Avagy mit kíván a magyar nemzet, mi is lenne az a három dolog, amire legégetőbben szükség lenne? Kíváncsian várom a variációkat. Addigse mondom el én magam a sajátjaimat, nehogy bárkit is befolyásoljak.

 Az biztos, hogy a rövid alvás után nem esett túlzottan ínyemre kikerülni a nem eléggé dőlős ágyikómbol. Főleg hogy tudtam az okát: az ünnepi műsort kellett megörökítenem. A zászlófelvonásos dolog szinte minden évben ugyanaz, itt már a klisés sablonokat kihagyva inkább teljesen újszeren próbáltam a dolgokat megörökíteni. Ugyanez majdnem igaz az ezt követő kulturális blokkra is, melyet a HSMK előtti téren rendeztek meg. Sajnos néhány óvatlan kollega néha akadályozott, nomeg a kenyérszegés se teljesen a megbeszéltek szerint történt, de azért lett néhány megfelelő képezet. Szerintetek is?

 Ahogy végelett, sőt inkább egy kicsivel előbb, már a szózatra való felkészülés előtt leléptem hogy hamarább hazaérhessek. Idehaza rend, fegyelem és egy nemkissé érzelemrevágyó macsek várt rám. Gyors reggeli (kb 11kor), majd kései ebéd következett aligalig elválasztódva egymástól időben és térben. Vagy csak nekem tűnt úgy hogy ezek a percek, órák valószinűtlenül gyorsan teltek el? Mindegy, hiszen a délután maradék részét aludva töltöttem el, kissé faragva az elmaradásaimból pihenésügyileg. Ébredés 7kor, s egy fekaparti félszervezéséből kiderült: 4ből max ketten lehetünk. Közben a bözsetéren javában mentek a népszórakoztató programok, melyen eléggé kevesen voltak amikor leértem.

 Éppen elcsíptem az Innocents gyors felvirágzását és bukását, hiszen késve kezdtek, s a fesztivál "húzóneve" pedig pontosan akart kezdeni. Annyira sietett a kedves Bencsik Tamara, hogy a zenészek még tépték ki a hangszerkókat, s a technikusok is igazgattak mindent de ő máris a sztédzsre lépett és próbálta megteremteni a kontextust az időközben teret megtöltő mennyiségű emberrel. Nade milyenekkel! Akárhogy néztem, ismerős arcot igencsak elvétve láttam, viszont jósok sötétébőrű és falusinak tűnő arcot véltem felfedezni. Tamaránk úgy öltözött, mint aki nem a hangjával szeretne érvényesülni, hiszen a lentebb is láható rucikája inkább hasonlított egy hossz felsőhöz, mint egy szoknyás történethez, melynek evidens velejárója volt a 4 ruhamegnyújtási próbálozás/dal. Mindezt "tetézte" azal hogy valami okán (talán melege volt, nemtudhatom) a melltartó a kocsiban maradt, s a művésznő cicigombóckái igencsak keményen meredeztek a ruhán keresztül. Elnézve a ruhát s pár fotót még azt is gondolnám: talán lehet hogy a teljes fehérneműkollekcióját mind a kocsiban hagyta... Persze nem panaszkodok, hiszen csak egy homokos férfi nem nézi meg a szeme elé helyezett helyzetet, főként ha megfelelő nyersanyagból készült. Ezzel szemben viszont a dalválogatás igencsak meglepett, s nem pozitív értelemben. Bár van egy albuma, arról 2 dalt játszott csak, amiből az egyiket már nem nyomják a rádiók, míg a másik éppen most van pörgetőben. A többi dal az "igényes külföldi popszakma nagyjainak" dalai voltak: Rihanna, Lady Gaga, s egyéb nekem semmitmondó dalok. Tamcsi többször kimászott a színpad előtti részbe pacsizni és közvetlenkedni az első sorokban álló fanclubjával, sőt egy srácot fel is hívott maga mellé táncikázni az egyik dalra. A dolog igencsak beépítettszagúnak tűnt, de azért kérdőjellel áll még mindig bennem a történet. Közben előkerült a maradék negyed fekapartista, Krisz. Mint kiderült éppen "szalma", s toljunk már egy félpizzét barnaserrel együtt hangulatban érkezett meg. Megnéztük a tüzijátékot kicsit távolabbról, mert Krisz szerint sok szikra hullhat le, ami megégetheti az embert, majd a robinzon felé vettük az útirányt és a belső részben foglaltunk helyet s fent emlegetett anyagokat magunkba tömve jól eldumálva pár órát szépen hazabattyogtunk. Kis bóklászás még a neten, majd elhasalás és hiányérzet...mintha valamit elhagytam volna...de mit?

