogy megcsodálta volna a látványt. A Hév egész közel tett le kisrokiék lakásához, ahol kiderült: elfutottak esőkabátért, hiszen nekik nem volt ilyesféle védőfelszerelésük, s eléggé gyanús volt, hogy este szükségük lesz rá. megérkezésük után egy kis sörmagot fogyasztottunk az ebédünkhöz, majd megindultunk a stadionok irányába. Közben volt néminemű bkvpara, nomeg egy ismerkedés rokiék baráti körének egy lánytagjával is. Újabb söröcske, majd érkezés a célhoz, ahol egész simán bejutottunk. A turnépóló, bár kétségtelenül egyedi és jó ötleten alapul, valahogy nem sarkallt a birtoklási vágyam kiélésére. Hiszen valahogy nem jött át a cucc, főleg nem hatezerért. Ennyit kértek el egy közepes minőségű pólóért a shopban. Gyors befutás, a kiemelt szektorhoz való gyorsmozgó karszallag beszerzése, majd a helyi malátaturmixok fogyasztása következett a kétbetű látogatásának vegyítésével. Utóbbit egyesek nem túl szívbajosan a bejárat falánál oldották meg, ahol eléggé szem előtt is voltak. Dehát, a pisi nagy úr! Nagyon undorító volt, de egy szekusnak sem jutott eszébe hogy talán ezt nem kéne megengedni, rockkoncert ide vagy oda! Bár az elején a slóhoz jutni nem volt túl könnyű: elég picike csatornán lehetett begaloppozni, de ott már kánaán jelleg fogadott. Legalábbis a hímekre gondoltak, hiszen a kevésszámú toitoi mögött hármas piszoárkupacok várták az outputot. Közben a két előzenekar tette a dolgát, bár ne tették volna. Az első csapat a High on Fire volt, akik szimplán szarok voltak. Őket a Volbeat követte, akik kis élcelődés szerint csak a Metallica dobosa Lars miatt vannak itt, hiszen dánok. Ezt leszámítva egész kellemes nótákat játszogattak, bár nekem kicsit erősen szeletelős volt. Közben persze összefutottunk egy valag ismerőssel: köztük régóta a kordonnak passzírozott atayafiakkal, akiknek egy kis sört intéztünk, hiszen ők onnan kimoccani sem tudtak. Nocsak, ki jön szembe? Hát az Indián. Az elmúlt közel 15 évben nem láttam, bár a tvs partin szembejött. Meg is örültünk egymásnak s le is dumáltuk: mi bizony nem hátulról, ahnem amenynire bírunk közelről fogjuk nézni a színpadot. Így is lett, hiszen a már ismert felvezető dallamoknál már megindultunk a túránkra, amely a 3. sorig vezetett, ahonnan mindent premierplánból (s nem kivetítőröl mint az ülőhelyesek) élvezhettünk végig.

 Életem első Metallica koncertje hatalmas élményt adott. Bár a hangtechnikás fülem panaszkodott: a dob túlerős volt a basszerossal együtt, az ének pedig kicsit kevés volt. persze állítgattak agybafőbe, így a 3. szám környékén már jól szóltak a dolgok. Itt már jöttek az egyéni hibák: Lars öcsénk helyenként baromira mellétolt, elment a ritmus. Mint kicsi odafigyeléssel észre lehetett venni: a lábdobok triggerelve voltak, ami azért koncerten nem szokványos dolog. Köszönhetően a dobosnak pl a One is széjjel lett dobolva sajnálatos módon. A fórumokon sokan mondják: aki cd minőséget akar, hallgasson cdt. Na ezzel azért simán vitatkozásba szállok, hiszen nem félmunkáért és elcseszett dalokért csengettem ki a 20ezresemet. Nem két napja tolja, s nem is mondanám hogy ne lenne eléggé jó dobos. Szal figyeljen már oda, s ne szarjon le bennünket. Tolja csak cd minőségben, hiszen ezt az azonos kvalitású arcok is így csinálják. Nade hagyjuk a fikázást, inkább mesélek a lényegesebb részekről! A harmadik sorból simán nézhettem a pár méterrel előttem zenélő Metallicát. A kivetítő csak éppenhogy a látókörömben volt, ezért nem is figyeltem rá. A Harvester of Sorrow volt az egyik mérföldfő, ahol dobtam egy hátast, majd Fade to Black , That was just Your Life és a The Day that never comes következett, melyeket keményen végigtoltunk. Some old stuff gyütt egy kis legfrissebbel: az alapműnek számító Sad But Truen skálázgathattunk, majd a Cyanide pörgött. A szintén régi nyalánkság, a One következett melyet után a mindenki által ismert Master of Puppetsen énekeltette meg James bátyó a népes közönséget. Ja igen, közönség! A kiemelt részben azért jónéhány "téglát" sikerült találni, aki kb a szedbettrúért gyütt, a többi számon nem találta fel magát. Aztán volt pár olyan arc, akin elsőre lejött, hogy a balhé miatt jött. Lökdösődtek, parasztkodtak, beszólogattak és verekedést próbáltak kihozni a másikból. Az ilyen húzzon inkább egy ketrecharcba aztán csapkolódjon ott. Talán megkapná azt a pár lendületes találatot, amitől a borsónyi agya talán elkezdene fejlődni végre.

