A reggeli bolhapiac a folyamatos eső miatt bukó volt, s már az esti koncertre is borítékolható volt a szarráázás. De nem baj, egyszer élünk, nomeg Metallica! Így délelőtt itthoni teszveszés volt, majd a finom ebéd után egy kis alvásra adtam fejem, majd az esti 5ös indulásra előkészültem teljesen. Pót ruházat, türcsi nomeg eső elleni köpönyeg. Kis késéssel indultunk, de nem féltünk tudtuk időben érkezünk, hiszen a már tapasztalt előzenekarokra nem voltunk kíváncsiak. 

 Az út sima volt és végig esős, s a zsernyákok jó nagy körben lezártak mindent, úgy hogy kb 3 kmt kellett sétálnunk a bejutás előtt. Nehézkés parkolás után egy kis Karlovackát toltunk a közeli benzinkúton s összeismerkedtünk pár helyi rajongóval is. A fent említett sétát kellemes esőben tettük meg jópármagunkkal, majd a bejutáskor szembesültünk egy apró, ámde fonos ténnyel: bokáig érő sár van mindenhol. Bocsi, tévedtem, nem mindenhol. VOlt ahol mégnagyobb. Csúszkáltunk, twistelgettünk a rityóban, nehogy egy szép lépésnél a cipőnk fogságba essen a sártengerben. Na, nemtudom hogy az index tudósítója itt mit mondott volna az aállaptokra, de talán akkor nem fikázta volna enynire le a pesti bulit. Na mindegy. Lassan bejutottunk s már egy sörre sem volt időnk. Az esőre, sárra és a hangulatunkra alapozva most a középmezőnyben helyezkedtünk el, ahol nem volt semmi pogó vagy lökdösődés, csak vízhatlan headbangelés.

Így végre volt módom a kivetítőket megcsodálni, ahol frankó közeli képeket kaphattunk a közelről sem látható részletekről. Valahogy így egészült ki számomra teljesen az élmény a két koncert után, bár mindegyik más volt a maga nemében. Konkrétan a két kondert között 6 dal különbség volt, így még hat dalt hallhattam élőben a rock nagyjaitól. Fuel, Battery, Hit the Lights, csak hogy a húzósabbakat írjam. Az eső szüntelenül esett s a közönség nagyon vegyes volt. Körbenézve alig láttam embert, akinek ajkai az aktuális strófákat motyogták volna, s ez feltünt a színpadon dolgozóknak. Bár próbálkoztak a hangulat fokozásával, de szerintem nem érezték túl jól magukat. Ennek ellenére korrekt buli volt, persze Lars itt is mellétolt rendszeresen. Asszem meggondolhatnák ezt az embert, bár a csapat arról híres, hgoy ddig két csere volt csak, melyből egyiknek az oka egy haláleset volt. Naszóval, mindazok után hogy ilyen "igénytelen" helyszínen lett megrendezve a buli, nem csodálkozok, hogy a Metallica ebben az országban most lépett fel először (talán utoljára is?) Nomeg mi is megbeszéltük: legközelebb inkább kétszer Bécsbe (pedig jóval messzebb van s a jegyár is magasabb), mint mégegyszer Zágrábba. Azt azért hozzáteszem, én ismét remekül éreztem magamat, bár kicsit hiányzott a tömegfíling, s az együttes kényszermozgás és eufória. Itt a végén nem voltak sokat kint, szinte sietve húztak le a csapat tagjai a színpadró, mi pedig próbálkoztunk a kijutással a loviról. jahogy mert ezt nem is mondtam, ez valami lovardának a gyepe volt, amit most szétkínáltunk egyfajta össznépi sárdagasztóvá. A kijutás húzós volt...a barom szekusok nem bontották meg a kordont, egy aprócska folyósn próbálták a kiemelt állósokat kiengedni, nem hagyva magukat meggyőzni a kordon megnyitásáról. Izgi volt cuppogni a csúszós sárban, miközben a barmok hátulról nyomtak, lökdöstek megállás nélkül. Gratulálok, látom ilynekor már nem volt semmi eszük. Következett a kellemes hoszúnak tűnő séta, majd átöltözés a verdának és go home. Félhármat kakukkolt a virtuális órám, amikor hazaestem, s szinte mindjárt be az ágyba. Holnap munka, kezdődik a hét, kell a pihent elme. Jóóóéjt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.