 Napját sem tudom, mikor volt ilyen a cégnél, hogy egy szombatra teljességében bezárunk. Na, ma ilyne nap volt, s csak páran próbálkoztak becsábítani, hátha hajlandóságot mutatnák arra hogy kinyissak a kedvükért. Juszt se vettem fel semmilyen ismeretlen telefonszámot, akik próbálkoztak. Mivel lottót nem vettem valszeg nem lehetett semmilyen szerencsejátékzéertés kiértesítő vagy ilyesmi. Így hát a délelőtt kellemesen lassú iramban fogyott, valójában nem mondanám hogy túl sok hasznos dolgot tettem volna :) De ez így van rendjén, nekem is megjár egy kis lusti. Ebéd kicsit lájtos volt, majd egy kis levezető bútorcipekedés következett. Otthon pedig egy újabb kis lusti, de előtte egy meglepő hír: egyik ismerősöm eléggé szépen megjárta a saját szülinapját. Kanizsán kezdte, majd egy kicsivel odébb, a határhoz közeli faluban "végezte".

 Nem is akárhogyan. Hozzá kell tenni, az éjjel azért fogyasztott a saját egészségére főleg, de az azért nem helyénvaló, hogy egy  részeg, alvó arc felébredése után selátsehalldömötör módjára az első adandó embernek lerúgja a vállát a helyéről úgy, hogy kinéz egy szépséges csavarberakós műtét, majd egy csavarkivevős is pár hét múlva. Na talán ez egy újabb kellemes adalék ami távol tart a falusi buliktól engem, ahol a szar boroskólától segghülyére isszák magukat az arcok és az ilyen történések majdnemhogy tervezett bónuszok az éjszakában. S mivel ez 8napon túlis játék, az SBOsoknak rendőrt is kellett hívniuk, szal a dolog hajnaltájt még egy kellemes hogyisvoltez beszélgetéssel és valomással járult. Persze ezek a nemtervezett csúszások bonyodalmakat okoztak odahaza, ahol bizony volt akinek mennie kellett dolgozni, de a gyerkőcöt sem lehetett magára hagyni egyedül. Ehh...

 Szóval pár óra alvás után felkerekedtem felköszöntőbe, s meglátogattam a keresztfiamat is. A kölkök nem bírtak magukkal, folyamatosan rajtam, velem játszottak. Voltam kamion, vonat, traktor, teherkocsi, repülő, s mindvégig használni akarták a nitrót, melyet egy idő után egyenes ágra kapcsoltam az oldalbabökdöső székkel, s nagyokat "aludtunk". Én alul, a kölykök meg rajtam. Hazafele jövet befutottam anyuékhoz egy kis friss pogácsára, majd itthon folytattam áldásos cselekedeteimet, mely a felhalmozott informatikai baromságok szortírozásában merült ki: próbahegyek és címkézések zajlottak kisszámban. De mivel jóbol is megárt a sok, nemcsak dlinkből, így elhúzok a vízszintes tangó helyszínére. Ollé!

 és eljön. Eljön, már nagyon vártam, hogy végre mikor is... Jó ideje szerettem volna, hogy eljöjjön, de eddig kérette magát. Most hirtelen megadta magát, s jön. Jön. Végre. A várvavárt hosszú hétvége!

 Ma csütörtökként aposztrofált szerda volt. Mivelhogy csonkahét, hát ma volt pesti nap. Elméleti síkon minden megvan, de majd reggel kiderül hogy mekkora a valósággal alkotott harmóniája. Remélem jóféle lesz:) Szóval a nap elpörgött, s ismét azt éreztem, hogy -bár sokmindent megoldva léptem ki záráskor- mégis egyre több dolog maradt a levegőben. Köztük van egy cikis helyzet is, bár a hibásak nem mi vagyunk benne, de mégis nálunk jött elő az, ami bármikor előjöhetett volna a gazdájánál...ajjajjj! A nap végeztével irány kedves otthonom, ahol bizony bőven kadt teendőm, de az eredmények azért mégiscsak magukért beszélnek. Még szerencse hogy van határidőnapló a telóban, hiszen simán elfelejtettem volna hogy ma színháznap van. 

