Az ember fiatalkorában gyakori, hogy úgy tekint dolgokra, hogy miért ne próbálhatná meg őket. Persze nem mindenre igaz ez, de az ember fiatalon szabadabbnak érzi magát, hogy bármilyen hirtelen indíttatásból buszra, vonatra szállva világot lásson. Igaz, nem csak utazgatásból van az élet, hiszen sok élmény van, ami szembe jön az emberrel. Ilyen élmény volt számomra is fiatalos koromban Deák Bill Gyula. Bár nem vagyok biztos a dologban de a legmasszívabb adagban talán még (polgári szolgálatos) katona koromban jött az élmény, amikoris Zedyvel pofozgattuk helyre a gépeket és a hálózatukat. Volt olyan nap, hogy egy bizonyos dalt, a Rossz Gépet hallgattuk csak. Persze ez a Rossz Vér sajátos átirata volt csak, de ez így volt nekünk kerek.

 Az ember gyakorta hallgat végig egy-egy olyan albumot, amiről hallva egy számot, hasonlókat vár az egész albumtól. De az ember folyamatosan csalódik ilyenkor. Sok "előadóművész" 1-2 jó dal köré felépít egy egész albumot úgy, hogy töltelékkel összecuccolja. Semmitnemérő, kiforratlan és rossz dalokkal. Ezért is hatalmas meglepetés és maradandó élmény, amikor az ember gyöngyszemekbe fut bele. Nem is akármilyenekbe! Mivel lusta voltam 4-én, így most,5-én reggel írva a blogot ébredésemkor ez a dal vágott be a fejembe. Lehet hogy ezzel kapcoslatosan álmodtam? Nem tudom, de következzék a dal, ami valójában az albumon kettő dal, de szerintem egy. Hiszen teljesen a folytatása mind zeneileg, mind tartalmilag. Bár élőben még sosem hallottam tőlük, de talán egyszer felkerül a repertoárba...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.