Reggel míting, megbeszélés. 10re leendő ügyfélvárományoshoz kimenni megbeszélni. Már ez kicsit furcsin jött le, de nem baj. Voltatok már úgy valahol, hogy szinte mindenki aki szembejön veled a keresztneveden szólít és fikarcnyi dunctod sincs ki az illető? Lehet hogy ők is hűséges blogolvasók lennének? :)

 A nap délutáni részébe is jutott megbeszélés, nem is egy. Az utolsó az bizony kora délután kezdődött el, s egy talán a jövőre vonatkozólag hasznos beszélgetéssel zárult. Míg az eleje fagyival kezdődött, a vége egy igazi kis meseszigeten végződött egy kis friss, jófokhagymás, duplaszalonnás cigánypecsenyével. A lemenő nap fényében a pompás kilátásban gyönyörködve kicsit sikerült kiszakadni a mindennapok bolondokházájából, hagyni hogy az idő ne folyjon, hanem peregjen lassan ki az ujjaink közül. De jó is volt, megérte a "pénzét" a hely, bár a fizetésnél a matematika egyest cserbenhagyott így jelentős meglepetésben részesült a kedves személyzet. A desszert mindezekután már csak a hab volt a tortán, s hazafelé óvatosan, szabályosan haladva már csak azon tűnődtem, hogy vajon egy érdekes felkérésre milyen végső reakciót tegyek. A sok gondolkodás a keményszívűség halála: hazafele még tettem egy kitérőt, s röpke néhány órát fektettem egy projektbe, amibe ha az agyam hagytam volna felülkerekedni nem is foglalkoztam volna. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.