Napját sem tudom, mikor volt ilyen a cégnél, hogy egy szombatra teljességében bezárunk. Na, ma ilyne nap volt, s csak páran próbálkoztak becsábítani, hátha hajlandóságot mutatnák arra hogy kinyissak a kedvükért. Juszt se vettem fel semmilyen ismeretlen telefonszámot, akik próbálkoztak. Mivel lottót nem vettem valszeg nem lehetett semmilyen szerencsejátékzéertés kiértesítő vagy ilyesmi. Így hát a délelőtt kellemesen lassú iramban fogyott, valójában nem mondanám hogy túl sok hasznos dolgot tettem volna :) De ez így van rendjén, nekem is megjár egy kis lusti. Ebéd kicsit lájtos volt, majd egy kis levezető bútorcipekedés következett. Otthon pedig egy újabb kis lusti, de előtte egy meglepő hír: egyik ismerősöm eléggé szépen megjárta a saját szülinapját. Kanizsán kezdte, majd egy kicsivel odébb, a határhoz közeli faluban "végezte".

 Nem is akárhogyan. Hozzá kell tenni, az éjjel azért fogyasztott a saját egészségére főleg, de az azért nem helyénvaló, hogy egy  részeg, alvó arc felébredése után selátsehalldömötör módjára az első adandó embernek lerúgja a vállát a helyéről úgy, hogy kinéz egy szépséges csavarberakós műtét, majd egy csavarkivevős is pár hét múlva. Na talán ez egy újabb kellemes adalék ami távol tart a falusi buliktól engem, ahol a szar boroskólától segghülyére isszák magukat az arcok és az ilyen történések majdnemhogy tervezett bónuszok az éjszakában. S mivel ez 8napon túlis játék, az SBOsoknak rendőrt is kellett hívniuk, szal a dolog hajnaltájt még egy kellemes hogyisvoltez beszélgetéssel és valomással járult. Persze ezek a nemtervezett csúszások bonyodalmakat okoztak odahaza, ahol bizony volt akinek mennie kellett dolgozni, de a gyerkőcöt sem lehetett magára hagyni egyedül. Ehh...

 Szóval pár óra alvás után felkerekedtem felköszöntőbe, s meglátogattam a keresztfiamat is. A kölkök nem bírtak magukkal, folyamatosan rajtam, velem játszottak. Voltam kamion, vonat, traktor, teherkocsi, repülő, s mindvégig használni akarták a nitrót, melyet egy idő után egyenes ágra kapcsoltam az oldalbabökdöső székkel, s nagyokat "aludtunk". Én alul, a kölykök meg rajtam. Hazafele jövet befutottam anyuékhoz egy kis friss pogácsára, majd itthon folytattam áldásos cselekedeteimet, mely a felhalmozott informatikai baromságok szortírozásában merült ki: próbahegyek és címkézések zajlottak kisszámban. De mivel jóbol is megárt a sok, nemcsak dlinkből, így elhúzok a vízszintes tangó helyszínére. Ollé!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.