Hjakérem, ilyen is előfordul, hogy péntek van. Legalábbis minden 7. napon. Az meg hogy 13, az meg legalább 31 naponta sikeredik. Hogy miért is kell  mindezekután várni arra, hogy a kettő egyszerre összejöjjön csak egy matekos elme kell hozzá, hogy összerakja, de momentán így hajnali 2 táján ezen részem nem akar előrukkolni a megoldással, csak valami fránya permutációkkal megmivel oltogat engem.

 A nap munkás oldala ismét nem az uncsi oltárán történt meg, de eltelt, maradjunk ennyiben. Ebédre egy kis tegnapi maradék volt, melyet nagy örömmel lapátoltam magamba, de csak azután, hogy vége kezemben érezhettem egy, közel 365 napja várt dolgot, mely nem más volt, mint egy dal...de milyen dal! S hogyan! Na ez a nem mindegy, s végre éreztem az igazságtartalmát a régi (megszívlelendő) gondolatnak: a kitartás meghozza idővel a gyümölcsét. A fejem a délutánt kicsit károsan érte meg, 5re már befájdult rendesen. Gyorsan megleptük anyut a szülinapja alkalmából frankós szilikon muffinsütővel, aminek teljesen örült. Hazaesve úgy döntöttem egy kis pihivel próbálom a dolgokat helyrerakni. Gábor egyenesben, telefon némán, várható érkezés az ébervilágba 19.00kor. Az első dolog, ami az ébredés után szembetünt: baromira sötét van odakint és nemkicsit magas a páratartalom, gyk vihar várható. Frankó, hiszen nekem Zalakaroson fotóznom kellett volna éjszakai fürdőzést. Gondoltam azért 8kor elindulok, de 7 50kor leszakadt az ég, hatalmas, hosszú zápor következett, mely egy kisebb kihagyással este 11ig kitartott. Ezekután már értelmét nem láttam kinézni, így kis netezés után elhasaltam magamat, hiszen szombaton ismét délelöttös leszek. Már megint. Shit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.