Azt elfelejtettem mondani, hogy valójában a sok kiabálás miatt frankón alig bírtam beszélni, ami kissé javult csak meg reggelre. Hiszen mit várhatnék alig pár órácska alvás és egy ilyen hatalmas élmény után? Délelőtt pislogtam mint hal a szatyorban, ahogy a történtek hatása alatt voltam még. Nomeg el kell modnanom: Lars baromira okosat szólt, hogy nem kell rájuk 11 évet várni :9 Éjjel jött az sms: van a vasárnap esti koncertre egy tökolcsó jegy. A valódi ár harmadáért hülye lennék nem elmenni :D Szal pár telefon s máris biztos lehettem benne: a vasárnapi élmény megvan :) Ezután az, hogy anyu az egyik kedvencemet, cigánypecsenyét csinált már csak hab lehetett a tortán, de jól belaktam belőle :)

 Kis pihi után egy ígéretemnek tettem eleget, elmentem másodhegedűsnek izé másodfotósnak egy esküvőre, pontosabban az polgári részére illetve az azt követő fotózgatásra. Előbbivel minden flottul ment, a második viszont már nehézségeket okozott. Sajnos az idő kemény eső és erős szél volt, szal csakis belső képekre lehetett szorítkozni. Terveztünk műhelyes képeket, de végül a ruhát féltve lemondtunk róla. Maradt a család nappalija, ami fényileg és méretileg picike volt nekem. Persze próbáltuk megoldani a dolgokat, lett pár jó kép. A hangulat túl jó is lett, nagoyn lazák voltak ők is, nomeg mi is. Olyan pálinkát toltunk, amit az örömapa erre az alkalomra tett el: 5x lefőzött szilvapálesz csuporban. Durrrrva volt, azonnal hatott. 

 Dolgunk végeztével léptem a pesti cuccaimért és a jegyemért, nomeg egy kis megaszar nézésre. Sajna nem tartott sokáig a jólét: 8ra jelenésem volt a Csengey Dénes versmondó verseny gálájára. Rossz címre és rossz időre mentem s alig találtam parkolóhelyet, de még korán is érkeztem. Sok volt a fellépő, így megcsúszott a program s a 7re tervezett gála fél9kor kezdődött el. A díjak kiosztásakor szembesültem vele, hogy mennyi idős ember is mond verset vagy novellát. Ez ismét egy új és külön világ volt, ahol éreztem, hogy ők egymással egyfajta kedves családot alkotnak. Sokan voltak, akik egy egy költeménnyel köszönték meg a megkapott díjakat, melyek nagyon meghatóak voltak. Az első díjat egy olyan lány kapta, akinek veleszületett betegsége volt: az alkarjai hiányoztak s a kezei se voltak teljesen kifejlődve. Felemelő élmény volt hallgatni, ahogy előadott egy költeményt, s arcáról sugárzott az átélés és a boldogság. Bezzeg mi, akik testileg nem szenvedünk hiányosságokat, nem tudunk ilyen boldogok lenni. Fantasztikus volt látni és hallani, szinte éreztem hogy mint egy akkumulátort a gyorstöltő feltölt engem is erővel. Hatalmas és őszinte vastapsot kapott. Kedvet kaptam ahhoz, hogy eljárjak ilyen rendezvényekre nézőként.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.