 Be kell vallanom nekem elég lett volna az egész koncertből egy dal. Félre ne értsetek: nekem ez volt a csúcs, már ezért magáért is képes lettem volna elmenni a koncertre. Nothing else Matters. Régesrégi kedvencem és furcsánpusztán még aktualitása is van valahol. Szóval amikor elkezdték, máris elvarázsolva éreztem magamat. Úgy éreztem, ebbe a dalba James is beladott mindent. Nagyon hitelesen adta elő, a csapat is tökéletesen aláadta mindazt, amit zeneileg lehetett. Ez a pár percecske számomra nagyon sokat jelentett, azt hiszen én ordítottam a leghangosabban a dalt Hettfield után (neki könnyű volt a párezer wattnyi hangteljesítménnyel a hátamögött...). Nem tudom ki hogyan van, de engem két dalhoz két ígeret kötött. Az egyik vagy tízéves volt, de más úgy gondoltam, az illető nem érdemli meg, hogy felhívjam, hogy velem hallhassa azt a dalt, ami anno nagyon közös volt számunkra. A másik hívást megtettem, de csak hangpostával találkoztam, melyre azért hagytam egy kis darabot az adott dalból. Bár ez olyan lehet, mint amikor az ember hallgatja a koncertfelvételt otthon a cdn. Más talán, amikor tudod: most történik, s nem is túl távol, talán csak éppen 25 kmnyire. A normál program záródala volt a régi klasszikus Enter Sandman volt, amit szintén végigordított a Puskásba betömörült 40000 ember. Hihetetlen volt ott a hangfalak tövében hallani ahogy a sok lűd disznót győz effektus érvényesül: néha egész korrekt kórusi hangerővel vettük fel a versenyt az amúgy bikakeményen zúzó hangszerekkel. Kis füttyögetés, taps és Metallicázás után avisszajöttek a fiúk és letolták a Diamond Head féle Helpless feldolgozást, majd a Motorbreath után a záróakkordként a már megszokott Seek and Destroy következett. Az utolsó dal után még jó ideig kint maradtak a fiúk, egy halom pengetőt szórtak ki a népnek (melyek egy részét a szekusok nyúlták be, majd ömlesztettek fel a vaterára), megígérték hgoy nem kell fucking 11 évet várni rájuk. Valahogy felkerült a színpadra egy magyar zászló egy kis szöveggel, melyet lengetve távoztak a srácok. Mint kisroki elmondta: ez ilyenkor a próbaterem falára fog kerülni, ahol eddig még nem volt magyar zászló. Ó je, most már van!

 A kijutás egész egyszerűen és gyorsan ment, bár másik kapu felé vettem a parkoló kocsi miatt az irányt. Egyedül az bosszantott, hogy nem vették ki azokat a karokat, amik megnehezítették nemkissé a kijutást. Haza egész gyorsan sikeredett jönni: 2 után picivel már itthon ültem és magam elé nézve azt mondtam: na ez aztán baromira jó volt!

 Mivel holnapra keményen szabadság van betervezne, naéspersze beszerzősnap és kollégahiányos nap is, így finomság volt mára várható. Nomeg esősnap, ami nemkissé előrevetítette a napi hangulatot is. Két kollega külsőzni ment ami csak fokozni tudta a helyzetet. Bevallom, kicsit neház doglom van most blogírásilag. Tudtalévő, hogy jelenleg közel 5 napos elmaradásban vagyok a soksok teendő és megannyi lustaságfíling által. 