 Merész voltam, de következetes: kis késéssel de elegánsan érkeztem frissen, üdén és jószagúan. Az üdéről csak annyit, hogy délelőtt úgy rámjött az allergia, mint az állat. Ne tudjátok inkább meg...inkább elmondom, hogy eddigi színházbajárásaim legjobb darabja szerintem a Charlie Nénje című színmű. Röviden a sztori: várják a távoli dúsgazdag rokont, s a pénzének lepumpolása érdekébe még frigyeket is szülnek, de a néni táviratozik: mégsem jön. Közben a kissé kleptomániás szomszéd éppen női ruhát próbál, így kézenfekvő: Ő fogja a kellően beharangozott gazdag özvegyet alakítani. No, a pénz hírére egyből két kérője is akad a szépnek nem nevezhető "madam"nak, melyeket visszautasítja, de szerez azért egy barátságot, nomeg a két ifjú hölgy gondviselőjének beleegyezését a frigyekhez. Persze közben előkerül a valódi rokon is, aki titokban tartva kilétét dörzsöli tenyerét, hogy mi lesz a dolog vége, hiszen az aduász nála van, pontosabban Ő maga az aduász. Persze a vége hepiend, az álnő lelepleződik, a valódi feledi magát, s mindenki boldogan él, amíg be nem sötétedik a színpad. A mű tele van vicces, anekdotás részekkel, remekül szórakoztam még úgy is, hogy a fotózás volt a fő figyelemtémám. Na és a mimikák, hát olyan arcok voltak hogy ebből párat látnotok kell :) A visszatapsolás alatt pedig egyveleget adtak elő, ez is kiemelte a szokványos darabok közül eme alkotást. Ja, és az egyik betétdal a "Lila orchideák" volt, ami nagyon fainul szólt élőben. Tisztelettel adóztam Hűvösvölgyi Ildikónak és Kautczki Armandnak a hiteles és tökéletes előadásmódért. Szóval tök jó volt, a végén egy gyors eszmecsere után máris hussantam haza. Most meg aludni kéne, mert hív már megint az a fránya ágy...

 Nem tudom éjjel ki volt az a barom, aki nem tudott aludni, és inkább nekiállt vudubabázni velem. Jelzem, baromi szar ötlet volt, ha megtudom ki volt, akkor asszem eléggé csúf dolgot fogok vele tenni, hiszen ilyen szar éjszakám nem volt mostanság. Nem, nem valami problémás nőszemély volt esetleg társam, hanem rossz álmok mozgatták át az agyamat. Persze lehet hogy ehhez a tegnapi vacsim is megfelelő táptalaj volt, de most már mindegy. Megtörtént, mint a mai nap. Bár a reggeli időszakomat enyhén kómásnak és lassú reagálású hadtestnek érzékeltem neutronilag, azért konstattálnom kellett: bizony, ebben az országban az érvényesül, akinek nagy a pofája, s dumál elég sületlenséget, de megfelelően hiteles kiállással és hangerővel, vehemenciával teszi mindezt. Hordót a szónoknak? Hasonlatos az eset, csak nem kéne ennyi helyen Speaker's Cornert játszadozni...

 Ma végre befejeztem egy angol nyelvű ajánlatot, kíváncsi is leszek az eredményére, az biztos. Persze a kis napon korántsem ebből állt, sokkal inkább mindenféle kacifántos dolgok megoldására. Mint pl szerezz rózsaszín, hiánycikkes notit - holnapra. Ritkaféle projektort - holnapra. Osztán ma meglátogatott szívem egyetlen icikepicike feketekörmű Mása Ivánovnája. Bár titok ami titok, dehát maradjon szigorúan köztünk: a feketeség oka lilaság. És pont. 

