június 06, 2010 - az első

2010.06.10. 00:20

 Nem könnyű napra virradtam, az tuti. Az a fránya belső óra nagyon korán felébresztett, így korán leestem a bolhapiacra. Kb 3-4 hete nem voltam lent, már hiányzott is a dolog kissé. Kicsit idegenül sétáltam a korai órán az árusok között,s valójában nem is vettem semmit. Sietttem haza, mert 8.30ra ígértem magamat, Zalakarosra. Előtte még egy hirtelen ötlettől vezérelve viszamentem a piacra egy dologért, ami úgy tűnik egyenlőre hogy nem volt jó üzlet. Bár időm még nem volt rá, hogy foglalkozzak vele, így nem tartom veszettfejszenyele effektusnak.

 Kis késéssel érkeztem ki, ahol már pakolás alatt volt a csapat. Valójában meghívott fotós voltam a nagyfürdő új arculatának kialakítására. Kis meglepetésemre (ugye de kicsi már megint a világ?) Indiánbratyó volt a videós főarc. Fura, hogy valakivel nem találkozol majd' 15 évig, aztánmeg egy hónapban 3x is a legváratlanabb helyzetekben. A napot a zárt részen a gyerekmedencénél kezdtük, hiszen délelőttre egy halom gyerkőc volt statisztának intézve. Érdekes helyszín, frankó objektumok és jó szar fényviszonyok a délelőtti órának megfelelően. Persze azért lett frankó kép ott is, és a sportmedencénél is. A gyermekek végeztével jöhettek a felnőttek: a belső élménymedencét céloztuk meg, majd ki is másztunk végre az épületből.

 Külső helyszín, jó sok fény, zöldterület, szikrázó kék ég, selymesen kék víz. Ez már jobban smakkolt, dobtam is a pólót lefelé, aminek a nap végére egy megpirosodott hát volt. Medencék, csúszdák, híd, hullámmedence és külső gyermekmedencék jöttek, s jött is az este 7 óra, amikor is zárásra készült az objektum.

 Hazaesés, majd egy kis kikapcsolódás következett. Az éjszaka ismét rövidnek bizonyult, a reggel gyorsan beelőzött.

 Reggelire friss lángos (amit előző este én gyúrtam meg), délelőtt melóhegyek, kocsihiány kettőig, Sárkányhajófeszt, vacsi a komámékkal aztán musicalest, végül egy elmaradt pókerparti a mai nap regéje.

 

  Jó, csak mert ilyen szépen kéritek, egy kicsit részetesebben is tolom, hiszen hova tenném be a képeket, ha nem lenne elég szöveg? Sárkányhajófeszt elsőként. Tavaly nem voltam kanizsán amikor volt, s csak jót hallottam róla. Idén már volt, de a szar idő miatt megszakadt, most volt a maradék cucc. Illetve még holnap is lesz. A parkolás ott kint a csótón az ilyen tömegrendezvényeken kissé nehézkés. Mondhatjuk egyszóval szar. Kevés a parkolórész, a többi részen gyakori a megállnitilos, melyen a kékingesek örömmel céduláznak. A szervezők nem akarták engedni a kis bekötőúton a parkolgatást (bár a kresz nem tiltja), merthogy két sávnyi mindig maradjon tisztán. Elsőként a wakeboarpályánál campeltem le, ahol nyomta két kissrác. Mint kiderült az egyik viágbajnok, de a másik sem kutya. Nyomtak mindenféle csűrést, forgást és ugrást csak lesett az emberfia rendesen. Na ez az, ami nem fog valszeg megvalósulni, hiszen az egész csótó terv megbukott, nem nyert a pályázat. Köszönhetően egy hivatalnoknak, aki milyen érdekes még mindig a helyén van. Oké, aprópénz, csak 330 milláról van hiszen szó... Körbemenve találoztam jópár ismerőssel, akik már a sárkányhajós csapatokhoz tartoztak és evezés előtt vagy után voltak éppencsak. Valahogy nekem nem jött át a dolog hangualta, nem láttam örömöt vagy csalódottságot az arcokon. Persze, belülről tuti máshogy fest a dolog, remélem eccer ki is próbálhatom majd. Jól el is dumálgattam pár ismerőssel, s ránézve az órámra láttam, hogy menni kell, de most azonnal, mert jelenésem van. Ott kiderült hogy kissé korán érkeztem, így legalább kicseréltem a meghibásodott izzót a kocsiban, kicsit összerendeztem a cuccokat és kimertem az öcsém által benthagyott maszatot. Gyors fotózás, majd méggyorsabb átöltözés és go robinzon. Járt utat a járatlanért el ne hagyj - szoktam mondani, de most nem tartottam be. Sima gyrost kértem, és nem jött be. Se a hús, de a fűszerek, nameg a káposzta se. IJ.

