és eljön. Eljön, már nagyon vártam, hogy végre mikor is... Jó ideje szerettem volna, hogy eljöjjön, de eddig kérette magát. Most hirtelen megadta magát, s jön. Jön. Végre. A várvavárt hosszú hétvége!

 Ma csütörtökként aposztrofált szerda volt. Mivelhogy csonkahét, hát ma volt pesti nap. Elméleti síkon minden megvan, de majd reggel kiderül hogy mekkora a valósággal alkotott harmóniája. Remélem jóféle lesz:) Szóval a nap elpörgött, s ismét azt éreztem, hogy -bár sokmindent megoldva léptem ki záráskor- mégis egyre több dolog maradt a levegőben. Köztük van egy cikis helyzet is, bár a hibásak nem mi vagyunk benne, de mégis nálunk jött elő az, ami bármikor előjöhetett volna a gazdájánál...ajjajjj! A nap végeztével irány kedves otthonom, ahol bizony bőven kadt teendőm, de az eredmények azért mégiscsak magukért beszélnek. Még szerencse hogy van határidőnapló a telóban, hiszen simán elfelejtettem volna hogy ma színháznap van. 

 Merész voltam, de következetes: kis késéssel de elegánsan érkeztem frissen, üdén és jószagúan. Az üdéről csak annyit, hogy délelőtt úgy rámjött az allergia, mint az állat. Ne tudjátok inkább meg...inkább elmondom, hogy eddigi színházbajárásaim legjobb darabja szerintem a Charlie Nénje című színmű. Röviden a sztori: várják a távoli dúsgazdag rokont, s a pénzének lepumpolása érdekébe még frigyeket is szülnek, de a néni táviratozik: mégsem jön. Közben a kissé kleptomániás szomszéd éppen női ruhát próbál, így kézenfekvő: Ő fogja a kellően beharangozott gazdag özvegyet alakítani. No, a pénz hírére egyből két kérője is akad a szépnek nem nevezhető "madam"nak, melyeket visszautasítja, de szerez azért egy barátságot, nomeg a két ifjú hölgy gondviselőjének beleegyezését a frigyekhez. Persze közben előkerül a valódi rokon is, aki titokban tartva kilétét dörzsöli tenyerét, hogy mi lesz a dolog vége, hiszen az aduász nála van, pontosabban Ő maga az aduász. Persze a vége hepiend, az álnő lelepleződik, a valódi feledi magát, s mindenki boldogan él, amíg be nem sötétedik a színpad. A mű tele van vicces, anekdotás részekkel, remekül szórakoztam még úgy is, hogy a fotózás volt a fő figyelemtémám. Na és a mimikák, hát olyan arcok voltak hogy ebből párat látnotok kell :) A visszatapsolás alatt pedig egyveleget adtak elő, ez is kiemelte a szokványos darabok közül eme alkotást. Ja, és az egyik betétdal a "Lila orchideák" volt, ami nagyon fainul szólt élőben. Tisztelettel adóztam Hűvösvölgyi Ildikónak és Kautczki Armandnak a hiteles és tökéletes előadásmódért. Szóval tök jó volt, a végén egy gyors eszmecsere után máris hussantam haza. Most meg aludni kéne, mert hív már megint az a fránya ágy...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.