 Gábor mondja: ma fél órával korábban eljössz, hiszen gyorsan haraptál ebédre. Élet rendelkezik: kapsz 14 percet, osszad be. Na beosztottam s többek között szermányoltam új karnist. Ami új, de mégsem tökéletes, hiszen a fali tartókája alig kisebb, mint a másiké, szal összeakadna a kettő. Sebaj, majd reggel szermányolok furfangos dupla konzolt, s megoldom a problemát sippsupp. Közben jött egy érdekes hír: bizony a női test jóval érzékenyebb műszer mint a férfitest, szal egy ösmerősnek ippeg elég rosszul vacilál a belsősége. Persze bízunk a szép jövőben, de a lelki alaphangulatot azért szolgáltatni próbáltam az erőgyüjtéshez. Órára ránéz, hümmög, majd nagysebességgel megindul hátán egy táska fotósizével emberünk, hiszen 2 perc múlva jelenése van. Az utcán látom hogy a rendőrpáros egy szakadt kocsit igazoltat, s meghallom a kérdést: van magának egyáltalán jogsija? Pfff..... Érkezve a helyszínre feltűnik neki: sehol semmi...még csak előkészület sem. Affenébe...szal egy órával később lesz? Ááááá! Gyors futam vissza, a rend éber őrei még mindig a kis csapattal vannk elfoglalva. A karnis technikai előkészítése lezajlott, s csörög a telefon: Te figyi, mikor jössz már? Órára néz, dejavu: elkésel Gábor.

 Gyors futam ismét, emberek megkeres, összeállós, benézős, mosolygós kép: megvan!Mindenki a helyére indul az előadás. Bevallom, a végső konklúzió csalódás volt, de pozitív irányba. Az eleje döcögősen ment, s a táncosok mozgásán látszódott, hogy nem valami sok időt tölthettek el a koreográfia közös gyakorlásán, hiszen el-elmaradoztak egymástól. Ez persze legfőképpen a fotókon nézett ki hülyén, mikor más és más mozgásfázisban leledztek a lányok. Egész szép számú hallgatóság kísérte figyelemmel az előadást, akiket egy picipohár üdítvel/teával láttak vendégül, miközben a színpadon történtek a dolgok, néha egy-egy meglepő kis összjátékkal vegyítve. Szóval: újszerű próbálkozás, meglepő elemekkel: jó elgondolás, alaposabb megvalósítás és lesz belőle valami igazán jó.

 Hazaérve karnis továbbprojektelés, majd pakolgatéás, rendszerezés folyt tovább. Olyannyira, hogy a nap végi eredmény már kezd nekem is tetszeni. S mi lesz, ha egyszer a végére érek? Magam sem tudom, de lassan már kezdek félni :)

ui: a vadi új kapunk ma teljesen nyitva lett hagyva...ma délelőtt 3! azaz 3 alkalommal működött hibásan és záródott rá valakine a kocsijára...csak így tovább!

 Tutira ismerős lehet a szitu nektek is, hogy vannak napok, amikor a tetteitekkel másokból teljesen más reakciót sikerül kiváltanatok, mint ami a logikus. Vagy ami az elvárható. De a konklúziót jobb volt most már végre leszűrni, és mostantól kőkeményen alkalmazni. Hiszen vannak olyan emberek, akikkel ha jót akarsz tenni, azt hiszik, rosszak s alantasok a szándékaid. Olyan kijelentő mondatokat tesznek, amiknek valóságtartalma igencsak minimális, de emberi gonoszkodásoldala jelentős. Kell ez? Bárkinek? Hát nekem nem, az biztos.

 A reggel remekül indult, időben beslattyogtam a céghez, ahol húzós nap várt ránk. Ügyfelek, gépek, problémák és gyors segítségek váltogatták egymást random módon. Nigger gépe is behasalt, jött pótalkatrészekért, a másik kollega meg figyelmeztetés ellenére kitépte a notimat a tápból, így elszállt mindenem. Persze a varázsszó elmaradt, s ez asszem megalapozta a nap további hangulatát. Fincsi ebéd, melyet a tegnapi ajándék friss termése egészített ki. Hiába, érdemes anyunak konyhai cuccot venni, hiszen úgy is mi "isszuk meg a levét" :)