 

 

 Késve indultam a HSMKba a Dolhai nevével fémjelzett Musical estre, de még így is várakoznom kellett, nemhiába mondtam nékülem el sem kezdik :) Az est elment, volt benne jópár kellemes nóta, bár eléggé hosszú volt, de jelentős szünetet is tartottak. Azért azon meglepődtem, hogy az egyik énekes az egyik dal közben majdnem sírt. Annyira, hogy egy könnycsepp végig is csordult az arcán (nomeg egy másikat elmorzsolt az ujjai közt).

 Holnap húzós napom lesz, így tépek alvásba. Gudbáj éjjeli (és nappali) baglyok!

június 04, 2010 - miért ne?

2010.06.05. 07:32

 Az ember fiatalkorában gyakori, hogy úgy tekint dolgokra, hogy miért ne próbálhatná meg őket. Persze nem mindenre igaz ez, de az ember fiatalon szabadabbnak érzi magát, hogy bármilyen hirtelen indíttatásból buszra, vonatra szállva világot lásson. Igaz, nem csak utazgatásból van az élet, hiszen sok élmény van, ami szembe jön az emberrel. Ilyen élmény volt számomra is fiatalos koromban Deák Bill Gyula. Bár nem vagyok biztos a dologban de a legmasszívabb adagban talán még (polgári szolgálatos) katona koromban jött az élmény, amikoris Zedyvel pofozgattuk helyre a gépeket és a hálózatukat. Volt olyan nap, hogy egy bizonyos dalt, a Rossz Gépet hallgattuk csak. Persze ez a Rossz Vér sajátos átirata volt csak, de ez így volt nekünk kerek.

 Az ember gyakorta hallgat végig egy-egy olyan albumot, amiről hallva egy számot, hasonlókat vár az egész albumtól. De az ember folyamatosan csalódik ilyenkor. Sok "előadóművész" 1-2 jó dal köré felépít egy egész albumot úgy, hogy töltelékkel összecuccolja. Semmitnemérő, kiforratlan és rossz dalokkal. Ezért is hatalmas meglepetés és maradandó élmény, amikor az ember gyöngyszemekbe fut bele. Nem is akármilyenekbe! Mivel lusta voltam 4-én, így most,5-én reggel írva a blogot ébredésemkor ez a dal vágott be a fejembe. Lehet hogy ezzel kapcoslatosan álmodtam? Nem tudom, de következzék a dal, ami valójában az albumon kettő dal, de szerintem egy. Hiszen teljesen a folytatása mind zeneileg, mind tartalmilag. Bár élőben még sosem hallottam tőlük, de talán egyszer felkerül a repertoárba...

 

 

"Mit ér a szó, ha el nem mondható?"

 S mit ér a szó, ha elmondják? Néha tényleg az embernek nagyon mélyen bele kell gondolnia az emberek gondolkodásvilágába és érzelmeibe. Hiszen nem tudhatjuk néha pár mondattal milyen tettre sarkalljuk a hallgatóságunkat. Persze ez legdurvábban csak akkor működik, ha pont ott, pont akkor és pont azt mondjuk. Véletlenek? A nagy büdös fenéket! Mindennek oka van, s bár nem is tudhatjuk ezt (se a tényt magát), de mégis felelnünk kell valahogy érte. A következményeiért. Hogy kinek a sorsát hogyan változtatjuk, alakítjuk akaratlanul. Mekkora a hatás? Hatalmas! Mekkora a felelősség? Hatalmas! Mekkora a szándékosság? 0!