 Az viszont tutira biztos, hogy ez a nap már a holnapi koncertre való hangolódás jegyében telt. Reggel Metallica, délben Metallica, este Metallica volt a program. Persze közben azért meló is volt, aminek vége sem volt 5kor. Egy átszerelendő noti is várt itthon, melyet rekordidő alatt sikeredett helyrepofozni a tulaj nagy nagy örömére. Egy hirtelen kérés miatt kicsit át kellett szerveznem a holnapomat, ami egy korai indulással kezdődött volna. Este mentem valahová, de akárhogy is gondolkozok, csak nem jut az eszembe...pedig még siettem is emiatt a fenti notival, hogy talántalán időben odaérek. Szerintem odaértem, megoldottam a dolgokat. Na meg is van! Egy gépért ugrottam el, nomeg próbáloztam cipőt nézni. Nem is egyfélt, hiszen lassan felújításra szorul pár lábbelim. Találtam szép hétköznapi és tetsző szabadidős darabokat is. Nomeg frankós túracipőket is, ami szintén jól jönne alkalomadtán. Venni nem is vettem egyiket sem meg, de legalább kicsit körbenézegettem, hogy mire számíthatok. 

 Na, ezt nevezem mozgalmas és történős napnak. Délelőtt hellyelközzel bent rohangáltam dolgok, ajánlatok, ügyfelek és kapcsolattartók között virtuálisan. Délután meg errearra ment az élet velem. Nagy magasságok és mérhetetlen mélységek váltották egymás szép rendben. A végeredmény magáért beszél: minden működik, frankón. Remélem ez így is marad szinte örökké :) 

 Késve befejezett munka után rohanás és elkésés az utolsó masszírról. Utolsó, legalábbis a papír szerint, bár immár önköltségesen, de élni fogok a lehetőséggel a jövőben is. Bicajos útra indulva egy gépet megnéztem, melynek több sebből vérzik a torka. Az én torkom pedig finom rezi vörösbort és krumpliprószát kapott.

 Az est tervezett főprogramja Pali brádernél egy kis megbeszélés és ccdtisztítás volt. Kis bizonytalanság után gugli barátnőnk fellebbentése után nekiálltunk amanuális megoldásnak: hangosan számolták a másodperceket, amíg én szívtam, majd kentem, végül töröltem, mindezt a perc feleiben méregetve. A végeredménx nekem nagyoncsak megfelelt: egy aprócska, észrevehetetlen végeredmény maradt a dupla tisztogatás után. Aztán meg jött a megdumálsás: besegítek egy kis esküvőfotózásba szombat délután. Érdekes tervek vanna, melyeket előre nem szeretnék ellőni, így most kussolok. Sajna szar időt mondanak, így lehet hogy a kültéri képeket alapból bebukjuk, bár miért ne lehetne ernyős és esős képeket csinálni? Max segédszemélyzet kell a dologhoz, nemde? Meg jópár ernyőke. Ez most kíváncsivá tett kicsit! Nem vártan vacsora is fogadott, ahol egy keveset tömtek is pocakba, bár nem igazán voltam éhes, de az illem és a fini spagetti nagy úr ám. Főként az utóbbi :) Idő ment, bor fogyott, hangulat fokozódott én meg lassanként hazagurultam a járdákon. Jobb volt, mintha gyalogoltam voltam hazáig...brrrrr.

 Ilyen is van...lehet hogy 52 egy évben. Kedd. A hétfői bolondokháza után egy kicsit mérsékelt nap, ami azért nem az unalmasságokat hordozza magával. Főleg, amikor egy mérges ügyfél hív fel, hogy neki most azonnal van valamire szüksége, s hogy mindenkinek minden jó legyen, hát beáldozza az ember magát. Felnyalábol pár dolgot s megindul egy városon kívüli körre, melyből koradélután kecmereg csak haza. Mindenkit meggyőz, kedvesen mosolyog, elhárít, megold és megért mindent. Perfection, nearly. hazaesve jól megérdemelt ebéd, majd apró szépségek és saját ügyek intézése. Kölcsönkedvesség visszajár: egy ügyfelünknél nemkeveset költve kellemes kedvezménnyel lepett meg bennünket. Tök jó volt úgy érezni: "visszakaptam" valamit, bár csak áttételesen.

 Az este itthonosan telt, a fentmaradó apróságokat tettem helyre. Ja, és elkezdtem az intenzív lelki hangolódást a pénteki eseményre. Metallica, tudjátok!!!!