 Az ebéd után jár egy kis szieszta, pár órát engedélyeztem magamnak, kicsit regenerálódni. Jót is tett, s az ébredés utáni első hír jó is volt: kis vacsira lettem hivatalos, melyet egy jó kis blökisétáltatással egészítettem ki. Jó volt a friss levegő, a természet és a csend lenémított telefonnal. Ismerős is volt + ismerős kutyája is, mely jó játszópajtásnak bizonyult Morzsinak. Visszafele jövet gyors bevásárlás az interspárban a fekapartihoz, majd cucc leadása és hazérkezés egy kis időre. A hibát elkövettem, bekapcsoltam a gépemet. A phértékem sikeresen megteremtődött, így inkább siettem a mítingre, ahol a két nigger és egy alkalmi játékos várakozott rám, éppen elkészülő pizzával. A fincsi sör még nem lett elég hideg, de az allergiám miatt nem is baj talán. Eldumálgattunk, ismét új információkkal gazdagodtam, mely kissé átalakított a a világképemet. Sebaj, a világ mindig változik. De hogy az emberek is, az talán nem normális dolog... A helyi pókerbajnokságban 3:0ra győztem, s belefáradva a napba hazaérkeztem, s mielőtt álomra hajtanám fejemet, írtam nektek, hogy legyen mit olvasgatnotok holnap is. Ugye, de jófej tudok lenni? ((( igen, ezzel is csak jót akarok tenni )))

 Hjakérem, ilyen is előfordul, hogy péntek van. Legalábbis minden 7. napon. Az meg hogy 13, az meg legalább 31 naponta sikeredik. Hogy miért is kell  mindezekután várni arra, hogy a kettő egyszerre összejöjjön csak egy matekos elme kell hozzá, hogy összerakja, de momentán így hajnali 2 táján ezen részem nem akar előrukkolni a megoldással, csak valami fránya permutációkkal megmivel oltogat engem.

 A nap munkás oldala ismét nem az uncsi oltárán történt meg, de eltelt, maradjunk ennyiben. Ebédre egy kis tegnapi maradék volt, melyet nagy örömmel lapátoltam magamba, de csak azután, hogy vége kezemben érezhettem egy, közel 365 napja várt dolgot, mely nem más volt, mint egy dal...de milyen dal! S hogyan! Na ez a nem mindegy, s végre éreztem az igazságtartalmát a régi (megszívlelendő) gondolatnak: a kitartás meghozza idővel a gyümölcsét. A fejem a délutánt kicsit károsan érte meg, 5re már befájdult rendesen. Gyorsan megleptük anyut a szülinapja alkalmából frankós szilikon muffinsütővel, aminek teljesen örült. Hazaesve úgy döntöttem egy kis pihivel próbálom a dolgokat helyrerakni. Gábor egyenesben, telefon némán, várható érkezés az ébervilágba 19.00kor. Az első dolog, ami az ébredés után szembetünt: baromira sötét van odakint és nemkicsit magas a páratartalom, gyk vihar várható. Frankó, hiszen nekem Zalakaroson fotóznom kellett volna éjszakai fürdőzést. Gondoltam azért 8kor elindulok, de 7 50kor leszakadt az ég, hatalmas, hosszú zápor következett, mely egy kisebb kihagyással este 11ig kitartott. Ezekután már értelmét nem láttam kinézni, így kis netezés után elhasaltam magamat, hiszen szombaton ismét délelöttös leszek. Már megint. Shit.

 in love. Énekelte volt fiatalkoromban oly kedvelt Mariah Careym. De a mai nap az az all alone in work volt, hiszen csütörtök lévén Sándor pesten tengődött, Bertalan kolléga meg nagylevegős nagykörre ment nagyon sok helyre. Nomeg főleg egy nagyon problémásra, ami bizony a fél napot simán keresztbe lenyelte. Lévén hogy faxgond, gépgond, mindenfélegond szerintem ott terem, vagy nem is tudom hogyan materializálódik azon a néhányszáz nédzzetmíteren. Ebből fakadóan az én életem sem volt egy leányálom, telefon, ügyfél, szervíz rohangálás végtelen ciklusba, egy 15perces "gyorsanbekapokvalamit" effektussal megszakítva. 4 környkén azt reméltem el tudok húzni már, de 5 előtt pár perccel esett csak be a felmentő sereg, így f@szásan sikerült elkésnem. Honnan is?