 Bár szervesen nem kapcsolódik a dolog ide, de valahogy ez jutott eszembe. Mármint a felületesség. Hogy mennyire felületesek az emberek. Nemcsak a munkájukban, hanem életük minden percében. Hogy hogyan is kezelik emberi kapcsolataikat. Hiszen vannak időszakok, amikor szinte túlesnek ama bizonyos pacin, s van amikor szinte a nullára degradálják. Mintha az életet kiszámíthatatlanul váltakozó színuszhullámban kellene élni. Pedig nem kell.

 "Jövője csak annak lehet, aki tisztában van a múltjával." De vajon mi van akkor, ha valaki a múltjában a problémák esetén nem megoldásokat keresett, hanem inkább élesen elkanyarodott? Vajon meddig tudja a múltat a hátán cipelni úgy, hogy ez a lelkét békében őrzi? S vajon mi történik amikor a múlt foszlánya mindenhol ottvan, bármennyire is forgolászik kitérően az ember? S mit kell ilyenkor tenni?

 Nem tudom elképzelni. Hogy honnan tud ennyi eső esni egyáltalán. Nade, a Holló után tudjuk: nem eshet örökké, talán a hétvégén már jó idő lesz, ha lehet hinni a hasracsapósaknak. De ma azért még esett végig. Egész nap. Ma ebédre elmásztunk Zsófkával tolni egy kaját. Tök régen voltunk már, szal már itt volt a dolgoknak az ideje. Kicsit lassan kaptuk meg a kaját, de fini volt. Utána lóhalála: rendelések majd rohanás külső melóra. Egész simán megvolt a dolog, csak egy tápegység volt a hiba, nomeg a szokásos tesztkörök. Volt még egy pici időm egy rövid beszélgetésre is, ami alatt valami furcsa dejavus érzés kapott el. Vannak dolgok, amiket néha az ember nem tud megérteni, s nem érzi benne hogy hol is van a helye valójában. Lebeg a dolgok között. Hmmm.

 Este néhány dolog elintézése vot a dolgom. Elöször is: ismét egy hétig szervízbe kerül a telóm, hogy elérje tökéletes állapotát, mely után valszeg megválok tőle, s egy új szépséget szerzek be. Addig is szokhatok vissza a régi mobilomra. Szép az ééééélet. Az esti óráimat pedig kellemesen töltöttem, mondhatni lebegve kissé. Utána azért volt mit behoznom az lemaradásomból. Mint pl a blogban is naprakésznek lenni. Ma elgondolkodtam rajta, hogy vajon mi lenne, ha nem írnék minden nap, csak amikor úgy érzem: írhatnékom van. Talán nem lenne helyenként lapos és elkapkoott, elcsépelt a bejegyzés. Ezen még morfondírozok egy kicsit.

Hejhó! Ebben a hónapban bizony lesznek izgis dolgok. Először is szülinap, nem is egy! Van egy meghívásom egy kicsit erősnek hangzó partira, ami nem is helyben lesz. Elég hülye ötlet, szal inkább cipelek hálózsákot, vagy valami. Persze erre még van egy kis idő, szal majd kialakul. A tegnapi szépség folytatódott napközben, ráadásul a folyamatos eső miatt egy fontos kültéri dolgunk csúszik már megint... Tök nehéz visszaállni Erdély után a kajálásra. A kemény reggelik helyett egy szendóra, a brutál vacsik után a nincsvacsira. Ma este futkorászásom volt, a házban is intézkedtem és egy ismerősnél is jártam szakmai szempontokból. Kicsit elbeszélgettünk Erdélyről és egyéb távoli helyekről, s meglepő dolgokat tudhattam meg ismét a lélek érdekes bugyrairól. Hmmm...mik nem vannak...

 Régóta van egy zene, ami bentmaradt az ablakaim között valahogy. S ha újraindulás vagy efféle történik, akkor felzendül...bár nem egy zendülős zene, inkább elgondolkoztató. Mit is akarunk? Miért is? Kit is? Mit is? 

