"és az álom búcsút int,

De őrizd a csodát egy életen át."

Ez a dal járt a fejemben, amikor ismét az autópályán találtam magamat, hogy megyek. Bár ez egy film zenéje volt, ami szerintem csapnivaló lett. De ez a dal Somló, nagyon. Tetszik be kell vallanom. Érdekesen mosolyogtam, amikor az út levezetett az M0ásról, egyből jött a dejavu: csak nem megyek megint, Erdélybe? Sajnos nem, ileltve félig sajnos, hiszen mindig ott van az igazi helyünk, ahol éppen vagyunk. Egy ilyen nap után...péntek volt, de csípőből, ezerrel. Pörgös, hörgés, kissé haláltusa, de meg lett a napi terv, sőt talán egy picit még több is. A nap egyik csúcspontja az ebéd volt, ami elég későn történt ugyan meg, de anyu isteni buktája felejthetetlenné tette. Utazás előtt még egy kemény fába is bele kellett vágnom a fejszémet, hiszen egy olyan ügyfélnél volt a zárójelenség, akire azt mondanám, az építménye elátkozott földön van. Ami máshol 10 perc, az nála 1 óra kb. Nade éppen időben végeztem, mintha terveztem volna. Ma is voltam az IDF VBn, 2x is. Egyszer nyomtatót javítani, másodszor meg fotózni. Ámde mivel ez nem az én gépem, sőt már lusta is vagyok ezerrel, így ma nem kaptok képet, Talán holnap, ha jól viselkedtek. Jó viselkedés, pláne! Hallottátok a nap bujtatott kishírét? Sok éves nyomozati és bírósági szakasz után most kiderült: mégsem bűnös Kulcsár művész úr! Nem is furcsa, hogy új a kormány, tisztább a látásmód. Ezt meg fogják velünk etetni? Ja persze, 66%...értem én! Ti is?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.