 A Zala Megyei Alkotótábor záró kiállításáról, ahol a környékünkön alkotó különböző nemzetiségű múvészek alkotásáit lehetett megcsodálni. Szóval az egyik taps alatt beosontam és nekiálltam a munkának. A művészeken kívűl sajnos valmi kevés emberke volt kíváncsi az alkotásokra, melyek között kapásból kiszúrtam kettőt. Mármint nem bántottam a vásznakat, csak megtekintettem közelebbről is a termésüket. A dolog végén jött egy féligmeghívás a protokollvacsira, de inkább köszönettel elhárítottam a lehetőséget és jöttem haza, hogy rendszert rakjak. Nem rendet, hanem inkább rendszert, azaz a teljesen azonos funkcióju dolgokat egymással egy helyre csoportosítani. Aztán jött egy telefon, s egy kedves ismerősöm orvostól kijöveteli állapotfelmérését kaphattam meg: a nagyfélsz okozója elhalóban van, de gyanús hogy van valami kis extra, ami újabb beavatkozást sürget...ájjájjájjj! Nem is mondtam, hogy ma reggel az egyik nagykapacitású vinyóm gyönyörű hibával indult (nem vagyok túl szerencsés mostanság az adattárolókkal, mit ne mondjak...), szal villámgyors adatmentegetésbe kellett fognom, amíg még van mit jeligével. Igazán ki lehetne találni valami megbízható megoldást :(

 Reggek félkómásan kelni hajnaltájt nem túl jó dolog. Felvezetni a napot viszont egy pohár jó kakaóval és a Hupikék Törpikékkel utólagosan is jobb variációnak tűnt, hiszen egy halom fontos infőval gazdagodtam :) Kis reggeli kis kertészkedés, majd bolhapiac következett. A bolhán egy gyönyörű női, nyakbakasztós szív alakú órát vettem a gyűjteményembe valami potom pénzecskéért, majd a maradványos gurulósomat egy bontatlan vízmércére fecséreltem el. Végre lesz valami a segítségemre, amikor a képeket legközelebb fel kell tennem a falra.

 Ebéd finomság, el is fogyott midnen, így az előre kigondolt repetámat megbuktam. Ebéd után némi lazítás következett, majd készülődés, hiszen 5re Valkonyára van meghívásunk Patricktől, aki a burmai konyha rejtélyeivel fog bennünket megismertetni. Bár jelentős elvárásokkal érkeztem, le lettem nyűgözve. Előételként egy érdekes levest kaptunk, amiben finom friss forrázott zöldhajtások voltak egy kis csirkehúsleves alappal, ami persze nagyon messzeállt a magyar típusútól. A főétel két fajtát jelentett: elsőként a currys-kurkumás és egyéb, beazonosíthatatlan fűszereket magára rejlő csirkemellfilé darabokat kóstoltam meg, melynek az igai pikantériáját a beletett mentalevelek adták. Másik lehetőségként egy édes-savanyú szószban leledző disznócomb csíkokat fogyasztottunk, melyet karalábédarabok és apró gombák színesítettek. Az egésznek a keretét finom rizs és érdekesen dresszingelt és ecetelt saláta adta meg. Némi kellemes vörösbor tette fel az I-re a pontot, s be kell vallanom, én még a végén mindkét fogásból merítettem egy kis extra adagot. Valami isteni és egzotikus volt. Utólag sajnálom hogy nem vittem magammal fotóscuccot, így lemaradtok erről a élményről. Mivel Patrick angolul tud, a többiek magyarul, így volt alkalmam a szinkronfordítás szépségeit gyakorolni. Szembesültem is azzal, hogy a nagyelefánt a nem használt szavait gyönyörűen képes ám elfelejteni... Megnéztük a birtokot, s elbeszélgettünk az élet dolgairól, s többször is előkerült, hogy milyen megbízhatatlan emberek laknak kis hazánkban. A kerti melóra valahogy az emberek nem igazá hajlandóak, még akkor sem ha megfizetik őket. Patrick jópár embert "kipróbált", de az emberek második alkalomra általában már nem jöttek el. Nem is értjük, hogy miért. Hiszen jó pénzt kaptak volna, de úgy látszik, még egy munkanélkülinek is van olyan, hogy büdös munka. Talán tényleg jobb lenne, ha ahelyett hogy segélyekkel tömik a zsebüket és nevelik az efféle mentalitást inkább a pénzt munkáért elvet alkalmaznák. Talán akkor elindulnánk arrafele a szemlélet felé, mint ami a normális lenne, s pl Londonban az is: aki amit elvállal, azért nem kell aggódni a megrendelőnek, hiszen az ígért időre a munka elkészül. Nem lenne ez jobb idehaza is?