 

 Ez megint egy kis kellemes hétnek ígérkezik. Kolléga szabin,s zal én viszem a hátamon a pultot egyedül. Ójesz. Nameg lesz a héten egy halom olyan dolog, ami külsős kifutásom. Egy seggel két lovat, na az szép lesz. Simán be is jött a dolog egyenlőre, mármint a szívás része. Az ebéd fincsi volt, s a délután is gyorsan elment. Meló után úgy döntöttem: takarításra adom a fejemet. Hiszen egy macska állandóan hullajtja a szőrét, gyakran kell takarítani miatta. Por-szív, fel-mos. Bevásárlás, majd tépés fotóklubba, hogy meghallgassam, miről maradtam le a hétvégén. Hiszen most volt a mi vendéglátásunk, amikor jöttek a két másik országból a fotós srácok (és csajok). Jó buli volt, csak jót hallottam vissza a dolgokról. Persze bánja is az ember, de nem lehet egy időben két helyen.  Fotóklub után még toltunk KutasFekával egy kis képvizitet meg kidumálást a természetfotózásról, majd jött a nightshift.

 Mivel ma van az IDF utolsó napja, hát húzhattam vissza kedves szülővárosomba. Korai kelés, merthogy van akinek korán el kell mennie. Go Budapest, ahol egy régi tartozásomat sikerült végre elrendeznem, sőt még egy is szivességet is tettem. Ebédre hazaestem, érdemes is volt, fini sült husi volt a kaja.

  

 Aztán tépés, merthogy tuti ma is korábban fognak végezni, le ne maradjak az eseményekről. Hát ez nem jött be. Baromira nem. Este negyedhétkor estem haza...hiszen késésben voltak alapból, majd az érkező hatalmas eső és a jég elmosta a külső színpadot, melynek a tartalmát így szintén bent kellett megtartani az eredményhirdetés + díjkiosztó kombóval együtt. Utóbbi érdekesre fordult, hiszen ahogy közeledett a vge, egyre kevesebben lettek. Hiszen akiknek már nem volt érdekeltségük, azok elhúztak a vérbe. Az IDF magyar származású alelnöke meg is jegyezte a mikrofonba, hogy ez azért a lelépőket és edzőjeiket is nullásra minősítette erkölcsileg. Hmm, nem mintha a zsűriben nem lettek volna érdekes történések. Volt nem is egy olyan zsűritag, aki némely produkcióba bele sem nézve újágot olvasva pontozott csuklóból le csapatokat. A végén az általam várt fiesta és záróproduktum elmaradt. Kicsit kutyafuttának éreztem ezt a végjátékot. Haaesve jött Kisfeka és elmesélte hogy mizu volt az osztálykirándulásukon. Háááát, bezzeg a mi időnkben nem voltak ilyenek, az tuti. A húzós nap után korán ágyba tettem magamat, hátha a sok alvás jobb hetet eredményez.

május 29, 2010 - jó nap

2010.05.31. 22:08

 Reggel úgy ébredtem, mint akit megerőszakoltak, nomeg egy rendőr igazoltatás során megette a szendvicseimet. Ilyen sületlenségeket álmodni éhgyomorral még nem látott a világ. Ébredés élményei után készülődés következett, hiszen a mai nap programja az egyik forgalmazott márkának a családi napja volt. Érkezés halovány késéssel, hiszen 2! szinte ugyanazon nevű hely létezett Lajosmizsén. Persze, hogy a távolabbi, nehezebben elérhető volt a nyerő :9 Azt nem is mondtam, hogy a cég egyik embere hajnali 6kor küldött időjárásjelentést, mellyel sikeresen felébresztett.

