Reggelire friss lángos (amit előző este én gyúrtam meg), délelőtt melóhegyek, kocsihiány kettőig, Sárkányhajófeszt, vacsi a komámékkal aztán musicalest, végül egy elmaradt pókerparti a mai nap regéje.

  Jó, csak mert ilyen szépen kéritek, egy kicsit részetesebben is tolom, hiszen hova tenném be a képeket, ha nem lenne elég szöveg? Sárkányhajófeszt elsőként. Tavaly nem voltam kanizsán amikor volt, s csak jót hallottam róla. Idén már volt, de a szar idő miatt megszakadt, most volt a maradék cucc. Illetve még holnap is lesz. A parkolás ott kint a csótón az ilyen tömegrendezvényeken kissé nehézkés. Mondhatjuk egyszóval szar. Kevés a parkolórész, a többi részen gyakori a megállnitilos, melyen a kékingesek örömmel céduláznak. A szervezők nem akarták engedni a kis bekötőúton a parkolgatást (bár a kresz nem tiltja), merthogy két sávnyi mindig maradjon tisztán. Elsőként a wakeboarpályánál campeltem le, ahol nyomta két kissrác. Mint kiderült az egyik viágbajnok, de a másik sem kutya. Nyomtak mindenféle csűrést, forgást és ugrást csak lesett az emberfia rendesen. Na ez az, ami nem fog valszeg megvalósulni, hiszen az egész csótó terv megbukott, nem nyert a pályázat. Köszönhetően egy hivatalnoknak, aki milyen érdekes még mindig a helyén van. Oké, aprópénz, csak 330 milláról van hiszen szó... Körbemenve találoztam jópár ismerőssel, akik már a sárkányhajós csapatokhoz tartoztak és evezés előtt vagy után voltak éppencsak. Valahogy nekem nem jött át a dolog hangualta, nem láttam örömöt vagy csalódottságot az arcokon. Persze, belülről tuti máshogy fest a dolog, remélem eccer ki is próbálhatom majd. Jól el is dumálgattam pár ismerőssel, s ránézve az órámra láttam, hogy menni kell, de most azonnal, mert jelenésem van. Ott kiderült hogy kissé korán érkeztem, így legalább kicseréltem a meghibásodott izzót a kocsiban, kicsit összerendeztem a cuccokat és kimertem az öcsém által benthagyott maszatot. Gyors fotózás, majd méggyorsabb átöltözés és go robinzon. Járt utat a járatlanért el ne hagyj - szoktam mondani, de most nem tartottam be. Sima gyrost kértem, és nem jött be. Se a hús, de a fűszerek, nameg a káposzta se. IJ.

 Késve indultam a HSMKba a Dolhai nevével fémjelzett Musical estre, de még így is várakoznom kellett, nemhiába mondtam nékülem el sem kezdik :) Az est elment, volt benne jópár kellemes nóta, bár eléggé hosszú volt, de jelentős szünetet is tartottak. Azért azon meglepődtem, hogy az egyik énekes az egyik dal közben majdnem sírt. Annyira, hogy egy könnycsepp végig is csordult az arcán (nomeg egy másikat elmorzsolt az ujjai közt).

 Holnap húzós napom lesz, így tépek alvásba. Gudbáj éjjeli (és nappali) baglyok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.