 Reggel míting, megbeszélés. 10re leendő ügyfélvárományoshoz kimenni megbeszélni. Már ez kicsit furcsin jött le, de nem baj. Voltatok már úgy valahol, hogy szinte mindenki aki szembejön veled a keresztneveden szólít és fikarcnyi dunctod sincs ki az illető? Lehet hogy ők is hűséges blogolvasók lennének? :)

 A nap délutáni részébe is jutott megbeszélés, nem is egy. Az utolsó az bizony kora délután kezdődött el, s egy talán a jövőre vonatkozólag hasznos beszélgetéssel zárult. Míg az eleje fagyival kezdődött, a vége egy igazi kis meseszigeten végződött egy kis friss, jófokhagymás, duplaszalonnás cigánypecsenyével. A lemenő nap fényében a pompás kilátásban gyönyörködve kicsit sikerült kiszakadni a mindennapok bolondokházájából, hagyni hogy az idő ne folyjon, hanem peregjen lassan ki az ujjaink közül. De jó is volt, megérte a "pénzét" a hely, bár a fizetésnél a matematika egyest cserbenhagyott így jelentős meglepetésben részesült a kedves személyzet. A desszert mindezekután már csak a hab volt a tortán, s hazafelé óvatosan, szabályosan haladva már csak azon tűnődtem, hogy vajon egy érdekes felkérésre milyen végső reakciót tegyek. A sok gondolkodás a keményszívűség halála: hazafele még tettem egy kitérőt, s röpke néhány órát fektettem egy projektbe, amibe ha az agyam hagytam volna felülkerekedni nem is foglalkoztam volna. 

 Máris belehúztam a pótlás alkalmába, bár közeli még a nap élménye, mégsem tudom hogy igazán mit is írjak. Hiszen eltel a nap, a munka apró szépségeivel minek is fárasszam a nagybecsű olvasóságot. A lényeg az, hogy első ébredésbeli gondolatom az volt, hogy egy tegnap éjjel elkészült remekművet eljuttassak a tulajdonosának. Annak, aki egyszer csúnyán kitolt velem és az akkori tettét (3 éve történt), a mai napig meg sem próbálta rendbetenni. Mindezek után nem esik nehezemre bevallani, hogy valójában másra való tekintettel tettem ezt csak meg, s az annó történteket még messze van hogy elfelejtsem.

 Mi is várható egy ilyen hajnal után? Való igaz az első csuklóból lőtt válasz: semmi jó. Ez be is jött, hiszen majd elfeledkeztem arról, hogy délelőtt 10re nyilatkozva igértem magamat. Pontban időben be is esett Szala és Szakcsi, akikkel kellemes diskurzust folytattunk a memóriákról, hang- és videókártyákról. Ezalatt utóbbi delikvens vad vakucsattogtatásba kezdett s így engem is jópárszor megfogott a digitális film...már félek is a végeredményétől :P

 Kapkodás tovább a délelőttben, majd a délutánban és kis késéssel kiesés egy külső kis munkára. Ügyfelemnél új kamerát kellett feldobnom egy másik helyre, mely nem várt kosszal járt. Optimistán érketem világos hacukában majd meglepetésemre a létra úgy megfogott, hogy anyu enyhe szörnyülködésekkel üdvözölt. Ezen aprócska dolog citromos sörbe fog kerülni nekem. A lényeg hogy megvan, idő előtt, s mindenki elégedett. Ugye mindenki elégedett? Köszönöm az őszinte igenlő válaszokat. Az este munkásan telt, az itthoni rendszer további pilérjeinek lerakásával, melynek egyik lényege az adatkáosz felszámolása volt Persze csak elkezdeni lehetett, mert jóval nagyobb falat egy párórás kis rendszerezésnél. Ekezdtem írni egy lsitát minden teendőröl, ami esembe jutott, s megfogadtam: minden nap 1 vagy 2-3-4-sok végére is fogok érni. Remélem jó sokáig ki fog tartani ez az önnön ígéretem.