 Szóval az időjárás a kegyeibe fogadott bennünket, s elsőként egy napsugaras reggel formájában kezdődött a nap. Ülni az árnyatadó fák alatt, finom kolbászt, sonkát, füstölt karajt enni friss primőrökkel és meleg házikenyérrel megfelelő reggeli kezdésnek tűnt. Egy korty erejéig pálinkát is kóstoltam, amit egy hatalmas gömbböl lehetett kapni, melynek harmada valódi barack volt. Ezt szokás jobb helyeken ágyaspálinkának nevezni :) Kis idő multán fejtágítás következett, majd az ebédverziók. Előtte még beszerveződtem focizni, nomeg pókerezésbe is. Ebédre sokfajta dolog készült, alföldi paprikáskrumpli, babos csülök és még pár finomság. Mindez a szabadban, fatűzön, bográcsban. Édességként palacsinta és somlói galuska jött szembe. A pókerben egész jól mentek a dolgaim, sokszor voltam chipleader, s a handsupban is kemélnyen nyomtam, de a végén mégis vesztettem. Olyan helyzetben, ahol bolond lettem volna nem all-inezni. Dehát a póker kiszámíthatatlan, így másodikként végeztem, de nem szégyeltem, mert így alulmaradni nem szégyen. Sajna a szerencse továbbra sem kedvezett, nem nyertünk semmit sem a tombolán sem, pedig egy jó kis kastélyhétvége igencsak jól jött volna. Mivel a pókerben elhúzódtam, kimaradtam a fociból, de annyira nem bántam, a pókerjáték nagyon jó volt. Levezetésképpen érkezett a sült csülök mindenféle isteni körettel, nomeg frissen sült cipóval, ami egy megtermettebb zsömlére emlékeztetett, de legalább harmadkiló volt a cucc. Mondta is a pincér: ebbe liszt és víz van, nem mindenféle E-cucc. Na igen, ettől már kissé elszoktunk ugye kedves műanyagon nevelkedő fajtársaim? Közben persze érkezett egy hatalmas eső is, de mivel fedett terület is volt bőven, nem okozott problémát a dolgokban. Távozáskor egy üveg barackpálesz járt, de úgy hogy saját magunknak kellett lopóval kiszippantani a helyéről. Na ettől kissé úgy érezte magát az ember, mintha ivott is volna belőle.

 A helyi teszkóban sikerült egy jópofa macskás üveget beszerveznem, nomeg ákciós neszkvik kakaót is. A sok kajától kifáradt testek gyorsan el is szenderültek, s meg sem álltak reggelig.

"és az álom búcsút int,

De őrizd a csodát egy életen át."

 

Ez a dal járt a fejemben, amikor ismét az autópályán találtam magamat, hogy megyek. Bár ez egy film zenéje volt, ami szerintem csapnivaló lett. De ez a dal Somló, nagyon. Tetszik be kell vallanom. Érdekesen mosolyogtam, amikor az út levezetett az M0ásról, egyből jött a dejavu: csak nem megyek megint, Erdélybe? Sajnos nem, ileltve félig sajnos, hiszen mindig ott van az igazi helyünk, ahol éppen vagyunk. Egy ilyen nap után...péntek volt, de csípőből, ezerrel. Pörgös, hörgés, kissé haláltusa, de meg lett a napi terv, sőt talán egy picit még több is. A nap egyik csúcspontja az ebéd volt, ami elég későn történt ugyan meg, de anyu isteni buktája felejthetetlenné tette. Utazás előtt még egy kemény fába is bele kellett vágnom a fejszémet, hiszen egy olyan ügyfélnél volt a zárójelenség, akire azt mondanám, az építménye elátkozott földön van. Ami máshol 10 perc, az nála 1 óra kb. Nade éppen időben végeztem, mintha terveztem volna. Ma is voltam az IDF VBn, 2x is. Egyszer nyomtatót javítani, másodszor meg fotózni. Ámde mivel ez nem az én gépem, sőt már lusta is vagyok ezerrel, így ma nem kaptok képet, Talán holnap, ha jól viselkedtek. Jó viselkedés, pláne! Hallottátok a nap bujtatott kishírét? Sok éves nyomozati és bírósági szakasz után most kiderült: mégsem bűnös Kulcsár művész úr! Nem is furcsa, hogy új a kormány, tisztább a látásmód. Ezt meg fogják velünk etetni? Ja persze, 66%...értem én! Ti is?

süti beállítások módosítása