 Azt hiszem ez egy jó nap volt. Szinte minden szempontból, de azért nézzükcsak. A legjobb talán az volt, hogy sikerült valakinek az egésznapos rosszkedvét fellazítani. Aztánmeg volt egy pezsgőbontásgyanús eset: ha minden igaz, akkor egy nagyon közutálatnak örvendő személy hagyja el vizeinket, mely talán megoldást tud nyújtani sokéve elhúzódó dolgokra. Továbbmenve pedig sikerült leszállítanom egy régebbóta nálam dekkoló dobozt, majd jókat kuncogni a funkcióján :) Aztánmeg a hűtőmben található tiramisu mennyiségét is kicsit megtizedeltem. Munkaügyileg sikerült teljesen működővé varázsolni egy rendszert, amit senki sem csinált meg helyettem :I Pénzügyileg is jó csillagzat alatt voltam ma: sikerült végre egy régi ügy végére pontot tenni, így dől a lé, bár csak aprócska lyukon :) A fotóklubbot lustasági okokból kihagytam, inkább kiköltöztem a teraszra és gyönyörködtem a kiskertben. Már megérte ez is. Azt már mondani se merem, hogy még langyos zserbót is kaptam, hiába aki jókor jó helyen van.... Este egy kis szavalatra adtam a fejemet, ami szintén jó móka volt, s bár az orrom nem szelelt és sajttal teli pocakkal próbáltam szonettikus hosszú sorokat egyszuszra kinyilatkozni, azért én elégedett vagyok picit az eredménnyel. Majd kiderül hogy más is így gondolja e :)

 A vasárnapi ébredezésem oroszlánrészét ismételten a bolhapiacon sikerült megoldanom. Ugyan sok sikerrel nem jártam, csak egy apróval, mégsem éreztem veszteségnek az ott eltöltött időt. Friss levegő, napsütés, tisztuló fej jellemezte ezt a pár kellemes időt. Ebéd után nagyon elálmosodtam, talán azért is, mert az idő is rosszabbra változott: beborult, esőgyanús állapotokat vett fel, így egy kis bonus fejfájás is rátenyerelt a gondolkodó szervemre. Kis alváspróba után inkább a kertimunka melett döntöttem, mely meghozta a gyümölcsét: szép, takaros kert, kicsit kibővítve egy Erdélyből csempészett aprócska fenyőfával, természetvédelmi területről eltulajdonított áfonyatövekkel, és egy dísznapraforgóval. Jólesett hallanom, hogy akinek szintén adtam egyet a babafenyők közül, úgy kommentálta az ültetés befejezését, hogy "megsimogattam minden pici ágát". Látjátok, ilyen mondatok miatt érdemes ajándékozni, amikor egyfajta határtalan örömet tudtok létrehozni . Aszondom, amit kell megtudtatok, lapozzatok inkább a következő bejegyzésre.

 Mivel reggel cseppet sem éreztem jól magamat, így gondoltam jól hogy csak benézek a céghez majd. A kollegák külsőztek, jópárszor hívtak is, s be kell vallanom a vércukorszintemet is megmozgatták nem a jobbik irányba, de a régi mondás azért nem feledhető: az a biztos, amit te magad csinálsz meg.

 De néha a más keze okozta véletlen is képes ám szép dolgokat faragni a sajtó egy ékes termékéből. Hogy milyent is? Tessék, lássátok magatok szümtükkel, mik vagymuk a nőklaptyájának fedlaptyáján. Hö.

 Ebéd után jött a kis szórakozás: hddcsere miatt szükségessé vállik a már működő, beaktivált rendszer átörökítése, idegenesül klónozása. Namost a szükséges baromállat egy Winfos Pista ábraázatában manifesztálódott, s elsőre biza nem is jött össze olyanféleképen, ahogy kellett volna jobb esetekben. Nade gugli a barátnőm, így néminemű phérték után megoldás is sikeredett a dologra, így elindulhattam Kisniggerhez egy kis eszemiszom projektre.

 Beesve már ott várt Niggabics így hármasban toltuk a sárgás cuccot, amire Kisfeka beesküdött. Mivel első hallásra Pina (colada), másodikra simán cumisüveg jellege volt, így bepróbáltattuk vele a figurát, mely mint láthatjátok igencsak iwiwgyanús, faszbúk várományos és napiszar uploados. A program főleg a megasztár jelenlegi próbálkozóinak vitális kiröhögésében és az új audi gyártási folyamatán kerekszemmel csodálkozásában merült ki.

Előbbiek nagyon nagy sikert arattak, volt aki ismeretlen halandzsangolban tolta az Alphavilles Big In Japan, avagy nevezzük inkább  szimplánpusztán csk BIKICSUNÁJnak.

A másik lefikázza és megátkozza a zsűrit (mutterja 1:40, lúzerje 2:40 (ő amúgy most tol valami megasztárellenes tüntetést)),

van full-laza betépett+szétesett rockerbicsünk is (3:40).

A Darwindíjra esélyes halkszavú sárgabratyó és gömbformájú cigánia is befutó szerintem. Hazacsúszva kétkeréken úgy döntöttem: ma sem kaptok blogot :)